Tag Archives: interjú

Férfiből apává válni

Dr. Titkos Csaba egyetemi docenst, három felnőtt gyermek édesapját, trénert, pszichodráma vezetőt és terapeutát kérdeztem arról, milyen is egy férfiből apává válni.

– Ha egy párkapcsolat eljut arra a pontra, hogy babát akarnak, akkor a hangsúly gyakran eltolódik a baba irányába. Férfiként hogy látod, miként lehet ezt kezelni, hogy lehet arra figyelni, hogy a férfi is fókuszban maradjon?

Férfiből apává válniEgy férfinek két problémája is lesz ilyenkor: az egyik a veszteség, a másik pedig az alkalmasság problémája. A veszteség abból adódik, hogy egy szimbiotikus párkapcsolatban, ahol egyik a másiknak a feltétele, egyszer csak bekerül a baba, létrejön az ún. triád vagy háromszög. Ez már három párt jelent, ugyanis egyszerre csak két ember tud szimbiotikus kapcsolatban lenni. A háromszög harmadik tagja pedig kívülálló lesz.  Az határozza meg az együttlétet, hogy ki a harmadik. Amikor még a pocakban van a baba, többnyire ő a harmadik, de ahogy megszületik  gyakran változhat, hogy ki kivel van együtt, egy apának viszont elég sokáig el kell viselni, hogy ő a harmadik. Erre pedig  több módon reagálhat: megsértődhet, csábíthat, haragudhat, de lehet akár támogató is. Itt kapcsolódik be az alkalmasság kérdése: vagyis, hogy képes-e az apa éretten reagálni a helyzetre. Ha az apa jól érzi magát a bőrében, ha rendben van az önértékelése, akkor nem aggódik harmadikként sem.

A párkapcsolatban folyamatos megerősítéseket kaptunk, ám egyszer csak a harmadik széken találjuk magunkat, ugyanis az anya el van foglalva a gyermekkel. Itt válik fontossá az önmegerősítés: egy férfinek az apaságra való felkészülést már korán el kell kezdeni, meg kell erősödni.

– Hogyan tud egy férfi megerősödni?

Azt látom, hogy a mostani apák egy jó része olyan, akik számára az apa nem volt jelen, mintha  eltűnt volna. Úgy értem gyöngék voltak az apák és a nagyapákhoz kellett visszanyúlni a férfiasságért.

– Mit értesz azon, hogy apáink gyengék voltak?

Valahogy nem tudták megjeleníteni az apai mintát, mert túl keveset voltak otthon. A fiúk, a gyerekek magukra maradtak, így esetleg a nagyapa lehetett olyan minta, mint amilyennek az apának kellett volna lenni. Nyilván nem arról van szó, hogy selejtes volna ez a nemzedék, csupán a jelenlétről van szó.

– Milyen szerepe van egy apának a gyermek életében?

Szerintem az apának nagyon fontos szerepe van, az apa az első tanító: az a szerepe, hogy a világra felkészítse a gyereket. A gyermekhez való viszonyulása a feltételes elfogadás, ezzel megtanítja akár a lányt akár a fiút arra, hogy a világban bizonyos feltételek mellett lesznek elfogadhatók.. Az anya a feltétel nélküli elfogadás, az apa a feltételes. Persze belépnek az ún. önkéntes tanítók is, barátok személyében, sőt ma már az internetről is. Ez azonban egy nagyon steril tapasztalás, aligha személyes. Nincs az az érzelmi töltet, ami egy apai tanítói státuszban van. Éppen ezért kérdés, hogy miként válhat valaki tanítóvá, akinek nem volt meg az első tanítója? Ettől aztán lehet pánikolni.

– A 70-es, 80-as években elkezdtek megjelenni az apák a szülőszobán. Te mit gondolsz erről?

Szerződésfüggő, jó esetben egy pár, ha igent mondd, akkor tudják, hogy mire mondanak igent. A szerződés valamilyen formában szabályozhatja, hogy mi a közös és mi nem. Nem gondolom, hogy az apák szülőszobai jelenléte egyértelműen minősíthető, de ez mégis gyakorlatilag egy varázstalanítás. A világ egy részének varázstalanítása, hiszen ha valaki  még sosem látott szülést, az egy csodával egyenlő a számára. Tehát az apák szülőszobai részvétele ilyen formában egy veszteség, elveszik a varázslat, ugyanakkor ha a pár szerződésében az összekapaszkodásuk van, és az anya szeretné, hogy támogatva legyen az adott helyzetben, akkor az hosszútávon egy rendkívül hasznos dolog is lehet. Ugyanakkor én látom ennek a veszteségoldalát is. Én szívem szerint ezt személyes döntéssé tenném: a pár döntse el, hogy beengedik-e a másikat ebbe a rítusba. Van olyan feleség, aki ezt szeretné, de van olyan is, aki egyáltalán nem támogatja, hogy a férfi ott legyen a szülőszobán.

– Az anyává válás nagyon “kézzel fogható”. Az apa pocakjában nem növekszik baba. Főleg az első gyerek vállalásánál a pár hatalmas változásokon megy keresztül. Mindenki mást lép és el van foglalva a saját történetével, mindez meg van azzal fejelve, hogy anyának ott van a baba, aki minden idejét leköti.

Igen, az anya folyamatos szimbiózisban van a babával, az apa meg a kis széken ül és lehet, hogy szorong. Gyakran ilyenkor visszamegy egy szorongó gyerekbe, hiszen azt látja, hogy a szimbiózisra csak gyerekként van esélye.

– Erről mindig az jut eszembe, amikor a feleségek úgy aposztrofálják a férjeiket, hogy ő a másik gyerekem.

Igen, hiszen a férfi így próbálkozik visszakerülni a kiváltságos körbe. Úgy érzi, csak így kaphatja meg az anyát. Vágya lehet a korábbi kizárólagosságra.

– Egy elmélet szerint épp ez a többnejűség oka. A férfi igényli, hogy mindig legyen mellette egy nő is, aki éppen nem anya.

Dávid király krónikája című könyvében írja Stefan Heym, hogy Nátán prófétának három felesége volt: egy szexuális partner, egy anya és egy intellektuális partner. Ha mást nem is tanulunk ebből, azt mindenképp, hogy egy kapcsolatban mindhárom szempont ott lehet.

– A gyerekvállalás utáni időszak a válás szempontjából a veszélyeztetett kor, a gyerek két éves kora előtt sok kapcsolat felbomlik. Te látsz abban realitást, hogy a jóban-rosszban működhet élet hosszan?

Azt gondolom felelőtlen ígéreteket tartalmazó rossz szerződést íratnak velünk alá. Az örökkévaló transzcendens fogalom. Ha realitásában akarjuk nézni a kapcsolatokat, akkor ez nem állja meg a helyét, hisz a világ, amiben élünk, legalábbis számunkra és személyesen ideiglenes. Két ember életre szóló megállapodásait  kellene jobban átgondolni. Ha nem ilyen irreális, de legalábbis nehezen teljesíthető elvárásokat fogadnánk meg, hanem saját vállalásaimat tudnám megfogalmazni, valószínűleg működőképesebb lehetne az élethosszig tartó fogalom. Addig tartana, amíg életnek lehet nevezni azt, amit együtt csinálunk.

– Mit gondolsz, gyereket vállalni jó dolog?

Azt gondolom, hogy a gyerekvállaláshoz először fel kell nőni, ezután pedig  felismerni, hogy kaptunk egy lehetőséget: a teremtés lehetőségét. A gyermeknemzésben ezt a teremtő erőt élheti meg a férfi. Ez a párkapcsolat transzcendens része.  Az ebben való részvétel szabadon választható csodálatos lehetőség.

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Tags:, ,

A párválasztás

párválasztás. interjú Bereczkei TamássalBereczkei Tamás viselkedéskutatót faggatom. 

– A nevelés befolyásolja a párválasztást? Vagy nem a nevelésen múlik, hogy kit választunk párnak?

– Összetetten biztosan múlik a nevelésen, nyilvánvalóan. De amennyire én látom, az, hogy konkrétan kit választunk, nem a nevelésen múlik. A családi környezetnek valóban fontos szerepe van abban, hogy mekkora a nyitottság (extraverzió-intraverzió), az intelektuális nyitottság, az érzelmi stabilitás, és hogy milyen személyiségjegyeket hordoz valaki.

Mégis, a baráti kör sokkal inkább hat a párkapcsolatra. Vannak adatok, amelyek azt bizonyítják, hogy még erősebb a párválasztásban, hogy hasonló hasonlót vonz. Úgy tűnik, hogy az ellentétes nemű szülő itt a legbefolyásosabb. Megnéztük az arcokat és a legfőbb személyiségjegyeket: lelkiismeretesség, barátságosság, nyitottság, stb. Ezek vonatkozásában is beigazolódott, hogy hasonló hasonlót vonz. Ez nem zárja ki azt, hogy nem lehet a másik feltevésnek részben igaza. Nevezetesen, hogy az ellentétek vonzzák egymást.

Úgy tűnik, mintha a hasonlóság tartósabbá tenné a párkapcsolatot. A különbözőség viszont izgalmasabbá.

A hasonlóság esetén is elég, ha csak néhány, alapvető dologban hasonlók. A kutatások úgy mutatják, hogy nem feltétlen személyiségjegyekben kell hogy hasonlítson a pár két tagja, hanem hobbiban, érdeklődési körben, intelligenciában, mert ilyenkor jobban egymásra tudnak hangolódni, több közös témájuk van.

– Milyen ösztönös, tudatalatti érzék hat arra, hogy kit választunk?

– Van olyan vizsgálat, ahol a nőknek lehetősége van több potenciális partnerből választani a szaglása segítségével. Természetesen a férfiakat nem látják, hanem levetett ruhadarabokat szagolnak. Ekkor a nők inkább olyan férfiakat választanak, akiknek azok a génszakaszaik, amik az immunvédelemben játszanak szerepet, különböznek. Ami azt mutatja, hogy egy egészséges genetikai sokféleség elv is érvényesül, ami életképesebbé teszi a közös gyereket.

Nagy kérdés, hogy ez a mindennapi életben, a dezodorok korában hogyan működik. Szagok és szaglás területén is nagy különbség van a nemek között, és erre a parfümvállalatok is rájöttek. Legalább annyi férfiparfüm van, mint női és legalább annyi férfiparfümöt reklámoznak, mint nőit. Ellentétben azzal, hogy a női ruhatárat, szépségkellékeket jobban reklámozzák. Ez igazolja azokat a kutatási eredményeket, hogy a nőknek, főleg, akik nem szednek fogamzásgátló tablettát, és a ciklus közepén vannak, peteérés közelében, nagyon éles a szaglásuk. Ilyenkor az élesség többszöröse lehet a férfiakénak!

Elképzelhető, hogy a párválasztás szag alapján is történik. Egy intimebb környezetben, akárcsak egy kávézóasztal mellett, érezni a másik testszagát. Valószínűleg ez a tényező valaha döntő fontosságú volt, de a mai mindennapi környezet nem teszi lehetővé, hogy ezt a lehetőséget igazán kihasználjuk.

– Mi a különbség a között, hogy a nők és a férfiak milyen szempontok alapján választanak párt?

– Sarkalatos különbségek vannak. A nők ilyen szempontból sokkal tudatosabbak. Például amikor az udvarlási időszakban együtt járnak hónapokig, és megkérdezik a férfit és a nőt is, mesélje el az első napot, amikor találkoztak, a férfiak rendkívül rosszul emlékeznek, a nők viszont szinte pontról pontra tudnak emlékezni.

Nem véletlen ez, hiszen még napjainkban is a nők számára kritikusabb a párválasztás. Őket sújtja ma is a társadalmi megbélyegzés, egy nem kívánt terhesség, régen pedig ez különösen így volt. Nem véletlen, hogy így alakult ki az evolúciós és a kulturálisan áthagyományozott szokások befolyásolási aránya.

Érdekes tény, hogy a nők a kezdetekben jobb stratégának mutatkoznak. Például, a kezdeti ismeretség szakaszában a nők félénkebbek – ezt már több évszázada lejegyezték. A férfi a kezdeményező. Ez manapság nincs feltétlen így, de kutatások mutatják, hogy a modern kultúrákban, ipari társadalmakban a nők kezdeti párkapcsolataiban nagyobb az ambivalencia. A kapcsolat kezdetén jobban szeretnek visszahúzódni, és jobban beszéltetik a férfiakat.

A férfi ezt hajlamos úgy értelmezni, hogy elnyerte a nő kegyeit, hiszen olyan odaadóan hallgatja őt. A valóságban arról van inkább szó, hogy a nő szeretne tisztába jönni a férfi szándékával. Azzal, hogy mit szeretne, milyen a személyisége, mert ez ad biztonságérzetet neki a kapcsolat elmélyítéséhez.

– Más a férfi és a nő célja? Arra gondolok, hogy pár éve megkérdeztem a lányomat és a fiamat, mik lesznek, ha nagyok lesznek: a lányom azt válaszolta, menyasszony, a fiam pedig, hogy traktoros.

– A házassághirdetésekből, ami ugyan egy nagyon szelektált csoport, az derül ki, hogy a nők a mai napig sokkal több hosszú távú kapcsolatot szeretnének, mint a férfiak. Átlagosan azt lehet mondani, hogy a férfiaknál kétszer, háromszor annyi rövidtávú kapcsolatkereső van, mint a nőknél.
A hatvanas-hetvenes években, amikor a nemek egyenjogúsítása volt, azt hitték, hogy ezek a különbségek meg fognak szűnni. De a mostani vizsgálatok azt mutatják, hogy nem így történt.

– A párválasztáskor lehet-e tudni, hogy milyen tartós lesz a kapcsolat?

– A kutatások is alátámasztják, amit én látok magam körül, hogy akkor sikeres egy házasság, ha van legalább egy-két közös dolog a felekben. Ugyanazt akarják, valamiben közösek, valamiben hasonlítanak. Lehet ez munka, érdeklődési kör, közös gyermekvállalás (mindketten akarnak gyerekeket). Ezek alapvető dolgok, ebből nincs olyan sok, 5-10. Ha ebből egy-kettő hasonlít, akkor már jó az alapja a párkapcsolatnak. Ha nincs, akkor sokkal nehezebb.

Saját kutatásom, amiben az arcvonásokat vizsgáltuk, azt bizonyítják, hogy a házasfelek arcvonási elkezdenek hasonlítani egymásra, és erre nem az időtényező hat a legjobban. Sokkal inkább arról van szó, hogy a párválasztáskor van jelentősége. Ugyanakkor nagyobb hasonlóságot mutatnak tulajdonságokban, arcvonásokban azok, akik 30 éve élnek együtt, mint akik csak 5-6 éve.

A hasonlóság döntő része már házasságkötéskor fennáll, és később is dominál, de nem olyan mértékben, hogy azt lehetne mondani, hogy ez lenne felelős kizárólagosan a sikeres párválasztásért, párkapcsolatért.

Köszönöm a válaszokat!

 

Mentés

Mentés

Tags:

Hátamon a srácom – mosható pelenkák

A mamamis pécsi hordozós és mosható pelenkázós klub megálmodója és megvalósítója Bereczki-Barna Szilvia. A klub kicsit leképezi világunkat: akad benne olyan, aki nem veszi, hanem varrja a hordozóeszközöket, mosható pelenkát. Ő Kondritz Attiláné, Ágnes.

 – Ági, mikor és hogyan találkoztál a mamami klubbal?

– Harmadik gyermekem születése előtt mosható pelenka után kutatva az interneten bukkantam rá a mamamira. Elhatároztam, hogy nem szeretném szennyezni a természetet a sok műanyaggal, ezenkívül a pelenkás időszakot tekintve lényeges a megtakarítás, még ha a mosás költségeit is számításba vesszük, akkor is. Ez tovább csökkenthető mosószóda és 40 fokos víz használatával.

– Milyen mosható pelust használ Bandesz?

– Sokféle pelenkát próbáltunk. Először magyar pelusokat, hisz ez hazai termék. De kissé pirulva be kell vallanom, már csak egy darabunk van belőle, mert megfertőzött a Pop-in, ami nagyon kényelmes, kezdő moshatópelusozóknak igen jó megoldás. Használtunk All in One pelusokat – külső belső egy- végül a Poppolini belső mellett kötöttünk ki. És persze vannak saját kézzel készített pelenkáink is.

– Bandesz alig múlt 14 hónapos, és ennyiféle pelust használtatok már? Hogy lehetséges ez?

– 4-5 féle pelenka szerintem nem olyan sok. Újat csak keveset vettem, szerencsére a mamamin nagyon jó áron lehet használt dolgokat vásárolni és így nagy volt a csábítás, hogy kipróbáljak különféléket is. Ahogy minden gyermek más és más, így a pelenkáknál is van, ami jobban testhezálló, amit megkedvel az ember.

– Külsőnek mit használsz?

– Külsőnek már kizárólag gyapjúból készített külsőt használunk. Van kézzel kötött és pulcsiból varrott változatunk is. Meglepő, de nem ereszti át a nedvességet és ehhez nem kell más, mint egy kis lanolin, amivel be kell dörzsölni a pelusokat mosás után. Nagyon kényelmes a használata és télen hosszú szárú változatban is hordható, ilyenkor nem kell más a textilpelenkára.

– Mi volt az első hordozóeszközöd, és mért azt választottad?

– Egy vastag hordozókendő. A választásom azért esett rá, mert a többi kendőhöz képes ez volt az egyik legolcsóbb.


– Ezek szerint kendőből is többfélét próbáltál. . . mesélj egy kicsit arról, hogy milyen kendők fordultak meg nálad!

– Kerek csokoládé, gömbölyű csokoládé, szögletes csokoládé. . . ugye mindenki ismeri Gombóc Artúrt? Én a kendőkkel vagyok így. . . A pécsi mamami klub segített abban, hogy több márkát megismerjek, kössek vele, kipróbáljam. Megvettem az első csúcsminőségű kendőmet, amit aztán elcseréltem egy másikra, így a további vásárlások, cserék már könnyen mentek. Tulajdonképpen “csak” egyszer kell beruházni egy drágább, megbízható ökoteszttel minősített kendőre. Ezeket ugyanis szinte a vásárlás árán el is lehet adni, vagy minimális veszteséggel, ami nem több, mint egy-két ezer forint. Vagy lehet cserélgetni is más megszállottakkal. Minden kendő más és más. A kendők különböznek egy kicsit márkánkként. Szövés szerint lehet keresztsávoly vagy jaquard. A teljes színskála felvonultatásán kívül lehet egy kendő egyszínű, csíkos vagy figurális. A szál, amiből szövik lehet tiszta pamut, vagy gyapjúval, lennel vagy kenderrel kevert, kézzel vagy géppel szövött – illetve a rugalmas kendők kötöttek. Igazán minden igényt kielégítenek a gyártók. Mindegyiknek megvan a maga erőssége. Végül kialakul mindenkinél, hogy mit szeret, és nem utolsó sorban választ a kisgyerek is. Kissé pirulva bevallom, négy kendőnk van és nagyon aranyos, mikor a kisfiam valamelyiket húzza elő a szobából, hogy most azt kéri. A szívem most már egy-egy ritkaság után dobban meg – ekkor újraértékelem a kendőkészletemet, megnézem, mit lehetne eladni vagy elcserélni az új szerelemre. Csak biztatni tudom az érdeklődőket, hogy próbáljanak ki több márkát, derüljön ki mi a legjobb a babának és a mamának is.

– Mikor varrtál először hordozóeszközt, és mi volt az?

– Először egy babaerszényt varrtam rugalmas anyagból saját magunknak, ezután a pécsi hordozóklub “anyjának”, Szilvának varrtam egy MeiTai-t, amit nevezhetünk “kötözős kengurunak” is.

– Neked van MeiTai-od?

– Hááát, olyan van, ami még nem lelt gazdára, tehát nem kimondottan saját részre készült, de végül bevetésre került itthon. Fűnyíráskor például remek szolgálatot tett. Ezt a férjem is kipróbálta, mert a fazon miatt egyszerrűbb használni, mint egy kendőt. De a kérdésre válaszolva nekem nincs MT-m. 🙂

– És van még valami, amit nőknek, asszonyoknak készítesz. . .

– A mosható pelenkák után kutatva bukkantam rá az anyukák részére készített mosható tisztasági és egészségügyi betétekre. Külföldi oldalakon nagyon sokat végigbogarásztam, aztán jött az ötlet, hogy ilyet én is tudnék készíteni. Ezek úgy néznek ki, mint a műanyag eldobható betétek, szárnyakkal, csak éppen pamut anyagból. Igény szerint vízzáró réteggel is készülhet, így teljes a biztonság. Be kell vallanom, tesztelni még nem volt módom, mert drága kisfiam olyan sokszor és intenzíven szopik még most is, hogy lassan két éve nincs szükségem betétekre:)

Köszönöm a válaszokat! 

Mentés

Mentés

Mentés

Tags:,

Kis magyar bábaságtörténet – Interjú Deáky Zitával

A Zsebi oldalain többször szóltunk már a kórházi és a bábai szülési modellről. Ez utóbbi a közelmúlt változásai miatt egyre többször került elő a szüléssel kapcsolatos közbeszédben. De hová lettek a hajdani bábaasszonyok? Kik az elődei a ma engedéllyel működő, egészségügyi képzettséggel rendelkező bábáknak? Deáky Zita etnográfus egyetemi docenssel beszélgettünk.

 Magyarországon először Mária Terézia szabályozta a bábák helyzetét. Mit jelentett ez és hogyan, kik kísérték korábban a szüléseket?

A XVIII. sz közepéig tanulatlan, de nagy tapasztalattal rendelkező bábák voltak, ez a mesterség általában anyáról lányára szállt, de egy-egy bátrabb asszony is nekikezdett a mesterségnek.  A szükségkeresztség gyakorlata miatt, és a magzatelhajtás illetve a csecsemőgyilkosság megakadályozása érdekében az egyház is felügyelte a bábák tevékenységét. A szükségkeresztség gyenge, életveszélyben lévő újszülött esetében kötelező volt, ezért ha úgy látta a bába, hogy nem éri meg a gyermek a keresztséget, akkor neki kellett megkeresztelnie. Erre már a XIV. századtól kioktatta a pap a bábát, fel is eskette a feladatra.

Kis magyar bábaságtörténet

Mária Terézia az általános egészségügy reformjával kapcsolatban szabályozta a bábák tevékenységét, így a bábák oktatása a főorvos feladata volt, majd helyet kapott az intézményes bábaképzés az orvosi egyetem keretében. Ez azt jelentette, hogy korszerűbb, intézményes képzést kaptak, de nem egyetemi képzést és diplomát. Ők voltak az okleveles bábák. Később, a 19. század második felében létrehozták az ún. másodrendű bábaképzőket, ahol 1,5- 3 – 6 hónap alatt képezték ki az asszonyokat- ők voltak a cédulás bábák. Mellettük nagy számban dolgoztak a “csak” tapasztalattal rendelkező, de nagyon ügyes parasztbábák.

Milyen eredménnyel dolgoztak ezek a képzetlen parasztbábák?

Erről nincsenek pontos adatok, ugyanis a csecsemőhalandóság a XIX. század végéig nagy volt. Ez nem csak a bábák esetleges tudatlanságának köszönhető, hanem a korabeli higiénés viszonyoknak, az akkor gyógyíthatatlan gyermekbetegségeknek és járványoknak, és az akkori orvoshiánynak is legalább akkora mértékben. A források arról tanúskodnak, hogy a bábák mindent megtettek a szülés szerencsés lefolyásáért és azért, hogy az anya és a gyermek életben maradjon, de ezzel együtt nagyon magas volt a  szüléssel kapcsolatos halálozás minden társadalmi rétegben.

Deáky Zita

Moldvában a 90-es években a Duna tévével olyan bábaasszonyokat kerestünk meg, akik még kísértek otthonszüléseket olyan falvakban, ahonnan nagyon nehéz volt bejutni a városi szülőotthonokba vagy kórházakba. Ezek a majdhogynem analfabéta asszonyok évtizedekig vezettek le szüléseket, és volt olyan, akinek a keze között soha nem halt meg anya vagy gyermek és pontosan el tudta dönteni, hogy normális lefolyású lesz a szülés, vagy nem. Az utóbbi esetben jóval korábban a kórházba küldte az anyát. Elmondásokból kiderült, hogy váratlan komplikációt is megoldottak, bátran és ügyesen döntöttek az anya és a gyermek megmentése érdekében.

Egy moldvai bábaasszony maga mondta el nekem, hogy amikor kapálta a kukoricát, szóltak neki, hogy szül egy asszony. Eldobta a kapát, hazaszaladt a kötényéért, a köldökzsinór lekötéséhez szükséges madzagért, segített világra hozni a gyermeket, elkötötte a köldökzsinórt, és egy hétig még látogatta az asszonyt – a látogatások között pedig kapálta a kukoricáját.

Ezzel együtt nagyon sok forrásunk van, amelyek főleg orvosoktól származnak, és amelyekben leírják, hogy a bábák isznak, piszkos kézzel nyúlnak az asszonyhoz stb. Nyilván voltak ilyen bábák is, de, azt is tudni kell, hogy a XIX. sz. folyamán az orvosok és a bábák között kenyérharc folyt, mert a bábák vezették a szülések döntő többségét.

Mikor jelentek meg Magyarországon a szülészorvosok?

A XVIII. században jelentek meg olyan orvosok, akik egyben “szülésmesterek” is voltak. Egy-egy gazdagabb városban több orvos is lehetett, ugyanakkor több bába is dolgozott. A “szülésmestert”, azaz az orvost csak akkor hívták, ha nagyon nagy baj volt és a bába nem tudott segíteni. Mivel az orvosok leginkább a városokban gyakorolták mesterségüket, a nehézkes közlekedési viszonyok miatt a falvakban zajló szülésekhez szinte lehetetlen volt elhívni őket bármekkora volt is a baj.

Már Mária Terézia kötelezte a bábákat arra, hogy komplikáció esetén kötelességük orvost hívni, de a normális lefolyású szüléseket bábaasszony vezette le, és ha az orvos nem érkezett meg, akkor is tenniük kellett valamit.

Az első szülőotthont Bécsben nyitották meg, ide elsősorban megesett nők és nagyon szegények mentek szülni. Eleinte, a kórházi szülések elterjedésének idején a nők nem szívesen szültek kórházban. Aki csak tehette, nemes, polgár, paraszt, az a saját otthonában, a saját szobájában, a saját bábaasszonyával szült.

Milyen szülési pozíciókról tanúskodnak a források?

A XIX. század közepére-végére egységesítették az okleveles bábák a szülési pozíciókat, ami elsősorban az ágyban szülést jelentette. A korábban évszázadokban és a parasztbábáknál mellett rendkívül változatos helyzetben szültek a nők. A parasztasszonyok általában a földön állva, fekve, térdelve, teknő fölött guggolva szültek, és, mivel a szülés mocsokkal járt, általában nem az ágyban és nem is a lakószobában hozták világra gyermeküket. A főúri asszonyok valószínűleg ágyban szültek, majd a XVIII. században, az orvosokkal együtt jelent meg a szülőszék, ami a főúri és a polgári szülésekre volt leginkább jellemző, de Domonkos Ottó Sopron környékén találkozott a szülőszék paraszti használatával is. Az okleveles bábák próbálták rávenni az asszonyokat, hogy ne a földön, vagy az istállóban szüljenek, ezt a törekvést segítette a gumilepedő elterjedése, ami megvédte az ágyat a szennyeződéstől.

 A XX. században ki végzi a csecsemőgondozást?

A csecsemőgyilkosságok és a tiltott magzatelhajtás miatt Mária Terézia elrendelte, hogy a bábák jelentsék be a várandós asszonyokat is. A faluban ők ismerték a lányokat, asszonyokat, tudták, mikor mentek férjhez, mikor várható a gyermek.

babakez

Ma Magyarországon az orvos végzi a várandósgondozást, többnyire ő van ott a szülésnél. Mikor alakult ki ez a gyakorlat?

Mindkét feladat korábban a bába feladata volt. Az okleveles és a parasztbábákkal szemben is elvárás volt, hogy a szülés után egy hétig járjon még az anyához, naponta kétszer is, de ha szükség volt rá, akkor tovább is látogatta, segítette. Tisztába tette a gyermeket, a köldökcsonkot, ellenőrizte a szoptatást, a tisztulást. A parasztbábák kimosták még a lepedőt és a pelenkát is, az oklevelesek nem. Mivel nem volt varrás, varratszedés sem volt. A bábaság komplex szerep volt, tulajdonképpen a szüléstől a halálig terjedt a feladatköre. A menstruációs problémákban, a terhességi rosszulléteknél, szoptatásnál tanácsot adott, vagy mindenféle női bajt és gyermekbetegségeket gyógyított, fület lyukasztott, de van arra adat, hogy férfiak nemi betegségét kezelte.. A himlőoltás bevezetésekor a bábák is segédkeztek az oltás beadásában.

Az 1950-es években kötelező vált a kórházi, szülőotthoni szülés, ami a szülés medikalizálását, intézményi szabályozását, a hagyományokkal való szakítást jelentette. Sokáig a nők nem akartak bemenni a kórházba, mert az számukra a betegséget, a férfi orvosokat, a bezártságot, az idegenséget jelentette. Biztonságot adott nekik a saját otthoni környezetük, a saját ágyneműjük, az ismerős bábaasszony és a segédkező, vagy csak jelenlevő rokonasszonyok vagy barátnők, akika segítségen túl a személyességet, a csak rá figyelést és a hagyományok megtartását is biztosították.

Ezért ameddig lehetett, a parasztasszonyok nem mentek be a kórházba. Voltam egy Tolna megyei faluban, ahol úgy próbálták kijátszani a törvényt az 1950-es években, hogy amikor megindult a szülés, szóltak a bábának, és amikor már megszületett a baba, akkor szóltak a mentőnek. Aki negyedik, ötödik, hatodik gyerekét szülte meg probléma nélkül, annak eszébe nem jutott bemenni a kórházba.

 A szocialista blokkra jellemző az, hogy „beterelte” a szülést a kórházba?

Ezt nem tudom, de sok fejlett nyugati országban ma szülésznő vezeti le a szülést. Van egy magyar mozgalom, amit az Országos Bábaszövetség képvisel, akik a bábáknak ezt a régi szerepét szeretnék visszaállítani.

Mi lett a falusi bábákkal?

Akik tanultak voltak, és akár alapfokú egészségügyi képzettséggel rendelkeztek, bekerülhettek a szülőotthonokba. Itt szüléseket vezettek le, de a korábbi komplex szerepük eltűnt. Vagy asszisztensek, szülésznők vagy ápolónők lettek. A parasztbábák megmaradtak a falvakban a füvesasszonyokhoz hasonlóan okos, segítő, tanácsot adó öregasszonynak.

 Maróy Ditta

Mentés

Mentés

Mentés

Tags:,

Mitől szül a magyar nő – többet?

Elkezdtük körüljárni, hogy vajon mivel magyarázható, hogy egyre jobban csökken a gyerekvállalási hajlandóság.  A szülésélmények után most a munkaerőpiaci helyzetre néztünk rá Svéda Dórával, a Jól-Lét Alapítvány munkatársával.

-Mi a helyzet jelenleg a nők foglalkoztatásával?

 –Mitől szül a magyar nő többet?A statisztikai adatok alapján jelenleg a 6 év alatti gyereket nevelő nők 35 %-a dolgozik, a 3 gyerekeseknek 20%-a. 2008-as anyabarát vállalati kutatásunkból az derül ki, hogy a kisgyermekes édesanyák közel egyharmada tér vissza a korábbi munkahelyére, illetve, hogy a gyermeket nevelő nőknek több, mint 50%-a tartósan inaktív. Magyarországon a nők foglalkoztatása kiugróan alacsony, ez az egyedülállóan hosszú GYES miatt van így. Utolsó előtti helyen vagyunk. A gyermekes szülők számára megfelelő munkaformák tekintetében is, mint a részmunkaidő és a távmunka, rossz a helyzet nálunk.

-Ezek szerint nálunk kiugróan hosszú a támogatott otthonlét. Mi a helyzet máshol?

-Vannak olyan országok, ahol 6 hét, van, ahol 3 hónap a szülés után otthon töltött idő, de más a támogatás struktúrája is. Magyarországon egy segélyezési rendszer van, ez a nevéből is látszik: gyermekgondozási segély. Ez 27000 forint, 3 évig kapják azok a nők, akiknek a GYES előtt volt munkaviszonyuk, beteg gyereket nevelő családok még sokkal tovább. Az a probléma ezzel, hogy azokban a régiókban, ahol nagyon alacsony a foglalkoztatottság és nincsenek munkáltatók, ott ez a segély valóban számottevő a családoknak, mivel nincs munkalehetőség. Viszont van egy olyan pszichikai hatása is, hogy nagyon sok nő, aki szívesen visszamenne dolgozni, az is kihúzza a 3 évet, mert van egy másik eltartó a családban. Ahol két felnőtt, két kereső van, ott a nők elég sokáig igénybe veszik a GYES-t. Az elmúlt két évben látjuk azt a tendenciát, hogy egyre hamarabb szeretnének a nők visszamenni dolgozni, de sokszor nem tudnak. Ez nem mindig a cégek rosszindulatán múlik, hanem azon, hogy ez alatt a hosszú idő alatt annyi minden változik egy cégnél, hogy nem is tudják visszavenni őket. Nincsenek olyan rugalmas foglalkoztatási konstrukciók, mint a rugalmas munkavégzés, 4 órás, 6 órás vagy csoportosított részmunkaidő, nincs munkakör megosztás, nincs sem teljes, sem részleges távmunka vagy home-office. Azért sem tudnak a nők visszamenni, mert a gyermekintézmények nyitva tartási ideje – főleg vidéken – ezt nem teszi lehetővé. A többműszakos munkarenddel a gyermekintézmények egyáltalán nem rímelnek. Nagyon sok a gyerekét egyedül nevelő szülő, akik számára nincsenek olyan támogató rendszerek, amelyek lehetővé teszik hogy dolgozzanak, pedig náluk a jövedelemre fokozottan szükség van.

-Mennyi az atipikus munkavégzés aránya Magyarországon?

 -5-6 % körül mozog, de nincsenek valós adataink a fekete és szürke foglalkoztatás miatt. A munkavállaló sokszor csak részleges bérre van bejelentve, de valójában teljes munkaidőben dolgozik. Ez sajnos nagyon gyakori, főleg az alacsony végzettséget igénylő munkaköröket betöltők esetében.

-Van összefüggés az atipikus munkavégzés és a gyermekvállalási kedv között? Mit mondanak erről a kutatások?

-Van összefüggés. Azokban az országokban, ahol magas az atipikus foglalkoztatás arány, mint például Hollandia, Németország, Dánia, Svédország – ugye a fantasztikus svéd modellt mindig emlegetik – , ott nem csak a részmunkaidős foglalkoztatási konstrukciók aránya magas, hanem jobban ösztönzik a férfiak otthoni szerepvállalását is. Vannak olyan gyermeknevelési támogatások, amelyeket csak akkor kap meg a család, ha az apa is otthon marad a gyerekkel. Egy konzervatív társadalomban, mint amilyen a magyar társadalom, alapvetően a nők feladata a gyereknevelés és az otthoni feladatok elvégzése. Az a nő, aki visszamegy dolgozni, ugyanúgy végzi tovább az otthoni feladatait, a gyerekekkel kapcsolatos logisztikai teendőket, a háztartással kapcsolatos feladatokat. Óriási problémát okoz, hogy erre a családok nincsenek felkészülve, hogy a gyerekvállalás utáni visszatérés ugyanolyan drasztikus élethelyzet-változás, mint a gyermekvállalás maga. Munkánk során azt látjuk, hogy ott, ahol tudatosan foglalkoznak azzal a párok, hogy a visszatérés után mi történjen az otthoni feladatokkal, ott gördülékenyebben megy az átállás.

Magyarországon a gyermekvállalási kedv nagyon alacsony és folyamatosan csökken. Sok kutatás bebizonyította, hogy ott, ahol van lehetőség a rugalmas foglalkoztatásra, ahol rövidebb a gyermekkel otthon töltött idő, és a férfiak is jobban kiveszik a részüket az otthoni feladatokból, vagy a kooperáció családi szinten megvalósul, ott sokkal nagyobb a születésszám.

-Hogyan lehet segíteni a nőket a reintegrációban?

-Nagyon fontosak az olyan támogató szolgáltatások, mint amiket például a KANGA Egyesület is csinált 2006-ban Pécsen (gyes utáni női munkaerő-piaci reintegrációs tréning), vagy a Jól-Lét Alapítvány csinál Pest megyében. Ezek a programok megerősítik az asszonyokat abban, hogy amikor munkát vállalnak, akkor jó úton járnak, és felkészítik őket az élethelyzet-változásra, a munkaerőpiaci szolgáltatásokról nem is beszélve. Nagyon sok nő egyáltalán nem is tudja, hogy hogyan keressen állást. Ez a magasabb iskolai végzettségűekre is vonatkozik. Meg kell nekik mutatni, hol tudják feltárni azokat a réseket a munkaerőpiacon, ahol ők atipikus formában tudnak dolgozni.

-Megváltozott a munka törvénykönyve. Tartalmaz olyan változást, ami kihathat a gyermekvállálásra is?

-Bekerült számos olyan atipikus konstrukció, ami eddig nem volt benne, például a munkakörmegosztás, a több munkáltató általi foglalkoztatás vagy a munkavégzés behívásra. Ezek nem biztos, hogy jó megélhetést vagy hosszú távú egzisztenciát biztosítanak, de legalább lehetővé teszik a munkerőpiaci részvételt.
Ezek a rendelkezések bekerültek ugyan a munka törvénykönyvébe, de a cégeknél azt látjuk, hogy a jogalkalmazás nagyon nehéz. Hiába van járulékkedvezmény, ha a munkakörmegosztás több adminisztrációval jár. Nincsenek olyan tanulmányok, amik bemutatják ennek az előnyeit, hogy szeressék használni az atipikus konstrukciókat. Ez nem jelent valódi ösztönzést, de legalább már megjelentek ezek a típusú munkaformák.

Vannak olyan szabályozások, amelyekben a jogalkotó a kismamákat a cégek jóindulatára bízza. Az bekerült a törvénykönyvbe, hogy a munkavállaló kérésére a gyermek 3 éves koráig a munkáltató biztosítsa a részmunkaidőt, de a gyakorlatban ez nem minden munkakörnél valósítható meg. Ebben az esetben, hogyha a kismama nem kész a 8 órás munkavégzésre, a cég nem tehet mást, minthogy elküldi. Nem látjuk azt, hogy a törvényi szabályozás ösztönözné a cégeket a részmunkaidős munkakörök kialakítására.

-Fel lehet mondani egy kismamának?

-Azt mondhatjuk, hogy a kismamák védelme gyakorlatilag megszűnt. A felmondást már a GYES alatt lehet közölni velük, a felmondási idő a kismama visszatérése után kezdődik.

-Mi az, ami kedvezően változott?

-A mi álláspontunk szerint kedvező, hogy korábban, ha  a visszatérő szülő bejelentette, hogy vissza akar jönni, akkor azonnal vissza kellett venni. Most már ez sávozott, ami azt jelenti, hogy bizonyos otthon töltött idő után 30 nap, vagy ha hosszabb időt töltött otthon, akkor 90 nap áll a cég rendelkezésére hogy biztosítsa neki a megfelelő munkakört. Ez azért is jó, mert kicsit tudatosabbá teszi a kisgyerekes szülőket is. Az valóban nagy probléma volt egy cég életében, hogy bekopogtat a kismama, hogy holnaptól vissza akar jönni és azonnal vissza kellett venni, vagy állásidőt kellett fizetni neki. Ez főleg a kisvállalkozások számára volt érvágás. Az új rendelkezés azt a szemléletváltást segíti elő, hogy tervezzen mindkét fél, a kisgyerekes anyák is, és a munkáltatók is. Egyébként azt látjuk, hogy ahol a cégek különböző fokozatos visszatérési tervet csináltak a kismamáknak és a kismama tudja, hogy kihez forduljon, ha vissza akar jönni, milyen lehetőségei vannak, ott sokkal gördülékenyebb a visszatérés.

-Mit gondol a Jól-Lét Alapítvány, milyen intézkedések segítenék még elő a kisgyermekes szülők foglalkoztatását?

-Ösztönzőek a különböző visszatérési programok. A Jól-Lét Alapítvány is csinál munkaerőpiaci reintegrációs tréninget különböző cégeknél. Ezek egyrészt az anyák munkavállalói énjét erősítik, másrészt a tréningeknek köszönhetően tudják az érintettek, hogy mire számítsanak, milyen kedvezményeket kaphatnak, és fejleszthetik a motivációjukat. Ezek nagyon hasznosak. A UPC-nél csináltunk ilyet, a Telekomnál, a KPMG-nél. Ezek mind olyan cégek, ahol olyan magas a GYES-en lévők aránya, hogy a cégek kezelik ezt a problémát, azért, mert elérik az anyukák azt a kritikus tömeget, amikor már muszáj ezzel foglalkozni. Hozzá kell tenni, hogy mindegyik esetben nagyon jó a vezetői hozzáállás.

Ami még nagyon ösztönözné a szülőket a visszatérésre, az lenne, ha bekerülhetne a cafeteria szolgáltatások közé a gyermekfelügyelet, vagy ezt bármilyen más eszközzel támogatnák. A legtöbb ember a minimálbér körül keres. A statisztikák szerint  a munkába visszatérő anyák és apák közül nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, hogy még egy családi napközit is fizessenek a bérükből. Ha ehhez kapnának anyagi támogatást, akkor sokkal többen vissza tudnának térni. Ez ráadásul munkahelyeket is teremtene, nem fenyegetné bezárás a családi napköziket.

Nagyon népszerű a noiklikk.hu portálunk, ahol akár otthonról is fel lehet készülni egy állásinterjúra és tájékozódhatnak a kismamák visszatérésük lehetőségeiről, jogszabályi háttérről és sokminden másról.

-Ez azt is jelenti, hogy visszajön a céges napközik időszaka?

-Igen, erre is voltak nemrégiben  pályázatok. Nagyon sokan pályáztak erre, de hozzáteszem, hogy azt, hogy egy cég egy saját vállalati napközit vagy óvodát kialakítson, nagyon komoly befektetést igényel és hosszú távú tervezést. A Telekomnál van arra lehetőség, hogy egy egészségbiztosítási konstrukción keresztül finanszírozzák a gyermekfelügyeletet egy szerződött intézményben.

JÓL-LÉT Közhasznú Alapítvány

www.noiklikk.hu

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Tags:

A szülésélmény szerepe a további gyermekvállalásban

Csizek Zsuzsanna mentálhigiénés szakember, 2009 óta dolgozik a budapesti Perinatus Alapítványnál. Elsősorban szülésélmény-feldolgozó csoportokat vezet Nováky Rita szülésznővel közösen. A közelmúltban fellángolt társadalmi vita kapcsán arról beszélgettünk, hogy mi lehet az oka, hogy a statisztikák szerint a nők egyre kevesebb gyermeket vállalnak. Vajon a vállalt gyerekek száma mennyiben függ a korábbi szülésélménytől?

A korábbi szülésélmény hogyan befolyásolja a gyermekvállalási kedvet?

A szülésélményAz anya és a gyermek közötti kapcsolatban  kiemelt szerepe van az anya szülésélményének. Nehéz szülésélmény következtében haragot érezhet az édesanya a kisbabája iránt. Ez a harag valójában nem az újszülöttnek szól, hanem, ahogy mi mondjuk: “összecsúsznak” az élmények. A szüléskor kialakuló kötődés alapozza meg, a későbbi kapcsolati képességünket. Nagyon fontos, hogy milyen kapcsolatot képes kialakítani az édesanya a babájával a szüléskor és közvetlenül utána. Ez nem azt jeleni, hogy rossz szülésélménnyel nem lehet valaki jó anya, vagy nem lehet jó az anya-gyerek kapcsolat,  de hátrányból indul.

Gyakran látom, hogy az első gyerek születésével meginognak a párkapcsolatok. Sheila Kitzinger mondja, hogy a szülés a pszichoszexuális fejlődésünknek kulcsállomása. Elősegíti a fejlődést, ha szülés közben a nő megnyílik és át tudja adni magát az ösztöneinek, a szülés folyamatának. Egy ilyen élménytől a nő szexualitása más minőségűvé, érettebé válik. A “jó szülés” pozitívan hathat a párkapcsolatra, a szexualitásra és nagyobb kedvvel vállal a pár következő gyereket.

Mi okoz szülési traumát?

Belső tényezők és a külső körülmények is okozhatnak traumát. Belső tényező, amikor lelki gát miatt akad el a szülés. Külső tényező az, ha a kismama nincs felkészülve arra, amivel a szülőszobán találkozik, vagy nem tudja azt elfogadni. Gyakori, hogy a kismamának pontos elképzelése van arról, hogyan szeretne szülni. Ez nagyon jó, de ha nem nyitott más utakra, az okozhat nehézségeket. Amikor nem úgy alakul a szülés, ahogy azt az anyuka eltervezte, fontos, hogy minden nem várt körülményről tájékoztassák. Ha egyáltalán nem, vagy rosszul kommunikálják felé a történéseket, az elindíthat egy lavinát, és szülési traumát okozhat.

A szülés elengedés is egyben. A megnyílással el kell engedjük a babánkat, ez elindít egy természetes gyászfolyamatot. Az édesanyának élete korábbi szakaszaiban, hasonló helyzetben megélt traumái – például, ha gyerekkorában kórházban kellett lennie az édesanyja nélkül –   erőteljes nyomot hagynak az emberi léleken, hatással lehetnek a szülésre is. Ha valaki nem akar kórházban szülni, annak sokszor nem az az oka, hogy otthon szeretne szülni, hanem az, hogy retteg a kórháztól, a hatalomtól, a hatalmi kommunikációtól, ami sajnos a mai magyar egészségügyre nagyon jellemző.

Hogyan lehet segíteni  a trauma elkerülését?

Fontos, hogy a szülésnél segédkezők tájékoztassák a szülő nőt arról, ami történik. Az a jó, ha egy csapatot alkotnak a jelenlévők: a szülő nő, az apa, az orvos, a dúla, a szülésznő. Ha vannak ellentétek csapaton belül, annak hatása van a szülésre. Az apa is része ennek a csapatnak, ismerkednie kell a helyzettel, ne a szülés legyen az első alkalom, amikor találkozik a segítőkkel!

Mit tanácsolsz azoknak, akiknek nehéz a kapcsolatuk az édesanyjukkal, vagy más olyan belső tényező van, ami elakadást okozhat?

A várandósság kezdetén az édesanyánkkal való kapcsolat mindig előkerül. Nem mindegy, hogy ez a kapcsolat milyen. Sokan fordulnak hozzánk a várandósság előtt, akik tudatosan gyereket terveznek. Javasoljuk, hogy járjanak az önismeretüket fejlesztő segítő csoportba, terápiára. Itt beszélgethetnek a gyermekvállalásról, arról, hogy milyen anyai mintákat hoznak, és óhatatlanul arról is, hogy a hozott minták mennyire vállalhatóak számukra. A hozott minták nagyon erősek, hiába szeretnénk tudatosan más mintákat követni, ezeket fel kell oldani. Ebben egy szakember hatékonyan tud segíteni.

Milyen belső tényezőkre érdemes odafigyelni?

Ha végig problémás egy várandósság, az valamilyen lelki nehézséget jelent. Én abban hiszek, hogy minden testi állapotnak van lelki oldala. Gondot okozhat, ha nehézségek voltak a korábbi gyermekvállaláskor, vagy voltak veszteségek: abortusz, elvesztett magzat. Azt tapasztalom, hogy sokszor a korábbi traumák feldolgozása nélkül vállalnak az emberek újra gyermeket.

Egészen más eredetű lelki nehézségek a korábbi bántalmazások, a szexuális erőszak – ez gyakran okoz elakadást, és nagyon nehéz helyzetet teremt.

A saját születésélmény hogyan befolyásolja a szülést?

Nagyon! Az is számít, hogy az édesanya várt gyermek volt, vagy nem és a születés maga is. Az én generációm nagyon brutálisan született, nehéz születéstörténeteket hordozunk. Ezzel már szülés előtt kellene foglalkozni. Gyakran találkozom azzal, hogy valaki második, harmadik gyerek születése után döbben rá, hogy a szülései azonos forgatókönyv alapján zajlottak ezekután a következő gyermekét máshogyan szeretné világra hozni. Ennek hátterében sokszor  asaját születés mintája áll.

Hogyan lehet feldolgozni egy nehéz szülésélményt?

Van olyan, hogy a gyerekszülések gyógyítják a saját születési traumát, illetve a többedik gyerek születése javítja az előző szülések emlékét is. Segíthet az egyéni terápia, például, ha császármetszéssel született az első baba, és a másodikat szeretné természetes úton megszülni az édesanya. Minden anyának megvan a lehetősége, hogy a lelkében, szellemében feldolgozza a szülésélményét. Ebben sokat segíthet a szülés után pár héttel egy beszélgetés az egyik olyan személlyel – szülésznővel, dúlával -, aki jelen volt. Sokat tud segíteni a párunk, de hangsúlyozom, az erősen traumatikus helyzeteket hiába idézzük fel a párunknak százszor is, ezt nem vele kell megbeszélni, ehhez szakemberre van szükség.


Maróy Ditta

 Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Tags:,

Modernkori otthonszülés antropológus szemmel

Ezeken az oldalakon hónapról hónapra járjuk körbe, vizsgálgatjuk, tanulmányozzuk és bemutatjuk a szülés legkülönfélébb módjait, helyszíneit, lelki-testi történéseit. Szülés a világ körül sorozatunk szerkesztése közben állandó volt az összehasonlítás. Hogy is van ez nálunk? Mint azt e sorok olvasói kivétel nélkül tudják: Magyarországon a kórházi modell az uralkodó a szülészeti ellátásban. Az otthonszülésről az emberek döntő többségének rémtörténetek és sámánrigmusokat dúdolgató felelőtlen anyák jutnak az eszükbe, pedig az otthonszülés ennél jóval többről szól, és immár 2011 óta legálisan választható nálunk is. Kisdi Barbara antropológussal a társadalomtudomány szemüvegén keresztül néztünk rá a magyarországi otthonszülésre.

-Miért eresztett ilyen mély gyökeret a mi kultúránkban a kórházi modell?

Modernkori otthonszülés

Szülésfelkészítéssel és szüléskíséréssel is foglalkozom

-Több neves antropológus és szociológus is leírja azt a folyamatot, ahogyan a 18. századtól kezdve a nyugati társadalmakban különböző intézmények egyre nagyobb hatalomra és tekintélyre tesznek szert, és ezek közül az egyik az orvosi hatalom és maga a klinikai gyakorlat. Ez jórészt annak köszönhető, hogy az orvoslás tagadhatatlanul óriási felfedezéseket tett, amelyek számtalan terhet levettek az emberek válláról, azonban mára a medikalizációnak nevezett folyamat olyannyira kiteljesedett, hogy a betegségekkel való foglalatosság a mindennapjaink részévé vált, és mindenféle – vélt vagy valós – bajunkra számtalan gyógyszer vagy terápia közül válogathatunk, – mint egy piac fogyasztói. A modern nyugati gondolkodás pedig ezt a szemléletet támasztja alá: az orvos feladata a beteg, vagyis a rosszul működő test gyógyítása. A lélek már teljesen kiszorult ebből a rendszerből. A születés és a szülés logikusan illeszkedik ebbe a felfogásba és folyamatba: az abnormális, potenciálisan problémás szülés bekerült az orvosi felügyelet alá. A legtöbb vélekedés, felfogás, viselkedés kulturális eredetű, márpedig ha egy kultúra értékrendje minden eszközzel azt a képzetet támogatja, hogy a szülés veszélyes dolog, és a veszély elhárításában csakis az orvostudomány képes helyt állni, akkor ez válik természetessé mindenki számára.

-Mi az előnye az “orvosi modellnek” a mi társadalmi berendezkedésünkben?

-A világ valamennyi társadalma felügyeli a szülés és a születés folyamatát, ami általában annyit jelent, hogy a férfiak kulturálisan szabályozzák a nők természetes, biológiai folyamatait. Nálunk a kulturális felügyelet azt a szabályrendszert jelenti, amibe a várandós nő a teherbe esése pillanatától kezdve belekerül, mert a szülészorvosok 92 százaléka férfi, a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégiumnak pedig egyetlen női tagja sincsen. Itt nem kizárólag a férfidominanciáról van szó, hanem arról a hierarchikusan, tekintélyelvűen működő kulturális rendszerről, ami az orvostársadalmat, s ezen belül is hangsúlyosan a szülészetet jellemzi. Mint minden működőképes rendszernek, ennek is vannak komoly előnyei. Először is a legtöbb nő és férfi számára biztonságot nyújt, mert a természetes folyamatok kulturális ellenőrzése a rendteremtéssel egyenlő minden társadalomban, amit nálunk éppen úgy rítusokkal erősítenek meg, mint egy törzsi társadalomban. Hiszen a rutinszerű gátmetszés, a borotválás, a beöntés, az orvosi beszédmód, az újszülött ellátásának egy része, a kórházi több napos bentlakás mind-mind az intézmény fenntartásának szükségességét bizonyítja.  (Nem arról van szó, hogy ne volna szükség kórházra. Csupán arról, hogy azok a beavatkozások, amelyek egészségügyi szempontból nem támaszthatóak alá, csak a rendszert fenntartó rituálé részeként maradtak fent.) Ezek a rítusok azonban a legtöbb ember számára újra csak a biztonságtudatot szolgálják, hiszen ma már a szülésre való felkészítés egyetlen szocializációs csatornája az egészségügy – nem pedig a család.

-Miben különbözik a mai otthonszülés az orvosi modelltől és a hajdani bábai gondoskodástól?

-Alapvetően a szemléletben. A mai otthonszülés csakis úgy születhetett meg, hogy merített mind a hagyományos bábaság elveiből és módszereiből, mind az orvosi modell eredményeiből. Ezek nélkül nem létezhetne. Mondhatnánk, hogy a mai otthonszülés visszatér a jól bevált receptekhez, a test és a lélek egységét valló felfogáshoz, de több ennél. Például azért, mert míg a hagyományos kultúrákban a természetes szülés nem a nő választásának eredménye, hanem a társadalmi normáé, addig a mai otthonszülésnél a dönteni képes és döntésre hajlandó, független, jogaival tisztában lévő  nő akaratán múlik az, hogy hol és milyen módon szeretne gyermeket szülni. Régen a bábai gyakorlat közösségi jellegű volt, hiszen a magzat, illetve az újszülött, meg persze az anya egészségéért nem csak a bába felelt, hanem az egész közösség. Jellemző, hogy különféle szabályokkal és tabukkal, illetve lelki megerősítéssel vették, és sokhelyütt veszik körül ma is az anyát, amit a jó szülés biztosítékának tekintettek. Noha hasonló közösségiség a modern otthonszülés alkalmával nincs, a pszichés megerősítés hasonlóan jelen van.
A kórházi modellnél ez hiányzik, mert a test és a lélek szükségleteit különválasztja. Nem vitás, hogy a legtöbb társadalomban a szülést női kérdésként kezelik, úgy a hagyományos társadalmakban, mint a mai otthonszülés kapcsán, ahol a középpontban a szülő nő és a bába, esetleg más női segítők állnak. Kevés társadalomban kap helyet a férfi. A modern szüléskultúrában viszont megjelenik: egyrészt a hierarchiában legfelül álló orvos személyében, másrészt  az apa személyében, aki immáron jelen van a szülésnél. Nem tudjuk, hogy azért, mert tényleg ott akar lenni, vagy azért, mert ez ma társadalmi elvárás.

A tudás formájában is vannak változások: míg a hagyományos szülésmodellben nagy tekintélye van a tapasztalati tudásnak (a bábáénak vagy az anyáénak, és minden jótanácsot kínáló asszonyénak), addig a modern szüléskultúrában az orvos tanult tudása áll mindenek felett. A mai otthonszülésnél mindkét tudástípus nagyra értékelt: a bábák és dúlák szakirányú képzéseken vesznek részt, de a tapasztalati tudás továbbra sem veszít értékéből. A mai otthonszülés mindkét modell lehetőségeit kiaknázza: bár alapvetően nem a gépekben, hanem az önészlelésben, illetve a bába tapasztalatában bízik, szükség esetén azonban nem habozik a modern technológiához nyúlni. A fő különbség abban áll, hogy míg kórházi szüléskor minden esetben, addig otthonszüléskor csak szükség esetén nyúl a modern technológiához, azért, mert a mai otthonszülés a szülést természetes folyamatnak tartja, ami az esetek döntő hányadában mindenfajta beavatkozás nélkül lezajlik. Nem nehéz alátámasztani azt a tételt, hogy a legkevésbé azok a folyamatok terhelik meg a szervezetet, amelyek természetes módon zajlanak. Természetesen vannak kivételek, de ritkán, a bábáknak pedig éppen az a feladatuk, hogy az ilyen eseteket időben észrevegyék.

Az orvosi modell számára ez a felfogás saját létének megkérdőjelezését jelentené. A Magyarországon általános rendszer azonban szükségszerűen a „szülés, mint potenciális veszélyhelyzet” képzetét tartja fönn. Mindazonáltal úgy hiszem, valamennyi szülésmodellben jelen van a jobbító szándék, annak tudata, hogy a szülés és születés ügyét a lehető legjobb módon szolgálja.

-Lesz-e, és milyen hatása az otthonszülés térhódításának a kórházi szülésre?

-Persze, hiszen már van is.  Az, hogy mi már nem úgy szülünk, mint anyáink, sok szempontból ennek köszönhető. Persze a gyakorlaton könnyebb változtatni, mint a szemléleten. Hiába ismert tény ma már, hogy a szülés után az azonnali szem- és bőrkontaktus jótékonyan hat a babára és a mamára egyaránt, meg persze a kapcsolatukra, ha a mellretétel csak szimbolikus aktusként jelenik meg és sorolhatnám. Mégis úgy hiszem, a változás már megkezdődött, talán a szülő nő is kikerül lassan a beteg-státuszból, s nem azt fogják a „kórlapjára” írni, hogy a „beteg panasza: terhes”.

Ebben a folyamatban az otthonszülésnek, s az abban tevékenykedő bábáknak óriási szerepe van, mert az otthonszülést katalizátor szerepe teszi össztársadalmi kérdéssé.

Kisdi Barbara

Mentés

Mentés

Tags:, ,

Az érem két oldala – szülés itthon és Norvégiában

Rozendaal-Pandur Zsanett két gyermeket szült: egyet Norvégiában, egyet itthon. A két szülésélményről, a két intézmény különbségeiről beszélgettünk.

-Norvégiában hogyan zajlott a várandósgondozás?

Norvégiában szülni-Amikor kiderült, hogy babát várok, elmentem egy várandósgondozást biztosító ambulanciára, ahol az orvos megállapította, hogy várandós vagyok. Bekerültem a rendszerbe, és attól kezdve az ún. jordmorhoz (ejtsd: júrmúr) jártam. A várandósgondozást végig a jordmor végezte, aki nagyjából a szülésznőnek felel meg. Egy kis faluban laktunk, és nem kellett eljárni a városba, hanem a körzetes jordmorhoz mentünk a helyi rendelőbe.  Az első trimeszterben egyszer voltam, majd 4 hetente. Szerencsére probléma mentes várandósságom volt. A kontrollokon vérnyomást, súlyt, vizeletet néztek, szívhangot hallgattak, a baba mozgását regisztrálták. Köldök-szeméremcsont távolságot is mért az orvos, a szívhangokat fatülökkel hallgatta.

Az egész várandósság alatt egyetlen ultrahangvizsgálat volt a 18. héten, amikor kép is készült. Aki akarja, az magán úton készíttethet 3D-s ultrahangot is, ami ott is egyre népszerűbb.

-Úgy mentél szülni, hogy előtte nem is jártál a kórházban?

-Minden szerdán nyílt délután volt a kórházban, mi az 5. hónapban mentünk el. Ez egy megyei kórház volt, évi 6-700 szüléssel. Végigvezettek minket a szülőszobán, és a gyerekágyas osztályon. Egy folyosóból nyíltak a szülőszobák:  két hagyományos és egy alternatív szülőszoba, a folyosó másik felén pedig a gyermekágyas szobák, ahol az anyukák vannak a gyerekekkel. Ez egy baba- és mamabarát kórház volt, a norvég kórházak legtöbbje megkapta ezt a minősítést és az egész rendszerre jellemző ez a hozzáállás. A várandósgondozás során rengeteg kiadványt kaptam a jordmortól.  Ezek többek között az érzéstelenítésről, a szoptatásról, a fürdetésről, a szülés alatt felvehető testhelyzetekről, a szülés utáni bőrkontaktus jelentősségéről és az együttalvásról is szóltak. Ott ösztönzik a szülőket, hogy aludjanak együtt a babájukkal.

Az otthonszülés lehetősége is felmerült bennünk, de miután láttuk a kórházat, letettünk erről. Igazából az infrastruktúra sem volt adott ehhez, meg a kórház is messze volt, 60 km-re.

-Volt lehetőséged találkozni más kismamákkal?

-Igen. A faluban abban az évben 11 baba született. Az év második felében kezdtünk el összejárni,  kéthetente találkoztunk a baba-mama klubban, és eljártunk egymáshoz is.

-Hogy szültetek?

-Augusztus 7-re voltam kiírva, 14-én indult meg a szülés. De ezen nem nagyon izgultak, talán egy héten kétszer mentem ellenőrzésre, non-stressz teszt vagy pose vizsgálat nem volt, hüvelyi vizsgálatot végzett a jordmor.

Kórházban szülni családias élmény Norvégiában. Amikor otthon 5-perces fájásokat mértünk, elindultunk a kórházba. Amikor odaértünk, mindegyik szülőszoba szabad volt. Elfoglaltuk a francia ágyas, kádas szobát. Feltettek egy fájásmérőt. Alig voltam még nyitva, mondták, ráérünk. Ha ott laktunk volna a városban, akkor hazaküldtek volna, de mivel messze laktunk, azt mondták, maradjunk inkább bent. Járkáltunk a kertben, kaptunk meleg vacsorát, zenét hallgattunk.

Nagyon pozitív volt a közeg. Orvos nem is jött be, csak a vége felé, az ügyeletes jordmorok voltak ott. Nagyon kedvesek voltak végig, de én persze izgultam. Egy rosszmájú megjegyzés sem volt, elképzelhetetlen is lett volna abban a környezetben. Végül egy egész napot bent töltöttünk, és végigjártuk a teljes palettát az akkupunktúrától (aminek hatására megrepedt a burok) a nevetőgázon át (ami nekem egyáltalán nem segített) az epidurálig. Vajúdtam kádban, pihentem babzsákon, használtunk melegvizes borogatást a derekamra. Mindezek ellenére nagyon lassan haladt a vajúdás, a magzatvízről pedig menet közben kiderült, hogy el volt színeződve, ezért 24 óra elteltével az orvos azt javasolta, hogy az epidurált kihasználva legyen császármetszés. Mivel én is éreztem, hogy végén járok az erőmnek, beleegyeztem. Számomra nagy csalódás volt ez, sokáig is tartott utána, mire fel tudtam dolgozni magamban.

A történések szintjén viszont továbbra is minden teljesen pozitívan zajlott. Betoltak a műtőbe, a férjem mellettem volt és végig fogta a kezemet. Minden orvos és ápoló kedves volt és érezni lehetett, hogy mindenki azért van itt, hogy velem törődjön. Miután kivették a kislányunkat, mindenki azonnal gratulált, ami nagyon jólesett. A babát megmutatták, aztán a férjemnek adták, ő vitte ki a mérésre. Mire engem összevarrtak és a lábadozóba vittek, már a babát is hozták és mellém tették. Ekkor rögtön szopott, és innen kezdve végig mellettem volt. Egyágyas szobába kerültem, a császármetszés után ez jár.

-Hogy nézett ki a szoba?

-Az ágy a fal mellett volt, a babát biztonságosan magam mellé tudtam fektetni. A szobában volt egy pelenkázópult egy mosdókagylóval, ahol a babát lehetett fürdetni, a szekrényben pedig babaruhák és pelenkák voltak, illetve betétek nekem a vérzéshez. Saját fürdőszoba is volt zuhanyzóval. Az ágy mellett kis asztal, a telefon és a nővércsengő karnyújtásnyira az ágy fölött. Ha megcsöngettem a csengőt, mindig egy mosolygós nővér nyitott be.

-Hogy szólítottak?

-Zsanettnak. Ott mindenki tegeződik.

-Gyakori ott a császármetszés?

-A falunkban a 11 gyerekből 2 baba született császármetszéssel. Alapvetően ritka.

-Meddig voltatok a kórházban, milyen volt az ellátás?

-Négy éjszakát töltöttünk bent. Alapvetően olyan volt, mintha egy sokcsillagos szállodában lettem volna. A szobába hozták az ételt, napi háromszor. Előző nap beikszeltem, mit kérek, és másnap azt hozták. Este kerültem be, az első napot végig ágyban töltöttük, a hasamba kaptam injekciót. A második reggelen mondta a nővér, hogy ha akarok, lefürödhetek, de nem sürgetett senki. Segített felállni és lezuhanyozni. Ha bármi kérdésem volt, válaszoltak. Segítettek a szoptatásban. Emlékszem, hogy megcsodálták a szoptatós párnát, amit behozott a férjem. A második éjszakánk nehéz volt, nem tudtam megnyugtatni a babámat, csak sírt, én pedig ki voltam merülve. Akkor a nővér felajánlotta, hogy elviszi, hogy pihenhessek. Sétálgattak vele, és adtak neki vizet inni, amíg én aludtam pár órát. Hajnalban visszahozták, és emlékszem, milyen nagy lelkiismeret-furdalásom volt, de ez nem a nővérektől jött, ők kedvesek voltak.

Nagyon jellemző mozzanat volt, hogy kaptam egy táblázatot, amin vezetni tudtam, hogy hányszor szoptattam. Az volt ugyanis a cél, hogy naponta legalább 12-szer legyen mellen a baba. A baba súlyával az első két napban senki nem foglalkozott, a 3. napon mérték először a szülés után.

A látogatók a szobámba jöttek, és addig voltak ott, ameddig kedvük volt.

-Volt csecsemős nővér?

-Emlékeim szerint a jordmorok, akik a szülésnél segítettek, a gyermekágyas anyukáknál is ott voltak nővérként. Rajtuk kívül azt hiszem voltak olyan nővérek is, akik a szülőszobán nem dolgoznak, csak a gyermekágyon. Külön csecsemősnővér szerintem nem volt, mivel itt csak rooming-in van, ezért nincs is külön babaszoba.

-Milyen vizsgálatokat végeztek?

-A kórházban volt egy gyermekorvosi vizsgálat. Mivel ott hallottak valami szívzörejt, ezért minket szívultrahangra is elküldtek a kórházon belül, de mondták, hogy valószínűleg semmi abnormális nem lesz, szerencsére tényleg nem is lett. A vizsgálatokra természetesen én is mentem, ez fel sem merült kérdésként.  Amikor hazamentünk a kórházból, akkor átkerültünk a védőnőhöz, aki hazaérkezésünk után nem sokkal felhívott. Mivel a rendelő az utcánkban volt, én lesétáltam, de azt hiszem kérésre házhoz is jött volna. A babával alapvetően a védőnőhöz jártunk, ő adta be az oltásokat is. Egyszer volt egy csípővizsgálat, amit egy szakorvos végzett, ezen kívül azonban nagyon ritkán láttunk orvost, talán csak évente, mivel szerencsére elkerültek minket a betegségek.

-Kapott oltást a baba?

-Igen, az ott szokásos oltásokat megkapta. Norvégiában egyébként nem kötelező oltani. Kaptunk egy kiadványt az oltásokról, a csoportos védettség elvéről, ahol szerintem korrektül le voltak írva a dolgok. Mivel mi nem félünk az oltásoktól, nem volt okunk kivonni magunkat. A falunkban egyébként mindenki beoltatta a gyerekét, ami azt hiszem jól tükrözi a nemzeti szintű hozzáállást is.

-A kisebbik lányodat itthon szülted, más körülmények között. Tartottál a császármetszéstől?

-Igen, a második babánál szerettem volna elkerülni a császármetszést. Sokat készültem a szülésre, egy bábával is beszélgettem sokat, de ő nem tudott a szülésnél kísérni. Dúlát választottam, aki nagyon hatékonyan képviselte az érdekeimet a kórház felé. Olyan szülészorvost választottam, akiről lehetett tudni, hogy rugalmas. Nem minden vizsgálatba egyeztem bele, és meg is mondtam neki, ha lehet, nem szeretnék császárral szülni.

Sokat készültem előtte a várandósságra és a szülésre is.

-Hogyan zajlott a szülés?

-Szinte ugyanúgy, mint az első, csak gyorsított felvételen. Kb. ugyanolyan fájásokkal és tágulással érkeztünk a kórházba, itt is az alternatív szobában kezdhettünk. Persze itt szó sem volt meleg vacsoráról, hanem titokban kellett lenyelni azt a pár falatot, amit magunkkal vittünk. Ha valaki bejött, az általában zajjal és fénnyel járt, alapvetően nem lehetett privát szférát fenntartani a szobában. Ráadásul a leghihetetlenebb dolgokkal zavartak meg. Azt már alig akartam elhinni, amikor azzal jött be egy nővér, hogy akkor most írjam alá, hogy milyen beavatkozásokba fogok beleegyezni. Elém raktak egy listát, amikor a fájdalomtól alig tudtam gondolkodni, hogy kezdjek el ikszelgetni. A legbántóbb számomra mégis az volt, ahogy a szülésznők kommunikálnak, a sok elejtett félmondat, amelyekben nyoma nincs a bátorításnak. Róluk leginkább az a benyomásom támadt, hogy nagyon fáradtak és fásultak.

-Miért lett császármetszés?

-Hivatalosan azért, mert 8 óra vajúdás után a baba nem volt eléggé lent, nem volt elég tágulás és el volt színeződve a magzatvíz. Mondhatni mindenkinek elfogyott a türelme, magamat is beleértve. Az hamar világossá vált, hogy ez nem az a közeg, ahol nekem sikerülne magamra találnom és elmélyülnöm. Ez persze nem kell, hogy a kórház hibája legyen, hiszen a családias norvég közegben is volt valami akadály bennem, de tény, hogy itt a tudatos szinten is sokkal akadályozottabbnak éreztem magam. Itt persze nem engedték be a férjemet hozzám a műtőbe.

-Mi volt a legnagyobb különbség a két ország között?

-Össze sem lehet hasonlítani. Az emberek kisugárzása teljesen más. Norvégiában azt éreztem, én vagyok ott, aki szül, és velem foglalkoznak, itt meg azt, hogy én voltam még egy eset, akit gyorsan le kell zavarni. Az egész hozzáállás más.

-És a szülés után?

-Nagyon sokat számított, hogy a második szülésem volt, és hogy egy jó példával a tarsolyomban érkeztem. A császármetszés után ragaszkodtam ahhoz, hogy a babát nekem adják, és ne vigyék el megfigyelésre. Ezt már a várandósság alatt világosan elmondtam az orvosnak, persze még így is vitatkoznom kellett pár percet a műtét után hajnali 3-kor, de végül nálam maradt a baba és onnan kezdve sínen voltunk. Mivel itt is rooming-in volt, magamnál tartottam és igyekeztem magunkra koncentrálni. Egy emlékezetes különbség volt, hogy itt a műtét után 6 órával gyakorlatilag kirángatott az ágyból a nővér, azzal, hogy most kötelező lezuhanyoznom. A másik pedig az, hogy a szoptatás hatékonyságát a baba súlyának méregetésével próbálták lemérni. Már a 2. napon vizespoharat lobogtattak felém, hogy itassam meg a babát. Az orvosi vizsgálatra alig akartak beengedni, amikor pedig a baba fejét bökték meg, akkor gyakorlatilag érzelmi zsarolással érték el, hogy kint maradjak: azt mondták, hogy ha bent vagyok, akkor az orvos annyira fog izgulni, hogy esetleg mellébök és többször kell szúrnia. A gyermekágyi tartózkodásról az volt az összbenyomásom, hogy olyan, mint egy folyamatos kötéltánc: próbáltam a magam meglátása szerint tenni, de közben folyton ügyelnem kellett, nehogy túlfeszítsem a húrt. Az emberek szintjén nem volt senkivel problémám, a legtöbb nővér kedves volt, a gond rendszerszinten van. Az már csak hab volt a tortán, hogy a látogatók csak a büféig jöhettek be, ahova császár után nem valami könnyű kidöcögni. Örültem, amikor a 3. éjszaka után hazamehettünk.

Maróy Ditta

Mentés

Mentés

Tags:, ,

Új-Zélandon szülni – Interjú Sík Mártával

Sík Márta 6 éve él és dolgozik Új-Zealandon. Munkája nagy részében várandós kismamákkal dolgozik. E tőlünk távoli ország szülészeti eljárásairól, szülési lehetőségeiről kérdeztük Szülés a világ körül sorozatunkban.

  Új-Zélandon szülni– Mindig és most is szeretem a hazámat, de itt, Új-Zélandon teljesen más. Mindenki nyugodt, kedves, és az állandó mosolyog….
Mióta itt vagyok, ténylegesen úgy érzem, hogy hazaértem. – meséli egy kedves barátnőm, Sík Márti, aki Új-Zélandon dolgozik, egy független bába mellett, holisztikus terápiákkal kiegészítve és segítve annak munkáját.

– Egészségfejlesztő terapeuta szakon végeztem a Natura Holisztikum Szabadegyetemen. Érdekel a kineziológia, a reiki, az akupresszúra, a fitoterápia és minden, ami az alternatív orvoslással kapcsolatos. Miután Új Zélandra költöztem, várandós terápiákra specializálódtam, mint például várandós shiatsu, várandós akkupunktúra, hypnoszülés és kismama jóga.
Magyarországon 2006-ban végeztem szülésznőként, de a szakmában nem dolgoztam, az első hét gyakorlat után tudtam, és éreztem ezt lehet másként is csinálni. Az otthoni módszerekkel egyszerűen nem tudtam azonosulni. Szakdolgozatomat a gátmetszés megelőzéséről írtam – holisztikus szemlélettel. Eme otthon rutinszerű beavatkozás volt az egyik, aminek szükségszerűségét nem tudtam megérteni. A itteni szüléseknél, amelyeknél jelen voltam, egyik esetben sem volt gátmetszést, mindösszesen 2-3 esetben volt olyan fokú a gátsérülés, hogy a szülésznőnek párat kellett ölteni. Pedig nem hiszem, hogy itteni nők “kevésbé szakadós anyagból készülnek”, mint hazánkban élő nőtársaik…

– Ott mindig is ilyenek voltak a körülmények?

– Évtizedekkel ezelőtt az új-zélandi kórházakban is a kevésbé holisztikus egészséggondozási modell volt jelen, mint ahogy hazai kórházakban a képzésem ideje alatt. A jelenlegi helyzetbe sajnos már nincs belelátásom, mivel itt élek 6 éve – meséli. – Nagyjából akkor történt Új-Zélandon fordulat, amikor nálunk is rendszerváltás volt. Amikor ide érkeztem, nem értettem, hogy ha engedélyezett az otthonszülés, és születésházak működnek, akkor miért szül a nők többsége mégis kórházban. Amikor megláttam a kórházakat, megértettem: az itteni szülőszobák tágasak, modern felszereltségükkel, inkább hasonlítanak szállodai szobákhoz.. A Palmerston North-ban lévő kórházban, ahol ideérkezesemkor majdnem egy évet töltöttem, 9 szülőszoba van, mindegyik teljesen külön. Mindhez tartozik egy fürdőszoba: káddal, tusolóval, meg wc-vel. A szoba alkalmas arra, hogy bármely családtag részt vegyen a születés csodájában, itt nincs korlátozva a szülésen bentlévők száma.

ujzeland1

– Hogy működik a várandósgondozás?

– Itt is lehetőség van orvos választására, azonban a többség független szülésznők gondozásába kerül. A kismama kap egy nagy méretű “maternity notes” című várandós könyvet, amelybe bejegyzik a különböző vizitek, vizsgálatok eredményeit. Ezen kívül egy vaskos mappát, amiben a legkülönfélébb, a várandósság és a szülés kapcsán felmerülő igényeknek megfelelő reklámokat és egyéb hasznos tájékoztatókat találnak. Ezeket az anyagokat a TB-fizetők megkapják az államtól ingyen. A mamáknak a gondozás során szüléssel, szoptatással, várandósgondozással kapcsolatos DVD-ket is adnak, hogy ezek segítségével is jobban felkészülhessenek, valamint saját költségre lehetőségük van külön felkészítő programban részt venni (ami lehet otthon szülés, illetve holisztikus irányzatú, hypnoszülés, kultúrális hagyományokat tiszteletben tartó szülésfelkészítés). Itt, Új-Zélandon működnek független bábapraxisok (többnyire 2-6 szülésznő dolgozik együtt), aki fizeti a TB-t, az külön fizetség nélkül igénybe veheti a szolgáltatásaikat. Persze vannak ügyeletbe beosztott, csak kórházban dolgozó szülésznők is, de a független szülésznőknek is szabad bejárásuk van a kórházba.

 Hogyan zajlik egy szülés?

– A családtagokon és a vajúdó anyán kívül egy szülésznő tartózkodik a szobában. Természetesen akkor, ha minden szépen, nyugisan zajlik. Palmerston North tanulókórház, de itt is egy szülésznő mellé egy tanuló van beosztva, akit a kismama a várandósgondozás alatt már megismert, igy ritkán fordul elő, hogy bárki idegen tartózkodna a szülőszobában. Szülészorvos ritkán tartózkodik a szülőszobán – illetve szülésnél nem vesz részt orvos, amennyiben nem indokolt. Persze ügyeletben vannak orvosok, akik bármilyen gond esetén egy gombnyomásra összeszaladnak a szülőszobára, minden egyes szülőszobán van egy “ügyeleti csengő”. A szülésznő kompetenciájába itt sem tartoznak bele a fogóval, illetve vákuummal befejezendő szülések. Azt itt is orvos csinálja. Ugyanez vonatkozik a császármetszésre is, azonban itt sokkal kevesebb esetben végződnek a szülések császármetszéssel. Kb. 4-5 %-os volt az arány abban az évben, amikor Palmerston Northban dolgoztam a 4 tagú szülésznő csapatnál (négyen együtt összesen 346 szülést kísértek egész évben).

A szülésnél bárki jelen lehet, nem tapasztalok félelmet, aggódást. A bábák magabiztosak, kompetensek, ritkán végeznek belső vizsgálatot. A bába “vakon” vizsgál, közben folyamatosan a mama szemébe néz és meséli, hogy mit csinál, mit érez. Kicsit más így a légkör. Nincs erős fény és sok-sok idegen. A nők közelében azok vannak, akiket ismernek, és akikkel biztonságban érzik magukat.

ujzeland2

A baba szívhangját nézik időnként, nincs türelmetlenség, nem mondják meg a mamának, hogy mikor mit csináljon. A kismama olyan pozícióban szül, amilyenben akar, szinte egy háton fekvésben történő szülést sem láttam. A többség guggolt, térdelt, vagy éppen állt, esetleg az oldalán feküdt.

– A bába csak a szülésnél találkozik a kismamával?

– Nem, ő az, aki a várandósság teljes ideje alatt kapcsolatban van a mamával. Vele van az otthonában is, amíg vajúdik vagy szül, és együtt vannak a kórházban is. Ketten, párban kísérik a vajúdást és a szülést az otthonszüléseknél álltalában. Az utógondozást is ők végzik, szülés után 6 hétig, ami minimum 11 vizitet tartalmaz. A szülésznők házhoz mennek, és ott mérik le a baba súlyát, illetve adnak szoptatási, táplálkozási és minden egyéb tanácsot a kismamáknak.
Tulajdonképpen a bába egyesíti – a magyar viszonyokat nézve – a védőnőt, a szülésznőt, az újszülöttes nővért, az adminisztrátort és részben a szülészorvost is, ugyanis azon ritka esetekben, ha nagyobb gátrepedés történik, azt is ők öltik össze. Bizonyos gyógyszerek felírására is van jogosultságuk a terhesség ideje alatt, és az azt követő 6 hétben.

– Mi történik szülés után?

– A nő szülés után pár órával hazamehet, ha úgy érzi. Tehát náluk nem is igazán van gyerekágy, csak abban az esetben, ha valami komplikáció volt az anyával vagy a babával a szülés alatt, vagy az anya illetve család külön kéri. Én lepődtem meg a legjobban, amikor egy maori nő, miután életet adott első gyermekének, és mellre helyezés után megnéztük a babát, megkérdezte, hogy mikor mehet haza, mert neki kosárlabda meccse lesz este, és azt nem akarja kihagyni.

A babaellátást szülés után, szintén a szülésznő végzi. Ahogy a baba kibújt, és az anya is készen áll rá, ráhelyezik az anya hasára és várnak, amíg a köldökzsinór nem pulzál tovább. Nyákszívás sincs, egy mozdulattal végigtörlik az arcát a picinek, és ennyi. A késői köldökellátás után a szülésznő gyorsan átnézi a babát, maximum egy K-vitamin injekcióval kellemetlenkedik, de megvan az szülők szabad választási lehetősége, hogy ezt szeretnék-e. Ezután, fürdetés nélkül egyből visszaadják a szülőknek a babát, és bátorítják, illetve segítik a mellre helyezést.

Ezeket látva és tapasztalva, örülök, hogy hallhattam a megérzéseimre, és útra keltem, hogy ilyen messzire költözzek, távol a családomtól és barátaimtól. Ma már úgy érzem, itt van az otthonom, és alig várom, hogy saját családom legyen, és a “másik” oldalról is megtapasztalhassam az itteni ellátást. Soha nem akartam támadni az otthoni rendszert, csak szeretném, ha az emberek nyitottak lennének, tele kérdésekkel, és kíváncsisággal, főleg ha valami nem rezonál belső hitvilágukkal.
Remélem, egyszer eljön az ideje otthon is, hogy minden nőnek, és kisbabának megadatik a szülés szabadsága!

Kiss Bernadett

Mentés

Mentés

Mentés

Tags:, ,

Anyabátorító – interjú velem

Ha röviden kellene válaszolni, mit mondanál, mi a hivatásod?

Anyabátorító. Azt tapasztalom, a gyermek vállalása, a szülés és az anyává válás olyan, mint egy út az ismeretlenbe. Ezen az úton lehetnek akadályok, nehézségek, és van, akinek jól esik a segítség. Én elsősorban az anyákkal foglalkozom, de mindig hangsúlyozni kell az apák szerepét a gyermekvállalásban.

anyabatorito

Mi hívta életre annak idején a Kanga Egyesületet?

2003-ban volt az első Születés hete Magyarországon, amit Pécsen egy főleg kisgyerekes anyukákból álló csapattal szerveztünk. Nagy siker volt a hét, és egyik tanulsága az volt, hogy azoknak a programoknak a látogatottsága is megnőtt, amik már nagyon rég léteztek, csak a programfüzet miatt nagyobb nyilvánosságot kaptak. Innen jött az akkori Zsebibabafüzet ötlete, amit azóta Zsebi magazinnak hívunk. Az első Zsebi 2 000 példányban jelent meg 2005-ben, és azóta is folyamatosan megjelenik. Pécsen már hivatkozási alappá vált.

2003-ban a születés hetével együtt volt az Európai Szülés Körüli Szervezetek találkozója Budapesten, nagyon sok érdekes előadással. Ott találkoztam azzal a szemlélettel, amit azóta is megpróbálok képviselni az egyesületben, és ott találkoztam szülésfelkészítőkkel. Akkor határoztam el, hogy én is szülésfelkészítő leszek.

Mivel a szülésfelkészítő szakma nem létezett akkor Magyarországon, szerveztem két szülésfelkészítő oktatóképzést, hollandokkal egy továbbképzést egészségügyi szakdolgozóknak, németekkel “laikusoknak”.

Hogyan fordultál a szülés felé?

1992 körül jelent meg először Leboyer: A gyengéd születés c. könyve. Akkor sokat bulizó egyetemista voltam, mégis megvettem, és minden szavát igaznak gondoltam. Akkor elhatároztam, hogy én így fogok szülni.

98-ban várandós lettem első fiammal, otthon szerettünk volna szülni, végig is jártuk a tanfolyamot Érden, végül a Baranya Megyei Kórházban, az alternatív szülőszobán, szülőszéken ülve született meg Andor, 1998-ban. Kinga otthoni körülmények között született. Én az igazi különbséget abban látom, ami a szülés után következik: otthon nem viszik el a babát egyáltalán, és ez egy zsigeri boldogság, egy eufória. A kisbaba, akit addig a pocakodban hordtál, most a hasadon szuszog! Mikor Andor megszületett félhomály volt, és ahogy felemeltük, épp az előtt vitték el, mielőtt először kinyitotta volna a szemét, és egymás szemébe néztünk volna. Elvitték, a párom lefürdette, visszahozták, majd megint elvitték, és legközelebb akkor voltunk együtt, mikor a gyerekágyon felkeltem. Kingát nem vette el tőlem senki, a férjem kezeibe adtam, mikor a lepény szülésére készültünk. A férjemtől megkérdezte a bába, akarja-e elvágni a köldökzsinórt és azt mondta, azt mondhatta, inkább nem. (Andornál a kezébe nyomták az ollót, hogy akkor apa, vágja el!)

Nagyon fontosnak tartom, hogy előbb szerezem saját élményt a szülés terén, éltem át néha a tanácstalanságot, bizonytalanságot, és csak utána kezdtem el tanulni, hogyan lehet az anyáknak segíteni, bátorítani őket.

Másrészt a 2003-as bábakonferencián találkoztam szülésfelkészítőkkel, és azt hiszem, az pecsételte meg a sorsom.

Számtalan konferencián vettem részt, megismertem a magyar, német, angol nyelvű szakirodalmat, és elég hosszú a képzettségeim listája. Ma már okleveles szülésfelkészítő, dúla, AquaNatal és babaúszás oktató vagyok. Elvégeztem egy 40 órás szoptatásról szóló kurzust és egy családkísérői tanfolyamot Berlinben. Hogy hitelesebb legyek és belekóstoljak a kórházi viszonyokba, végzett szülésznő is lettem, a legutolsó pedig a gyermekágyas doulaképzés volt.

Mit csinál egy dúla és mit egy gyerekágyas dúla?

A  szó jelentése: szolgálni és laikus asszonytársi segítőt jelent. Nem szakember. Vele lehet beszélni szülés előtt a félelmekről, az anya/a pár igényeiről, arról a sok mindenről, ami a várandósság alatt felmerül valakiben, de nem orvosi dolog. Milyen érzés lesz a fájás, mennyire fáj, bírni fogom-e, honnan tudom, ha elkezdődött a szülés vagy a kitolás, milyen érzés megszülni a babát, fogok-e tudni szoptatni, stb.

Kutatások azt mutatják, hogy dúla jelenlétében sokkal kevesebb beavatkozás történik.

A dúla szülés alatt lelki támaszt nyújt, borogat, masszíroz, vagy amire épp igény van. Nem dönt. A pár dönt. És nem véd meg.

Mást tud, mint az apa: ő szült már, és volt szülésnél, ezért a saját szüléssel kapcsolatos élményei nem “sokkolják”, hanem tudja, mi segíthet.

A gyerekágyban segíthet a szoptatásban, napi több órát is ott lehet, szükség szerint főz, mos, segít a nagyobb testvérek ellátásában, alapfokon ellátja a háztartást az előre egyeztetett időszakban. Én például 9-12-ig szoktam jelen lenni. Megerősíti az anyát és valamennyire pótolja a gyermekágy idején az ágyban töltött idő alatt.

Amióta szülésznő is vagyok, a gyermekágyat érintő szülésznői feladatokat is el tudom látni, természetesen.

Miben más az általad vezetett szülésfelkészítő, mint egy szokványos szülésfelkészítő?

Kicsi a csoportlétszám, és ez egy zárt csoport, ami nagyon fontos: nem lehet később csatlakozni. Minden apának nagyon örülök, de nem elvárás, hogy apa is jöjjön!

Mint már mondtam, hamarabb lettem segítő, mint egészségügyi szakdolgozó, én nem mondom meg a tutit, hogy ezt kell csinálni, mert ez jó. Mivel független vagyok, engem nem köt a protokoll, nem kell meggyőzzek senkit az intézményi szokásokról, ezért lehet velem együtt, akár egyéniben, a kár a csoport keretein belül keresni megoldást azokra az igényekre, amik a várandósban, vagy a párban felmerülnek.

A tematikát egyrészt szakmai alapon, másrészt a jelen lévők igényei szerint alakítom.

Vannak olyan gyakorlatok, amik a hétköznapi helyzettől kicsit távolabb esnek. És ez azért van, mert a várandósság csúcspontja, a szülés is nagyon más élmény, mint a hétköznapok, és egy jó szülésfelkészítő arra készít fel.

Beszélgetünk arról, milyen is a szülés, általában az egyes szakaszait eljátszom, mikor mi történik, mikor érdemes bemenni a kórházba, hogy is van ez a fájdalommal, milyen fájdalom-csillapító módszerek vannak, mi történik a gyerekágyban, hogyan lehet segíteni a szoptatást, és milyen lesz az élet a babával. Nálam nincs jó és rossz. Nincsenek meghívott előadóim, csak én vagyok és a szülésre készülők.

Ha már 4 kismama van, valamennyire elkezd önsegítő körként is működni a csoport, és ebben az esetben általában szülés után is összejárnak, és egy különleges kapocs alakul ki a résztvevők között.

Mire számíthatnak a jelentkezők a babacsoportban?

Elfogadó szemlelettel. A csoport alatt lehet szoptatni, pelenkázni, ringatni, amit épp a baba kíván. Az alkalom elején tornázunk egy kicsit, röviden beszélek a hét témájáról, majd a csoportban megbeszéljük a témát, a végén mondókázunk egyet, és elbúcsúzunk. Sokat szoktunk beszélni a szülésről, a sírásról, alvásról és a szoptatásról is.

Azt hiszem, a kommunikációs attitűd a valódi különbség ez a csoport és más baba-mama csoportok, játszótéri csoportosulások között.

Mi az AquaNatal?

Az AquNatal egy a jóga és a hastánc elemeit vizes környezetre alkalmazó, kifejezetten a szülésre  felkészítő vízi mozgásforma.

A jóga harmonizál, a hastánc pedig azért, mert eredetileg egy a szülésre felkészítő mozgás volt.

A vízben a kismama könnyűnek érzi magát, viszi az érzelmeket, összeköttetést teremt az anya és a baba között. Minden alkalom lebegtetéssel zárul, ami egy vízi meditáció – erre emlékeznek a legszívesebben a kismamáim. A medence klórmentes, kénnel fertőtlenített.

Miért járjunk hozzád babaúszásra?

A víz a kisbabáknak természetes közeg. Egyes kutatások szerint segít feldolgozni a negatív szülésélményt, felszabadít. Remek alkalom arra, hogy az apa is legyen a babával! A babaúszás alkalmak mindig nagy jó hangulatúak, és természetes, felszabadult, de intenzív mozgást biztosítanak a kisbabáknak.

Ha muszáj lenne, melyik programodat emelnéd ki?

Nehéz kérdés ez. Amellett vagyok, hogy a várandós gondozásban a gondozó személy azonossága nagyon fontos. Ezen kívül hiszek a csoport erejében – ezért csoportos programként a szülésfelkészítőt és az azt követő babás csoportot jelölöm meg.

Egyéni élményként a dúlaságot emelem ki, az egy személyre szabott kísérés, ami már a várandósság alatt elkezdődik, a szülés alatt is tart, és a gyerekágyas gondozással addig tarthat, míg az új anya úgy érzi, egyedül is el tudja látni a feladatát.

Szentendrei Judit

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Tags: