Kis magyar bábaságtörténet – Interjú Deáky Zitával

Kis magyar bábaságtörténet – Interjú Deáky Zitával

A Zsebi oldalain többször szóltunk már a kórházi és a bábai szülési modellről. Ez utóbbi a közelmúlt változásai miatt egyre többször került elő a szüléssel kapcsolatos közbeszédben. De hová lettek a hajdani bábaasszonyok? Kik az elődei a ma engedéllyel működő, egészségügyi képzettséggel rendelkező bábáknak? Deáky Zita etnográfus egyetemi docenssel beszélgettünk.

 Magyarországon először Mária Terézia szabályozta a bábák helyzetét. Mit jelentett ez és hogyan, kik kísérték korábban a szüléseket?

A XVIII. sz közepéig tanulatlan, de nagy tapasztalattal rendelkező bábák voltak, ez a mesterség általában anyáról lányára szállt, de egy-egy bátrabb asszony is nekikezdett a mesterségnek.  A szükségkeresztség gyakorlata miatt, és a magzatelhajtás illetve a csecsemőgyilkosság megakadályozása érdekében az egyház is felügyelte a bábák tevékenységét. A szükségkeresztség gyenge, életveszélyben lévő újszülött esetében kötelező volt, ezért ha úgy látta a bába, hogy nem éri meg a gyermek a keresztséget, akkor neki kellett megkeresztelnie. Erre már a XIV. századtól kioktatta a pap a bábát, fel is eskette a feladatra.

Kis magyar bábaságtörténet

Mária Terézia az általános egészségügy reformjával kapcsolatban szabályozta a bábák tevékenységét, így a bábák oktatása a főorvos feladata volt, majd helyet kapott az intézményes bábaképzés az orvosi egyetem keretében. Ez azt jelentette, hogy korszerűbb, intézményes képzést kaptak, de nem egyetemi képzést és diplomát. Ők voltak az okleveles bábák. Később, a 19. század második felében létrehozták az ún. másodrendű bábaképzőket, ahol 1,5- 3 – 6 hónap alatt képezték ki az asszonyokat- ők voltak a cédulás bábák. Mellettük nagy számban dolgoztak a “csak” tapasztalattal rendelkező, de nagyon ügyes parasztbábák.

Milyen eredménnyel dolgoztak ezek a képzetlen parasztbábák?

Erről nincsenek pontos adatok, ugyanis a csecsemőhalandóság a XIX. század végéig nagy volt. Ez nem csak a bábák esetleges tudatlanságának köszönhető, hanem a korabeli higiénés viszonyoknak, az akkor gyógyíthatatlan gyermekbetegségeknek és járványoknak, és az akkori orvoshiánynak is legalább akkora mértékben. A források arról tanúskodnak, hogy a bábák mindent megtettek a szülés szerencsés lefolyásáért és azért, hogy az anya és a gyermek életben maradjon, de ezzel együtt nagyon magas volt a  szüléssel kapcsolatos halálozás minden társadalmi rétegben.

Deáky Zita

Moldvában a 90-es években a Duna tévével olyan bábaasszonyokat kerestünk meg, akik még kísértek otthonszüléseket olyan falvakban, ahonnan nagyon nehéz volt bejutni a városi szülőotthonokba vagy kórházakba. Ezek a majdhogynem analfabéta asszonyok évtizedekig vezettek le szüléseket, és volt olyan, akinek a keze között soha nem halt meg anya vagy gyermek és pontosan el tudta dönteni, hogy normális lefolyású lesz a szülés, vagy nem. Az utóbbi esetben jóval korábban a kórházba küldte az anyát. Elmondásokból kiderült, hogy váratlan komplikációt is megoldottak, bátran és ügyesen döntöttek az anya és a gyermek megmentése érdekében.

Egy moldvai bábaasszony maga mondta el nekem, hogy amikor kapálta a kukoricát, szóltak neki, hogy szül egy asszony. Eldobta a kapát, hazaszaladt a kötényéért, a köldökzsinór lekötéséhez szükséges madzagért, segített világra hozni a gyermeket, elkötötte a köldökzsinórt, és egy hétig még látogatta az asszonyt – a látogatások között pedig kapálta a kukoricáját.

Ezzel együtt nagyon sok forrásunk van, amelyek főleg orvosoktól származnak, és amelyekben leírják, hogy a bábák isznak, piszkos kézzel nyúlnak az asszonyhoz stb. Nyilván voltak ilyen bábák is, de, azt is tudni kell, hogy a XIX. sz. folyamán az orvosok és a bábák között kenyérharc folyt, mert a bábák vezették a szülések döntő többségét.

Mikor jelentek meg Magyarországon a szülészorvosok?

A XVIII. században jelentek meg olyan orvosok, akik egyben “szülésmesterek” is voltak. Egy-egy gazdagabb városban több orvos is lehetett, ugyanakkor több bába is dolgozott. A “szülésmestert”, azaz az orvost csak akkor hívták, ha nagyon nagy baj volt és a bába nem tudott segíteni. Mivel az orvosok leginkább a városokban gyakorolták mesterségüket, a nehézkes közlekedési viszonyok miatt a falvakban zajló szülésekhez szinte lehetetlen volt elhívni őket bármekkora volt is a baj.

Már Mária Terézia kötelezte a bábákat arra, hogy komplikáció esetén kötelességük orvost hívni, de a normális lefolyású szüléseket bábaasszony vezette le, és ha az orvos nem érkezett meg, akkor is tenniük kellett valamit.

Az első szülőotthont Bécsben nyitották meg, ide elsősorban megesett nők és nagyon szegények mentek szülni. Eleinte, a kórházi szülések elterjedésének idején a nők nem szívesen szültek kórházban. Aki csak tehette, nemes, polgár, paraszt, az a saját otthonában, a saját szobájában, a saját bábaasszonyával szült.

Milyen szülési pozíciókról tanúskodnak a források?

A XIX. század közepére-végére egységesítették az okleveles bábák a szülési pozíciókat, ami elsősorban az ágyban szülést jelentette. A korábban évszázadokban és a parasztbábáknál mellett rendkívül változatos helyzetben szültek a nők. A parasztasszonyok általában a földön állva, fekve, térdelve, teknő fölött guggolva szültek, és, mivel a szülés mocsokkal járt, általában nem az ágyban és nem is a lakószobában hozták világra gyermeküket. A főúri asszonyok valószínűleg ágyban szültek, majd a XVIII. században, az orvosokkal együtt jelent meg a szülőszék, ami a főúri és a polgári szülésekre volt leginkább jellemző, de Domonkos Ottó Sopron környékén találkozott a szülőszék paraszti használatával is. Az okleveles bábák próbálták rávenni az asszonyokat, hogy ne a földön, vagy az istállóban szüljenek, ezt a törekvést segítette a gumilepedő elterjedése, ami megvédte az ágyat a szennyeződéstől.

 A XX. században ki végzi a csecsemőgondozást?

A csecsemőgyilkosságok és a tiltott magzatelhajtás miatt Mária Terézia elrendelte, hogy a bábák jelentsék be a várandós asszonyokat is. A faluban ők ismerték a lányokat, asszonyokat, tudták, mikor mentek férjhez, mikor várható a gyermek.

babakez

Ma Magyarországon az orvos végzi a várandósgondozást, többnyire ő van ott a szülésnél. Mikor alakult ki ez a gyakorlat?

Mindkét feladat korábban a bába feladata volt. Az okleveles és a parasztbábákkal szemben is elvárás volt, hogy a szülés után egy hétig járjon még az anyához, naponta kétszer is, de ha szükség volt rá, akkor tovább is látogatta, segítette. Tisztába tette a gyermeket, a köldökcsonkot, ellenőrizte a szoptatást, a tisztulást. A parasztbábák kimosták még a lepedőt és a pelenkát is, az oklevelesek nem. Mivel nem volt varrás, varratszedés sem volt. A bábaság komplex szerep volt, tulajdonképpen a szüléstől a halálig terjedt a feladatköre. A menstruációs problémákban, a terhességi rosszulléteknél, szoptatásnál tanácsot adott, vagy mindenféle női bajt és gyermekbetegségeket gyógyított, fület lyukasztott, de van arra adat, hogy férfiak nemi betegségét kezelte.. A himlőoltás bevezetésekor a bábák is segédkeztek az oltás beadásában.

Az 1950-es években kötelező vált a kórházi, szülőotthoni szülés, ami a szülés medikalizálását, intézményi szabályozását, a hagyományokkal való szakítást jelentette. Sokáig a nők nem akartak bemenni a kórházba, mert az számukra a betegséget, a férfi orvosokat, a bezártságot, az idegenséget jelentette. Biztonságot adott nekik a saját otthoni környezetük, a saját ágyneműjük, az ismerős bábaasszony és a segédkező, vagy csak jelenlevő rokonasszonyok vagy barátnők, akika segítségen túl a személyességet, a csak rá figyelést és a hagyományok megtartását is biztosították.

Ezért ameddig lehetett, a parasztasszonyok nem mentek be a kórházba. Voltam egy Tolna megyei faluban, ahol úgy próbálták kijátszani a törvényt az 1950-es években, hogy amikor megindult a szülés, szóltak a bábának, és amikor már megszületett a baba, akkor szóltak a mentőnek. Aki negyedik, ötödik, hatodik gyerekét szülte meg probléma nélkül, annak eszébe nem jutott bemenni a kórházba.

 A szocialista blokkra jellemző az, hogy „beterelte” a szülést a kórházba?

Ezt nem tudom, de sok fejlett nyugati országban ma szülésznő vezeti le a szülést. Van egy magyar mozgalom, amit az Országos Bábaszövetség képvisel, akik a bábáknak ezt a régi szerepét szeretnék visszaállítani.

Mi lett a falusi bábákkal?

Akik tanultak voltak, és akár alapfokú egészségügyi képzettséggel rendelkeztek, bekerülhettek a szülőotthonokba. Itt szüléseket vezettek le, de a korábbi komplex szerepük eltűnt. Vagy asszisztensek, szülésznők vagy ápolónők lettek. A parasztbábák megmaradtak a falvakban a füvesasszonyokhoz hasonlóan okos, segítő, tanácsot adó öregasszonynak.

 Maróy Ditta

Mentés

Mentés

Mentés

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Name*

Email

Website