Tag Archives: babavárás

Babatakaró

Egyre hűvösebb napokon szívesen kucorodok egy fotelbe, és takarózom be egy puha, kellemesen meleg takaróval. Nyáron csak egy textilpelenkával takartam be a pici fiam, most újból előkerült az ajándékba kapott, patchwork-techikával készített gyönyörű, kicsit vastagabb takaró.

Egy babatakaró körülbelül egy méter hosszú és 60-70 cm széles, amely általában a baba két éves koráig használható a baba teljes testének betakarására. Utána, ha a takarót nagyon megkedvelte, kedvenc rongyikakként még sokáig hű társ maradhat az ágyban.

Takarót sokféleképp lehet készíteni:


Kötött, horgolt takaró

Ebben az esetben érdemes a melegebb évszakokra pamutfonalat, a hidegebbekre gyapjútartalmú fonalat választani. A gyapjútakarót azonban nem célszerű párás napokon használni, ugyanis megköti a nedvességet, és nehéz, nyirkos lesz. A takaró kötése előtt nem szükséges pontos szempróbát végezni, elég nagyjából annyi szemet felszedni, amekkorából körülbelül a testet fedő takarószélességet kapunk.

Könnyű, hullámos mintás takarót kapunk, ha a következő mintát használjuk:

Az első és utolsó 10 sort lustakötéssel kötöm. A minta 18 szem, ennek többszörösét és még 10 szemet szedek fel, a sor első és utolsó 5 szemét csak simán lekötöm.


A minta négysoronként ismétlődik:

1. sort simán lekötöm

2. sor fordított

3. sor 5 szemet simán lekötök, *két szemet egybekötünk – háromszor. A következő hat szem mindegyikét kétszer kötöm le, és ismét háromszor két szemet egybekötök* 5 szemet simán lekötök,

4. sor fordított

*és* közötti részt ismétlem

Nagyon szép lesz a minta, ha 12 sor fehér után 4-4 sort a baba nemének megfelelő színnel kötünk.

Varrott takaró

Puha flanell, vagy pamutvászon anyagokból pillanatok alatt egyszerű babatakarót készíthetünk: adott méretű 2 réteg anyagot színt színre fordítunk, egyik oldalához hozzáfogunk egy réteg vatelint vagy régi takarót, a kifordításnak kihagyunk egy kis helyet, és körbevarrjuk. Kifordítjuk, letűzzük, és már kész is a takaró.

Kockás lesz a takaró, ha szintén négyzeteket varrok össze. Fél-fél méternyi, egymással harmonizáló színű vásznat választok a takaró egyik oldalához, a másik oldala lehet vagy egyszínű (maradék), vagy ha esetleg ajándékba készül, és nem tudjuk a megajándékozott nemét, akkor a másik oldala is lehet kockás, a másik nemhez illő színből. Mindkét színből három, 12 cm széles csíkot vágok, és a csíkokat, színt színre fordítva, váltakozva összevarrom. A kész anyagból a varrásra merőlegesen nyolc darab 12 cm-es csíkot vágok, és ezeket úgy varrom össze, hogy kockás mintát kapjak. A szélére a szegélyeket maradék anyagból oldalt vékonyabban, az alján és tetején vastagabb csík varrásával oldom meg, színt színre fordítva hozzávarrom a takaró hátát és a vatelint. Kifordítom, letűzöm a szélét, pár kis kockát is a mintából, és már kész is a takaró.

Tags:

Párkapcsolatunk fázisai

Vannak-e egy párkapcsolatnak fázisai? Ha igen, mikor vannak a fordulópontok? Lehet ezt egységesíteni vagy páronként, sőt egyénenként eltérhet? Erről és egyéb párkapcsolattal kapcsolatos fontos témákról kérdezem Goldmanné Fehér Hajnalkát, aki a Kisgyermek Szociális Intézmények gyermekpszichológusa emellett pedig két gyermek boldog édesanyja.

 –Milyen szakaszai vannak egy párkapcsolatnak?

-A párkapcsolatok első fejlődési szintje az úgynevezett szimbiózis, amikor is egyfajta egymásba olvadás alakul ki a felek között. Ebben a fázisban a társak nagyon rosszul érzik magukat, amikor a másik távol van, a kommunikáció során gyakran többes szám első személyben beszélnek. Ez a szakasz effektíve a rózsaszín köd időszaka, amikor is még nem vesszük észre a másik hibáit. Aztán persze előbb-utóbb, az idő előrehaladtával a párok kilépnek ebből a szakaszból: jobb esetben ez a felismerés egyszerre történik meg, rosszabb esetben azonban ez az időpont nem esik egybe a két félnél, ez pedig konfliktushelyzetet teremthet. A szimbiózis szakaszát a leválás időszaka következik. Ebben a fázisban a két fél elkezd különböző irányokba differenciálódni és újra saját magukra is fordítják a figyelmet. Itt már nem csak a „mi” létezik, hanem az „én” is, előtérbe kerülnek az egyéni igények is.

-Lehet tudni, hogy mikor jön el a leválás pillanata?

-Alapvetően ez megjósolhatatlan. Persze léteznek tendenciák, gyakran az első két év a szimbiózis időszaka. Illetve lehet ezt kötni a gyermek születéséhez is, amikor látványosan elkülönülnek igények, hiszen ilyenkor egyértelműen több figyelmet kap a gyermek, mint a férj. Ha pedig ezt a partner sérelemként éli meg, akkor az bizonyosan konfliktushelyzetet teremt a társak között.

-Túl vagyunk a szimbiózison, megtörtént a leválás. Ezután mi következik?

-A harmadik fázis a gyakorlás, amikor is már megfelelő biztonságban érezzük magunkat a kapcsolatunkban. Ebben a szakaszban a párok gyakorolják az újra felfedezett funkcióikat. Különböző hobbikkal élnek, nem ugyanaz jelenti számukra a kikapcsolódást. Külön baráti társaságba járnak, vagyis már nem csak közös barátok vannak, egyre több külső és aktív kapcsolatot alakítanak ki. Ebből akkor lehet probléma, ha az egyik fél úgy éli meg, hogy a másik gyakorlatilag elhagyja őt. Ilyenkor a sértett fél túlzott ragaszkodást mutat, előkerülnek a „Ne menj el” „Mikor jössz haza?” kérdéskörei, amit nyilván a másik nehezen visel. Ebben pedig benne van az a rizikó, hogy az egyik fél túlságosan is kedvet kap, megérzi annak az ízét, hogy a külvilág is létezik, ilyenkor pedig gyakran az adott fél le is zárja a kapcsolatot. Ha pedig mindketten nagyon nyitnak a külvilág felé, akkor előfordul, hogy mindkét fél rájön, hogy tudnak egymás nélkül is élni és ezért zárul le a kapcsolat.

-Ha viszont túl tudnak lépni ezen a gyakorlás szakaszon, akkor mit következik?

-Ha egy érett párkapcsolatról beszélünk, akkor jó esetben eljutunk az újraközeledés fázisába, amikor is újra egymás felé fordulunk, bár egy kicsit más aspektusban, mint a szimbiózis során. Elfogadjuk a másik hibáit, racionálisan látjuk, mi a valóság. Vagyis itt nem két összeolvadt emberről van szó, hanem két külön identitású emberről. A legtöbb esetben ebben az időszakban a gyerekek már nagyok, kevesebb szülői feladat létezik, azonban a szülők számára próbatétel, hogy újra egymás felé forduljanak.

-Melyik fázisban jó gyermeket vállalni és melyik az a fázis, amelyik egyáltalán nem ideális?

-Előfordulhat olyan eset, hogy olyan erős a szimbiózis, hogy abba nem fér bele még egy ember, vagyis a gyerek szóba sem jöhet. Alapvetően bármelyik korszak lehet ideális, hiszen minden pár más és más, de talán a legideálisabb pillanat a leválási szakasz után jöhet el. Ennek ellenére egyéni esetekről beszélünk, így bármely szakasz nevezhető ideálisnak.

-A gyerekvállalás során van-e olyan pont, ami a kapcsolat fennmaradásának szempontjából fontos?

-Amikor a gyerek megszületik az anyának a látószöge beszűkül a gyerekre, vagyis az anya a gyerekkel lesz szimbiózisban és nem a párjával. Ha pedig ezt az apa nem látja át megfelelően, akkor úgy érezheti, hogy kiesett a kitüntetett szerepéből. Ez egy rendkívül érzékeny időszak, ilyenkor az anyának fontos szem előtt tartani azt, hogy ne zárja ki az apát, hanem segítse abban, hogy az apa tudjon az apai szerepében érvényesülni. Máskülönben ilyen esetben fordulhat elő, hogy az apa kifelé tekintget a kapcsolatból és mind szexuális mind pedig érzelmi igényeinek kielégítését mástól várja. Emellett pedig veszélyeztetett időszak lehet a második gyermek születése is, ugyanis az első gyerek születése egyfajta katartikus élmény, egész másfajta tapasztalás. Gyakran a szülők a problémák megoldása végett vállalják a második babát, azonban később rájönnek, hogy ez már nem olyan katartikus élmény, ráadásul a problémák sem szűnnek meg, hanem a feladatok megsokszorozódnak. Azaz, ha egy kapcsolat a gyerek születése előtt sem volt kiegyensúlyozott, valószínűleg ezután sem lesz az.

-Hol van az a pont a kapcsolatban, amikor már egyértelmű, hogy valami nincs rendben?

-Ha azt érezzük, hogy az intimitás hiányzik az együttlétekből, ha a pár egyik tagja bejön a szobába és a másik kimegy – és ez alatt nem csak a szexuális együttléteket értjük – akkor a fókuszt minden bizonnyal át kell helyezni és beszélni a hogyan továbbról. Ezen nyilvánvalóan túl lehet lendülni, abban az esetben, ha a párok képesek beszélni a gondjaikról.

-Milyen túlélési stratégiákkal tudsz szolgálni az egyedülálló anyák számára?

-Az önértékelés egy kulcstényező ebben a kérdésben. A magára való figyelés, hogy tisztában legyen önmagával és csak reális elvárásokat állítson fel magával szemben. Ez persze egyedül nagyon nehezen megy, ezért van szükség a támogató közegre, csoportokra, barátokra. Ezek a csoportok abban tudnak segíteni, hogy az anyának helyre álljon az önértékelése és tudatosítsa magában, hogy igenis meg tudja csinálni és tudja működtetni azt a családot, amely rá van bízva.

 

EgyMa – Egyedülálló kismamák önsegítő csoportja

Gyere el egy teára, beszélgetésre, ha egyedül neveled a gyerekeidet! ha még nem jár(nak) közösségbe, a babádat is hozhatod!

Hely: Kiskuckó Bölcsőde, Pécs, testvérvárosok tere 3.Csoportvezető: Goldmann-né Fehér Hajnalka pszichológus

Tags:, ,

Kisfiú, kislány? Fő, hogy egészséges legyen!

Megfogant a kisbabád, növekszik a pocakodban. Kíváncsian próbálod vele felvenni a kapcsolatot, talán beszélgetni is próbálsz vele. Van, aki megérzi, hogy kisfiú vagy kislány rejtőzik-e benne; van, aki az ultrahangon árulkodó jelekből tudja biztosan, milyen nemű babára számíthat; van, aki arra számít, hogy majd a születésnél kiderül, „meglepetés” lesz a baba neme.

A legtöbben úgy válaszolnak erre a kérdésre: „Fő, hogy egészséges legyen!”. Mennyire lehetünk abban biztosak, hogy egészséges kisbabát hordunk?

A genetikai ultrahangvizsgálatok (amelyek a magzatvíz mennyiségéből, a nyaki redő vastagságából, és mást jelekből) következtetnek arra, hogy egészséges-e a kisbaba. A laborleletek, ill. a laborleletek értékeit igazoló vagy cáfoló magzatvíz-mintavétel, kiegészítik a képalkotó eljárást.

Az anyai vérből vett mintából a következő vizsgálatokat lehet elvégezni:

AFP (alfa-fetoprotein)-vizsgálat: egy magzati fehérje mennyiségének vizsgálata az anyai vérben. Az értéke téves lehet, ha az anya súlya nem átlagos, ill. ha több gyermeket hord.

Triple-teszt: AFP, β hCG (human corion gonadotropin) és a nem konjugált ösztriol szintjének együttes vizsgálata.

A fent említett tesztekkel a Down-szindrómát, az Edwards-szindrómát és a velőcsőzáródási problémákat tudják kimutatni. A Down-szindróma a 21. kromoszóma betegsége, nem egy kromoszómapár, hanem összesen három kromoszóma van. Az Edwards-szindrómánál a 18. kromoszómából van eggyel több. A velőcsőzáródás – a csigolyák tökéletlen elzáródása egy gerincszakaszon; lehet, hogy az elzáródás tökéletlensége nem okoz panaszt, és az is, hogy olyan mérvű a hiány, hogy az az élettel nem összeegyeztethető.

Ha a teszt egy bizonyos kockázati tényezőnél nagyobb kockázatot mutat, akkor ajánlott az amniocentézis (hasfalon keresztüli magzatvízvétel) elvégzése. A vizsgálat szövődménye lehet 1%-ban magzatvízszivárgás, vetélés, vagy fertőzés.

Mennyire pontosak a tesztek? A göttingeni egyetemen úgy találták, 10 000 várandós vizsgálatából 500 esetben adott a triple teszt olyan eredményt, amely egy amniocentézis-vizsgálatot tett szükségessé. Végül 12 várandósnál igazolódott, hogy valóban Down-szindrómás babát hord a szíve alatt, 488-nak egészséges volt e tekintetben a kisbabája „pozitív” triple teszt mellett. A 9 500 várandós nő közül nyolcnak született Down-szindrómás kisbabája „negatív” teszteredmények mellett.

A velőcsőzáródás gyakorisága fele a Down-szindrómáénak. A teszt tehát nem teljesen megbízható (mint egyik teszt sem), másik problémája, hogy nem tudja megmondani, a velőcsőzáródás, vagy a Down-szindróma milyen súlyosságú, tehát a baba olyan rendellenességgel születik-e, ami könnyebb, Down szindrómánál enyhe értelmi fogyatékosság, velőcsőzáródásnál panaszt nem okoz, vagy a betegség nagyon súlyos lefolyású. A teszt más betegségek kiszűrésére nem alkalmas.

A triple teszt és az amniocentézis eredményét nem azonnal, hanem a laboratóriumi vizsgálat/tenyésztés után lehet csak tudni, az eredmények megérkezéséig marad a bizonytalanság, a kétség, vajon egészséges lesz-e a kisbabám.

És ha nem egészséges – hogyan tovább? Megszüljem, és neveljünk fel egy „szörnyeteget”, egy fogyatékost? Mennyire fogyatékos lesz? Ezek olyan kérdések, amire pároddal együtt tudjátok meghozni a számotokra helyes döntést, és még a biztos eredmény tudatában is van lehetőségetek arra, hogy időt kérjetek, hogy eldöntsétek, vállaljátok-e a kisbabát.

Talán segíthet a döntés meghozatalában, ha felkerestek olyan intézményeket, ahol az olyan típusú gyerekekkel foglalkoznak, akit hordasz. Vannak olyanok, akik biztosak abban, hogy bármilyen legyen a kisbabájuk, vállalják, megszülik. Számukra talán felesleges is a teszt elvégzése.

Biztosat senki nem tud mondani, a tesztek a leggyakoribb genetikai betegségekre tudnak szűrni. Az életben lehet biztosítást kötni, ami fizet arra az estre, ha történik velünk valami, de nem tudják a káreseteket kivédeni. A szülés, és a későbbi élet alatt sem vagyunk bebiztosítva – mégis a többség él, jól van, egészséges.

Egészséget, boldogságot, őszinteséget és bölcsességet kívánok!

Mentés

Tags:

Férfiből apává válni

Dr. Titkos Csaba egyetemi docenst, három felnőtt gyermek édesapját, trénert, pszichodráma vezetőt és terapeutát kérdeztem arról, milyen is egy férfiből apává válni.

– Ha egy párkapcsolat eljut arra a pontra, hogy babát akarnak, akkor a hangsúly gyakran eltolódik a baba irányába. Férfiként hogy látod, miként lehet ezt kezelni, hogy lehet arra figyelni, hogy a férfi is fókuszban maradjon?

Férfiből apává válniEgy férfinek két problémája is lesz ilyenkor: az egyik a veszteség, a másik pedig az alkalmasság problémája. A veszteség abból adódik, hogy egy szimbiotikus párkapcsolatban, ahol egyik a másiknak a feltétele, egyszer csak bekerül a baba, létrejön az ún. triád vagy háromszög. Ez már három párt jelent, ugyanis egyszerre csak két ember tud szimbiotikus kapcsolatban lenni. A háromszög harmadik tagja pedig kívülálló lesz.  Az határozza meg az együttlétet, hogy ki a harmadik. Amikor még a pocakban van a baba, többnyire ő a harmadik, de ahogy megszületik  gyakran változhat, hogy ki kivel van együtt, egy apának viszont elég sokáig el kell viselni, hogy ő a harmadik. Erre pedig  több módon reagálhat: megsértődhet, csábíthat, haragudhat, de lehet akár támogató is. Itt kapcsolódik be az alkalmasság kérdése: vagyis, hogy képes-e az apa éretten reagálni a helyzetre. Ha az apa jól érzi magát a bőrében, ha rendben van az önértékelése, akkor nem aggódik harmadikként sem.

A párkapcsolatban folyamatos megerősítéseket kaptunk, ám egyszer csak a harmadik széken találjuk magunkat, ugyanis az anya el van foglalva a gyermekkel. Itt válik fontossá az önmegerősítés: egy férfinek az apaságra való felkészülést már korán el kell kezdeni, meg kell erősödni.

– Hogyan tud egy férfi megerősödni?

Azt látom, hogy a mostani apák egy jó része olyan, akik számára az apa nem volt jelen, mintha  eltűnt volna. Úgy értem gyöngék voltak az apák és a nagyapákhoz kellett visszanyúlni a férfiasságért.

– Mit értesz azon, hogy apáink gyengék voltak?

Valahogy nem tudták megjeleníteni az apai mintát, mert túl keveset voltak otthon. A fiúk, a gyerekek magukra maradtak, így esetleg a nagyapa lehetett olyan minta, mint amilyennek az apának kellett volna lenni. Nyilván nem arról van szó, hogy selejtes volna ez a nemzedék, csupán a jelenlétről van szó.

– Milyen szerepe van egy apának a gyermek életében?

Szerintem az apának nagyon fontos szerepe van, az apa az első tanító: az a szerepe, hogy a világra felkészítse a gyereket. A gyermekhez való viszonyulása a feltételes elfogadás, ezzel megtanítja akár a lányt akár a fiút arra, hogy a világban bizonyos feltételek mellett lesznek elfogadhatók.. Az anya a feltétel nélküli elfogadás, az apa a feltételes. Persze belépnek az ún. önkéntes tanítók is, barátok személyében, sőt ma már az internetről is. Ez azonban egy nagyon steril tapasztalás, aligha személyes. Nincs az az érzelmi töltet, ami egy apai tanítói státuszban van. Éppen ezért kérdés, hogy miként válhat valaki tanítóvá, akinek nem volt meg az első tanítója? Ettől aztán lehet pánikolni.

– A 70-es, 80-as években elkezdtek megjelenni az apák a szülőszobán. Te mit gondolsz erről?

Szerződésfüggő, jó esetben egy pár, ha igent mondd, akkor tudják, hogy mire mondanak igent. A szerződés valamilyen formában szabályozhatja, hogy mi a közös és mi nem. Nem gondolom, hogy az apák szülőszobai jelenléte egyértelműen minősíthető, de ez mégis gyakorlatilag egy varázstalanítás. A világ egy részének varázstalanítása, hiszen ha valaki  még sosem látott szülést, az egy csodával egyenlő a számára. Tehát az apák szülőszobai részvétele ilyen formában egy veszteség, elveszik a varázslat, ugyanakkor ha a pár szerződésében az összekapaszkodásuk van, és az anya szeretné, hogy támogatva legyen az adott helyzetben, akkor az hosszútávon egy rendkívül hasznos dolog is lehet. Ugyanakkor én látom ennek a veszteségoldalát is. Én szívem szerint ezt személyes döntéssé tenném: a pár döntse el, hogy beengedik-e a másikat ebbe a rítusba. Van olyan feleség, aki ezt szeretné, de van olyan is, aki egyáltalán nem támogatja, hogy a férfi ott legyen a szülőszobán.

– Az anyává válás nagyon “kézzel fogható”. Az apa pocakjában nem növekszik baba. Főleg az első gyerek vállalásánál a pár hatalmas változásokon megy keresztül. Mindenki mást lép és el van foglalva a saját történetével, mindez meg van azzal fejelve, hogy anyának ott van a baba, aki minden idejét leköti.

Igen, az anya folyamatos szimbiózisban van a babával, az apa meg a kis széken ül és lehet, hogy szorong. Gyakran ilyenkor visszamegy egy szorongó gyerekbe, hiszen azt látja, hogy a szimbiózisra csak gyerekként van esélye.

– Erről mindig az jut eszembe, amikor a feleségek úgy aposztrofálják a férjeiket, hogy ő a másik gyerekem.

Igen, hiszen a férfi így próbálkozik visszakerülni a kiváltságos körbe. Úgy érzi, csak így kaphatja meg az anyát. Vágya lehet a korábbi kizárólagosságra.

– Egy elmélet szerint épp ez a többnejűség oka. A férfi igényli, hogy mindig legyen mellette egy nő is, aki éppen nem anya.

Dávid király krónikája című könyvében írja Stefan Heym, hogy Nátán prófétának három felesége volt: egy szexuális partner, egy anya és egy intellektuális partner. Ha mást nem is tanulunk ebből, azt mindenképp, hogy egy kapcsolatban mindhárom szempont ott lehet.

– A gyerekvállalás utáni időszak a válás szempontjából a veszélyeztetett kor, a gyerek két éves kora előtt sok kapcsolat felbomlik. Te látsz abban realitást, hogy a jóban-rosszban működhet élet hosszan?

Azt gondolom felelőtlen ígéreteket tartalmazó rossz szerződést íratnak velünk alá. Az örökkévaló transzcendens fogalom. Ha realitásában akarjuk nézni a kapcsolatokat, akkor ez nem állja meg a helyét, hisz a világ, amiben élünk, legalábbis számunkra és személyesen ideiglenes. Két ember életre szóló megállapodásait  kellene jobban átgondolni. Ha nem ilyen irreális, de legalábbis nehezen teljesíthető elvárásokat fogadnánk meg, hanem saját vállalásaimat tudnám megfogalmazni, valószínűleg működőképesebb lehetne az élethosszig tartó fogalom. Addig tartana, amíg életnek lehet nevezni azt, amit együtt csinálunk.

– Mit gondolsz, gyereket vállalni jó dolog?

Azt gondolom, hogy a gyerekvállaláshoz először fel kell nőni, ezután pedig  felismerni, hogy kaptunk egy lehetőséget: a teremtés lehetőségét. A gyermeknemzésben ezt a teremtő erőt élheti meg a férfi. Ez a párkapcsolat transzcendens része.  Az ebben való részvétel szabadon választható csodálatos lehetőség.

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Tags:, ,

Prenatális kötődés

Sz. Makó Hajnalkával, a PTE Pszichológiai Intézetének szakpszichológusával beszélgetek speciális kutatási területéről, a prenatális kötődésről.

Hogyan befolyásolja az anyává válást maga a szülés?

prenatális kötődésAz anyává válás egy folyamat, melynek része a baba tervezése, a gyermekvárásra történő ráhangolódás, a babáról való együtt-gondolkodás, a várandósság és a szülés élménye. Az első szüléssel egyben szülő is születik. Természetesen az anyává, szülővé válás egy állandó fejlődést is jelent, ami nem zárul le a gyermek születésével. Maga a szülés az anyaság állapotához tartozó, kiemelt jelentőségű életesemény. A felkészülés a várandósság idején történik, módja, formája pedig a szülés élményét is meghatározhatja. A kismama testi és lelki egészségi állapota kihatással van a magzat fejlődésére, a prenatális kötődés alakulására, a szülés élményére.

A kötődést, ami ilyenkor kialakul az anya és a baba között nevezzük korai kötődésnek?

Nem egészen. Korai kötődésről elsősorban az anya és a csecsemő közötti kapcsolat illetve kötelék jellemzőinek, mintázatainak leírásakor beszélünk. A prenatális kötődés pedig a szülés, születés előtti időszakra jellemző, a várandósság idején kialakuló és a magzat irányában mutatott anyai illetve apai kötődést – azaz a kapcsolat gondozói reprezentációját, belső „leképeződését” – jelenti.

Várandós édesanya

A kezdetektől számos definíció született a prenatális kötődés meghatározására, összességében elmondható, hogy a gondolatok, érzések, valamint viselkedés szintjén megmutatkozó minőségi és intenzitásbeli összetevői vannak. A prenatális kötődés részét képezik az anya magzattal kapcsolatos gondolatai, fantáziái; a fejlődő baba irányában mutatott érzései, mint például a közelség-távolság, szeretet-elutasítás és végezetül a viselkedésben  megjelenő összetevők. Ez utóbbiak lehetnek a magzat óvásával, egészséges fejlődésével összefüggésben álló anyai magatartásformák, a várandósság alatti életmód, például a táplálkozási szokások, stb. Az anyai kötődés intenzitása a magzatmozgás megjelenésével folyamatosan erősödik. Természetesen a prenatális kötődést az anya és a környezet oldaláról sok más tényező is befolyásolhatja. Így a várandósság alatti distressz, vagy a túl magas és folyamatosan fennálló anyai szorongás, esetleg hangulati problémák negatív hatást gyakorolhatnak a prenatális kötődés alakulására, sőt a magzat fejlődésére. Vannak kutatások, melyek kapcsolatot találtak a prenatális stressz, depresszió és a koraszülés, alacsony születési súly, újszülöttkori fokozott nyugtalanság, valamint a posztpartum depresszió között. Éppen ezért fontos, hogy a várandósság, a szülésre és az új családtag érkezésére történő felkészülés optimális feltételek között valósulhasson meg, melyben kitüntetett figyelmet kell, hogy kapjon a kismamák testi és lelki egészségének fenntartása, elősegítése. Ebben a folyamatban a környezet támogatásának, azon belül is a partneri vagy házastársi támasznak a szerepe bizonyított. A párkapcsolattal való elégedettség és a partner érzelmi támogatásának megélése erősíti az anyaság állapotára való ráhangolódást, az anya-magzat kapcsolatot és hatékonyabbá teheti a várandósság alatt esetlegesen fellépő nehéz élethelyzetekkel szembeni megküzdést is.

Optimális készülés után a szülés hogyan befolyásolja a kötődést? A szülés milyensége mennyire hat az anya-gyerek kapcsolatra?

Várandós anyaA szülés élményét számos tényező befolyásolja: így az anya oldaláról a fájdalom érzékelésének és tűrésének mértéke, az előzetes tapasztalások és elvárások, a szülésre való felkészülés, míg a szituációs és környezeti jellemzők közül a vajúdás hossza, az esetlegesen fellépő komplikációk, a szülés körülményei, a folyamatot segítő szakemberek viszonyulása, stb. Egyes kutatók szerint az anyák és a csecsemők közötti kötődést erősíti a pozitív szülési élmény, vagy ha közvetlenül a szülést követően a kismamák megérinthetik, dédelgethetik az újszülöttet, de természetesen itt fontos hangsúlyozni, hogy ez nem egyedüli és elengedhetetlen feltétele a hosszú távú pozitív érzelmi kapcsolat kialakításának, Emellett a szülés élménye kihatással lehet a későbbi gyermekvállalás idejére és valószínűségére is.

Végszóként talán elmondható, hogy a magzat, illetve csecsemők optimális fejlődésének alapja a szülői szeretet és gondoskodás, a biztonságot nyújtó család.

Köszönöm a válaszokat!

Maróy Ditta

Mentés

Mentés

Tags: