Az érem két oldala – szülés itthon és Norvégiában

Az érem két oldala – szülés itthon és Norvégiában

Rozendaal-Pandur Zsanett két gyermeket szült: egyet Norvégiában, egyet itthon. A két szülésélményről, a két intézmény különbségeiről beszélgettünk.

-Norvégiában hogyan zajlott a várandósgondozás?

Norvégiában szülni-Amikor kiderült, hogy babát várok, elmentem egy várandósgondozást biztosító ambulanciára, ahol az orvos megállapította, hogy várandós vagyok. Bekerültem a rendszerbe, és attól kezdve az ún. jordmorhoz (ejtsd: júrmúr) jártam. A várandósgondozást végig a jordmor végezte, aki nagyjából a szülésznőnek felel meg. Egy kis faluban laktunk, és nem kellett eljárni a városba, hanem a körzetes jordmorhoz mentünk a helyi rendelőbe.  Az első trimeszterben egyszer voltam, majd 4 hetente. Szerencsére probléma mentes várandósságom volt. A kontrollokon vérnyomást, súlyt, vizeletet néztek, szívhangot hallgattak, a baba mozgását regisztrálták. Köldök-szeméremcsont távolságot is mért az orvos, a szívhangokat fatülökkel hallgatta.

Az egész várandósság alatt egyetlen ultrahangvizsgálat volt a 18. héten, amikor kép is készült. Aki akarja, az magán úton készíttethet 3D-s ultrahangot is, ami ott is egyre népszerűbb.

-Úgy mentél szülni, hogy előtte nem is jártál a kórházban?

-Minden szerdán nyílt délután volt a kórházban, mi az 5. hónapban mentünk el. Ez egy megyei kórház volt, évi 6-700 szüléssel. Végigvezettek minket a szülőszobán, és a gyerekágyas osztályon. Egy folyosóból nyíltak a szülőszobák:  két hagyományos és egy alternatív szülőszoba, a folyosó másik felén pedig a gyermekágyas szobák, ahol az anyukák vannak a gyerekekkel. Ez egy baba- és mamabarát kórház volt, a norvég kórházak legtöbbje megkapta ezt a minősítést és az egész rendszerre jellemző ez a hozzáállás. A várandósgondozás során rengeteg kiadványt kaptam a jordmortól.  Ezek többek között az érzéstelenítésről, a szoptatásról, a fürdetésről, a szülés alatt felvehető testhelyzetekről, a szülés utáni bőrkontaktus jelentősségéről és az együttalvásról is szóltak. Ott ösztönzik a szülőket, hogy aludjanak együtt a babájukkal.

Az otthonszülés lehetősége is felmerült bennünk, de miután láttuk a kórházat, letettünk erről. Igazából az infrastruktúra sem volt adott ehhez, meg a kórház is messze volt, 60 km-re.

-Volt lehetőséged találkozni más kismamákkal?

-Igen. A faluban abban az évben 11 baba született. Az év második felében kezdtünk el összejárni,  kéthetente találkoztunk a baba-mama klubban, és eljártunk egymáshoz is.

-Hogy szültetek?

-Augusztus 7-re voltam kiírva, 14-én indult meg a szülés. De ezen nem nagyon izgultak, talán egy héten kétszer mentem ellenőrzésre, non-stressz teszt vagy pose vizsgálat nem volt, hüvelyi vizsgálatot végzett a jordmor.

Kórházban szülni családias élmény Norvégiában. Amikor otthon 5-perces fájásokat mértünk, elindultunk a kórházba. Amikor odaértünk, mindegyik szülőszoba szabad volt. Elfoglaltuk a francia ágyas, kádas szobát. Feltettek egy fájásmérőt. Alig voltam még nyitva, mondták, ráérünk. Ha ott laktunk volna a városban, akkor hazaküldtek volna, de mivel messze laktunk, azt mondták, maradjunk inkább bent. Járkáltunk a kertben, kaptunk meleg vacsorát, zenét hallgattunk.

Nagyon pozitív volt a közeg. Orvos nem is jött be, csak a vége felé, az ügyeletes jordmorok voltak ott. Nagyon kedvesek voltak végig, de én persze izgultam. Egy rosszmájú megjegyzés sem volt, elképzelhetetlen is lett volna abban a környezetben. Végül egy egész napot bent töltöttünk, és végigjártuk a teljes palettát az akkupunktúrától (aminek hatására megrepedt a burok) a nevetőgázon át (ami nekem egyáltalán nem segített) az epidurálig. Vajúdtam kádban, pihentem babzsákon, használtunk melegvizes borogatást a derekamra. Mindezek ellenére nagyon lassan haladt a vajúdás, a magzatvízről pedig menet közben kiderült, hogy el volt színeződve, ezért 24 óra elteltével az orvos azt javasolta, hogy az epidurált kihasználva legyen császármetszés. Mivel én is éreztem, hogy végén járok az erőmnek, beleegyeztem. Számomra nagy csalódás volt ez, sokáig is tartott utána, mire fel tudtam dolgozni magamban.

A történések szintjén viszont továbbra is minden teljesen pozitívan zajlott. Betoltak a műtőbe, a férjem mellettem volt és végig fogta a kezemet. Minden orvos és ápoló kedves volt és érezni lehetett, hogy mindenki azért van itt, hogy velem törődjön. Miután kivették a kislányunkat, mindenki azonnal gratulált, ami nagyon jólesett. A babát megmutatták, aztán a férjemnek adták, ő vitte ki a mérésre. Mire engem összevarrtak és a lábadozóba vittek, már a babát is hozták és mellém tették. Ekkor rögtön szopott, és innen kezdve végig mellettem volt. Egyágyas szobába kerültem, a császármetszés után ez jár.

-Hogy nézett ki a szoba?

-Az ágy a fal mellett volt, a babát biztonságosan magam mellé tudtam fektetni. A szobában volt egy pelenkázópult egy mosdókagylóval, ahol a babát lehetett fürdetni, a szekrényben pedig babaruhák és pelenkák voltak, illetve betétek nekem a vérzéshez. Saját fürdőszoba is volt zuhanyzóval. Az ágy mellett kis asztal, a telefon és a nővércsengő karnyújtásnyira az ágy fölött. Ha megcsöngettem a csengőt, mindig egy mosolygós nővér nyitott be.

-Hogy szólítottak?

-Zsanettnak. Ott mindenki tegeződik.

-Gyakori ott a császármetszés?

-A falunkban a 11 gyerekből 2 baba született császármetszéssel. Alapvetően ritka.

-Meddig voltatok a kórházban, milyen volt az ellátás?

-Négy éjszakát töltöttünk bent. Alapvetően olyan volt, mintha egy sokcsillagos szállodában lettem volna. A szobába hozták az ételt, napi háromszor. Előző nap beikszeltem, mit kérek, és másnap azt hozták. Este kerültem be, az első napot végig ágyban töltöttük, a hasamba kaptam injekciót. A második reggelen mondta a nővér, hogy ha akarok, lefürödhetek, de nem sürgetett senki. Segített felállni és lezuhanyozni. Ha bármi kérdésem volt, válaszoltak. Segítettek a szoptatásban. Emlékszem, hogy megcsodálták a szoptatós párnát, amit behozott a férjem. A második éjszakánk nehéz volt, nem tudtam megnyugtatni a babámat, csak sírt, én pedig ki voltam merülve. Akkor a nővér felajánlotta, hogy elviszi, hogy pihenhessek. Sétálgattak vele, és adtak neki vizet inni, amíg én aludtam pár órát. Hajnalban visszahozták, és emlékszem, milyen nagy lelkiismeret-furdalásom volt, de ez nem a nővérektől jött, ők kedvesek voltak.

Nagyon jellemző mozzanat volt, hogy kaptam egy táblázatot, amin vezetni tudtam, hogy hányszor szoptattam. Az volt ugyanis a cél, hogy naponta legalább 12-szer legyen mellen a baba. A baba súlyával az első két napban senki nem foglalkozott, a 3. napon mérték először a szülés után.

A látogatók a szobámba jöttek, és addig voltak ott, ameddig kedvük volt.

-Volt csecsemős nővér?

-Emlékeim szerint a jordmorok, akik a szülésnél segítettek, a gyermekágyas anyukáknál is ott voltak nővérként. Rajtuk kívül azt hiszem voltak olyan nővérek is, akik a szülőszobán nem dolgoznak, csak a gyermekágyon. Külön csecsemősnővér szerintem nem volt, mivel itt csak rooming-in van, ezért nincs is külön babaszoba.

-Milyen vizsgálatokat végeztek?

-A kórházban volt egy gyermekorvosi vizsgálat. Mivel ott hallottak valami szívzörejt, ezért minket szívultrahangra is elküldtek a kórházon belül, de mondták, hogy valószínűleg semmi abnormális nem lesz, szerencsére tényleg nem is lett. A vizsgálatokra természetesen én is mentem, ez fel sem merült kérdésként.  Amikor hazamentünk a kórházból, akkor átkerültünk a védőnőhöz, aki hazaérkezésünk után nem sokkal felhívott. Mivel a rendelő az utcánkban volt, én lesétáltam, de azt hiszem kérésre házhoz is jött volna. A babával alapvetően a védőnőhöz jártunk, ő adta be az oltásokat is. Egyszer volt egy csípővizsgálat, amit egy szakorvos végzett, ezen kívül azonban nagyon ritkán láttunk orvost, talán csak évente, mivel szerencsére elkerültek minket a betegségek.

-Kapott oltást a baba?

-Igen, az ott szokásos oltásokat megkapta. Norvégiában egyébként nem kötelező oltani. Kaptunk egy kiadványt az oltásokról, a csoportos védettség elvéről, ahol szerintem korrektül le voltak írva a dolgok. Mivel mi nem félünk az oltásoktól, nem volt okunk kivonni magunkat. A falunkban egyébként mindenki beoltatta a gyerekét, ami azt hiszem jól tükrözi a nemzeti szintű hozzáállást is.

-A kisebbik lányodat itthon szülted, más körülmények között. Tartottál a császármetszéstől?

-Igen, a második babánál szerettem volna elkerülni a császármetszést. Sokat készültem a szülésre, egy bábával is beszélgettem sokat, de ő nem tudott a szülésnél kísérni. Dúlát választottam, aki nagyon hatékonyan képviselte az érdekeimet a kórház felé. Olyan szülészorvost választottam, akiről lehetett tudni, hogy rugalmas. Nem minden vizsgálatba egyeztem bele, és meg is mondtam neki, ha lehet, nem szeretnék császárral szülni.

Sokat készültem előtte a várandósságra és a szülésre is.

-Hogyan zajlott a szülés?

-Szinte ugyanúgy, mint az első, csak gyorsított felvételen. Kb. ugyanolyan fájásokkal és tágulással érkeztünk a kórházba, itt is az alternatív szobában kezdhettünk. Persze itt szó sem volt meleg vacsoráról, hanem titokban kellett lenyelni azt a pár falatot, amit magunkkal vittünk. Ha valaki bejött, az általában zajjal és fénnyel járt, alapvetően nem lehetett privát szférát fenntartani a szobában. Ráadásul a leghihetetlenebb dolgokkal zavartak meg. Azt már alig akartam elhinni, amikor azzal jött be egy nővér, hogy akkor most írjam alá, hogy milyen beavatkozásokba fogok beleegyezni. Elém raktak egy listát, amikor a fájdalomtól alig tudtam gondolkodni, hogy kezdjek el ikszelgetni. A legbántóbb számomra mégis az volt, ahogy a szülésznők kommunikálnak, a sok elejtett félmondat, amelyekben nyoma nincs a bátorításnak. Róluk leginkább az a benyomásom támadt, hogy nagyon fáradtak és fásultak.

-Miért lett császármetszés?

-Hivatalosan azért, mert 8 óra vajúdás után a baba nem volt eléggé lent, nem volt elég tágulás és el volt színeződve a magzatvíz. Mondhatni mindenkinek elfogyott a türelme, magamat is beleértve. Az hamar világossá vált, hogy ez nem az a közeg, ahol nekem sikerülne magamra találnom és elmélyülnöm. Ez persze nem kell, hogy a kórház hibája legyen, hiszen a családias norvég közegben is volt valami akadály bennem, de tény, hogy itt a tudatos szinten is sokkal akadályozottabbnak éreztem magam. Itt persze nem engedték be a férjemet hozzám a műtőbe.

-Mi volt a legnagyobb különbség a két ország között?

-Össze sem lehet hasonlítani. Az emberek kisugárzása teljesen más. Norvégiában azt éreztem, én vagyok ott, aki szül, és velem foglalkoznak, itt meg azt, hogy én voltam még egy eset, akit gyorsan le kell zavarni. Az egész hozzáállás más.

-És a szülés után?

-Nagyon sokat számított, hogy a második szülésem volt, és hogy egy jó példával a tarsolyomban érkeztem. A császármetszés után ragaszkodtam ahhoz, hogy a babát nekem adják, és ne vigyék el megfigyelésre. Ezt már a várandósság alatt világosan elmondtam az orvosnak, persze még így is vitatkoznom kellett pár percet a műtét után hajnali 3-kor, de végül nálam maradt a baba és onnan kezdve sínen voltunk. Mivel itt is rooming-in volt, magamnál tartottam és igyekeztem magunkra koncentrálni. Egy emlékezetes különbség volt, hogy itt a műtét után 6 órával gyakorlatilag kirángatott az ágyból a nővér, azzal, hogy most kötelező lezuhanyoznom. A másik pedig az, hogy a szoptatás hatékonyságát a baba súlyának méregetésével próbálták lemérni. Már a 2. napon vizespoharat lobogtattak felém, hogy itassam meg a babát. Az orvosi vizsgálatra alig akartak beengedni, amikor pedig a baba fejét bökték meg, akkor gyakorlatilag érzelmi zsarolással érték el, hogy kint maradjak: azt mondták, hogy ha bent vagyok, akkor az orvos annyira fog izgulni, hogy esetleg mellébök és többször kell szúrnia. A gyermekágyi tartózkodásról az volt az összbenyomásom, hogy olyan, mint egy folyamatos kötéltánc: próbáltam a magam meglátása szerint tenni, de közben folyton ügyelnem kellett, nehogy túlfeszítsem a húrt. Az emberek szintjén nem volt senkivel problémám, a legtöbb nővér kedves volt, a gond rendszerszinten van. Az már csak hab volt a tortán, hogy a látogatók csak a büféig jöhettek be, ahova császár után nem valami könnyű kidöcögni. Örültem, amikor a 3. éjszaka után hazamehettünk.

Maróy Ditta

Mentés

Mentés

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Name*

Email

Website