Négy szülés – két kontinens. Bulgáriában és Indiában szülni

Négy szülés – két kontinens. Bulgáriában és Indiában szülni

Prema Francess négy gyermeket szült az elmúlt hat évben. Kettőt férje hazájában, Bulgáriában, egyet Indiában – mindezt magyarként. Szüléseiről és a két országban tapasztaltakról beszélgettem vele.

Hat évvel ezelőtt Bulgáriában szültél először. Szerettél volna otthon szülni, de nem lehetett. Az elvárásaidhoz képest hogyan alakult az első szülésed?

Bulgáriában és Indiában szülniEgész jól. Egy magánorvosnál szültem, aki nagyon nyitott volt. Készültem a szülésre, határozott kéréseim voltak és ő ezeket nagyjából elfogadta. Még azokat is, amivel nem nagyon értett egyet, mint például, hogy nem kérek fájdalomcsillapítót. Neki is voltak rutinbeavatkozásai, például a burokrepesztés, de elfogadta, hogy én ezt nem akarom, időt szánt rám, nem sietett. Nagyon lelkiismeretes volt. Azt nem tudom megítélni, hogy minden szükséges volt-e. Nehezen szülő típus vagyok: elég erősek voltak a fájások, de nem voltak elég hosszúak. Ezért úgy döntött a doktornő, hogy infúzióra van szükségem. Aztán valahogy megszületett Dzsaja nagy nehezen. A doktornővel maximálisan elégedettek voltunk, a kórház többi személyzetével már annyira nem…

Nagyjából hány óráig vajúdtál?

3-4 óra körül kezdtem kényelmetlenül érezni magam, és 5-6 óra körül ment el a magzatvíz teljesen váratlanul. Este 11-kor született meg Dzsaja. Gyors szülés volt, de jócskán túlhordtam. A doktornő ezen sem aggódott, pedig voltak tényezők, amivel riogathattak volna: 30-on fölül voltam, túlsúlyos voltam, de nem zaklatott ezekkel.

Milyen a kórházi ellátás Bulgáriában?

Az orvos magánorvos volt, de a kórház, ahol szültem, állami. Én nem akartam abban a kórházban szülni, úgy nézett ki, mint egy hentesüzem. Összeomlottam, mikor mentünk a nyílt napra. De a doktornő azt mondta, hogy nála csak itt szülhetek.

Végül a “luxus” szülőszobába kerültem, ahol egyedül lehettem. Az orvos mindenben támogatott: vihettem be zenét, labdát a vajúdáshoz, aminek egyébként a csodájára jártak. Egyébként is csodabogár voltam ott azért, amiket kértem a szüléssel kapcsolatban, meg a tény, hogy ennyire készültem rá, ez nem volt átlagos.

Ott akkor jöttek divatba az apás szülések, de nem volt szokványos, hogy a férjem bejött – külön kellett is érte fizetni. A magyar férfiak sokkal nagyobb részt vállalnak a gyereknevelésben, mint a bolgárok. Minél keletebbre, meg délebbre megyünk, ez annál inkább női szerepkör, a férfiak ebből próbálnak kimaradni. A férjem is így szocializálódott, nagy harc volt, hogy rávegyem, hogy bejöjjön. De nem bánta meg, örült neki.

Gátmetszés? Köldökzsinór elvágás?

Mindkettő van. Amikor kértem, hogy ne vágják el rögtön, azt  válaszolták, hogy nem lehet, mert a vér visszafolyik az anyába és a gyerek vérellátása nem lesz megfelelő. Indiában ezt lazábban kezelték.


Milyen testhelyzetben szültél?

A vajúdás alatt megválaszthattam, hogy kényelmes nekem. Ültem  a labdán, a férjem masszírozta  a derekamat, aminek az összes szülésznő a csodájára járt. De szülni fekve kellett.

Második-harmadik gyerekeid ikrek, ők hol születtek?

Ők is még Bulgáriában, az elhelyezkedésük miatt császármetszéssel születtek meg, ugyanannál az orvosnőnél. Amikor a negyedik gyerekemet vártam, akkor is hozzá kezdtem járni, de terhes voltam, amikor Indiába költöztünk.

Indiában hogyan szerettél volna szülni, ott virágzik még az otthonszülés?

Igen, a falvakban még bábák vannak. Én is elkezdtem keresgélni, mert otthon szerettem volna szülni. De már 8 hónapos terhes voltam, elég kevés időnk volt ahhoz, hogy találjak valakit, akiben tényleg megbízom, ezért inkább a kórházat választottuk.
Indiában rengeteg ember van, rengeteg gyerek születik. Sok kórház van, sok szolgáltatás ingyenes.

Viktor ott is benn lehetett?

Hallottak már róla, hogy van apás szülés, de ott a szülés női feladat, fel sem merül senkiben, hogy az apa jelen legyen. Egy modern kórházat választottunk, külföldiek voltunk, ezért megengedték. Az én férjem volt az első ebben a kórházban, aki bent volt a szülésnél.

Hogy képzeljük el az indiai kórházat?

Igazából ugyanolyan, mint egy európai  kórház. Ami érdekes volt, hogy nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy saját akaratom van – például nem voltam hajlandó felhúzni a kórházi hálóinget. Ezt az indiai mentalitás nem ismeri. A szolgáltatás nagyon jó volt és nagyon kedvesek voltak, nevetgéltünk vajúdás alatt. Amikor megérkezett a doktornő, sikerült elrontania a hangulatot…

Sikerült császármetszés után természetes úton szülnöd a negyedik gyerekedet?

Igen. Egyedül a hegvastagságot nézték, ami rendben volt.

Milyen testhelyzetet választhattál?

Csak fekve lehet ott is szülni, de rosszabb volt, mint a bolgár. A köldökzsinórt viszont nem vágták el rögtön, volt átmenet.

Egyetlen egyágyas szoba volt, sikerült idekerülnöm. A babát se vitték ki, hanem bejött  a gyerekorvos megvizsgálni. Az nagyon jó volt, hogy amikor este jött megint megnézni a babát és látta, hogy alszunk, akkor csendben kiment és még a villanyt se kapcsolta föl. Amikor mondtuk, hogy nem kérünk oltást, még egyszer bejöttek a főorvossal, hogy jól meggondoltuk-e, de nem csináltak nagy ügyet belőle.

Milyen volt a gyerekágy az indiai kórházban?

Nagyon hasonlított az európai rendszerhez: mellettem volt  a baba, Viktor is ott alhatott volna, ha akarjuk. Ebben a kórházban volt konyha, persze vegetáriánus, aminek én örültem. Bármit rendelhettél, azt felhozták a szobádba. Egy napot voltam csak bent. Az sem lett volna lehetetlen, hogy aznap hazamenjek, amikor szültem.

Otthoni ellátás  létezik Indiában?

Indiában nagy család van, együtt is élnek, intenzívebb a generációk közötti kapcsolattartás. Egy indiai családnál laktunk, mindenki ott nyüzsgött szülés után. Úgy hiányoztak, mint púp a hátamra, de ott ez a szokás. Virágcsokrokat hoztak, kézről kézre adták  a gyereket. Ott a gyerek nagy öröm és nagyon gondoskodóak a terhes asszonyokkal is. Megszervezték, hogy jöjjön hozzám masszőr a várandósság alatt is és szülés után a babához is, hozzám is, ez ott természetes része a gyerekszülésnek. Nem tudom, hogy ezért van-e, de a nők nagyon hamar felépülnek szülés után: nincs szülés utáni elhízás, lógó has. Ott is tartják a 40 napos gyerekágyat, ez alatt nem szokás kimenni. De a rokonság mindig ott van, az elég is.

Egészségügyi szakdolgozó akkor nem jár házhoz.

Nem, ilyen nincs sem Bulgáriában, sem Indiában. Indiában kulturális háttérből adódóan az egész gyerekgondozás közös ügy. Nem annyira individualizált a világ, mint itt. Mindenki fogdossa a gyereket, nem az anya privilégiuma. Ha fölsír a pici, az veszi föl, aki éppen ott van.

Van valami számodra kedves történet ebből az időszakból?

Történt egyszer, mikor költözködtünk el ettől a családtól egy külön lakásba, hogy el kellett mennem vásárolni. Megkértem az asszonykát, akinél laktunk, hogy vigyázzon a babámra, amíg nem vagyok itthon. Fejtem le tejet, hogy meg tudják etetni. Szívesen vállalta, de előtte lefürdött és fehér ruhát húzott, hogy megadja a tiszteletet. Ez nagyon szép pillanat volt. Aztán elfogyott a lefejt tej, amíg távol voltam, a baba pedig sírt. Ekkor az asszonyka sógornője lekapta a ruháját és mellre tette a babámat. Nem volt teje, Mohant mégis megnyugtatta. Nem zavarta, hogy még rokonok sem vagyunk.


Maróy Ditta

Mentés

Mentés

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Name*

Email

Website