Tag Archives: szülés a világ körül

Négy szülés – két kontinens. Bulgáriában és Indiában szülni

Prema Francess négy gyermeket szült az elmúlt hat évben. Kettőt férje hazájában, Bulgáriában, egyet Indiában – mindezt magyarként. Szüléseiről és a két országban tapasztaltakról beszélgettem vele.

Hat évvel ezelőtt Bulgáriában szültél először. Szerettél volna otthon szülni, de nem lehetett. Az elvárásaidhoz képest hogyan alakult az első szülésed?

Bulgáriában és Indiában szülniEgész jól. Egy magánorvosnál szültem, aki nagyon nyitott volt. Készültem a szülésre, határozott kéréseim voltak és ő ezeket nagyjából elfogadta. Még azokat is, amivel nem nagyon értett egyet, mint például, hogy nem kérek fájdalomcsillapítót. Neki is voltak rutinbeavatkozásai, például a burokrepesztés, de elfogadta, hogy én ezt nem akarom, időt szánt rám, nem sietett. Nagyon lelkiismeretes volt. Azt nem tudom megítélni, hogy minden szükséges volt-e. Nehezen szülő típus vagyok: elég erősek voltak a fájások, de nem voltak elég hosszúak. Ezért úgy döntött a doktornő, hogy infúzióra van szükségem. Aztán valahogy megszületett Dzsaja nagy nehezen. A doktornővel maximálisan elégedettek voltunk, a kórház többi személyzetével már annyira nem…

Nagyjából hány óráig vajúdtál?

3-4 óra körül kezdtem kényelmetlenül érezni magam, és 5-6 óra körül ment el a magzatvíz teljesen váratlanul. Este 11-kor született meg Dzsaja. Gyors szülés volt, de jócskán túlhordtam. A doktornő ezen sem aggódott, pedig voltak tényezők, amivel riogathattak volna: 30-on fölül voltam, túlsúlyos voltam, de nem zaklatott ezekkel.

Milyen a kórházi ellátás Bulgáriában?

Az orvos magánorvos volt, de a kórház, ahol szültem, állami. Én nem akartam abban a kórházban szülni, úgy nézett ki, mint egy hentesüzem. Összeomlottam, mikor mentünk a nyílt napra. De a doktornő azt mondta, hogy nála csak itt szülhetek.

Végül a “luxus” szülőszobába kerültem, ahol egyedül lehettem. Az orvos mindenben támogatott: vihettem be zenét, labdát a vajúdáshoz, aminek egyébként a csodájára jártak. Egyébként is csodabogár voltam ott azért, amiket kértem a szüléssel kapcsolatban, meg a tény, hogy ennyire készültem rá, ez nem volt átlagos.

Ott akkor jöttek divatba az apás szülések, de nem volt szokványos, hogy a férjem bejött – külön kellett is érte fizetni. A magyar férfiak sokkal nagyobb részt vállalnak a gyereknevelésben, mint a bolgárok. Minél keletebbre, meg délebbre megyünk, ez annál inkább női szerepkör, a férfiak ebből próbálnak kimaradni. A férjem is így szocializálódott, nagy harc volt, hogy rávegyem, hogy bejöjjön. De nem bánta meg, örült neki.

Gátmetszés? Köldökzsinór elvágás?

Mindkettő van. Amikor kértem, hogy ne vágják el rögtön, azt  válaszolták, hogy nem lehet, mert a vér visszafolyik az anyába és a gyerek vérellátása nem lesz megfelelő. Indiában ezt lazábban kezelték.


Milyen testhelyzetben szültél?

A vajúdás alatt megválaszthattam, hogy kényelmes nekem. Ültem  a labdán, a férjem masszírozta  a derekamat, aminek az összes szülésznő a csodájára járt. De szülni fekve kellett.

Második-harmadik gyerekeid ikrek, ők hol születtek?

Ők is még Bulgáriában, az elhelyezkedésük miatt császármetszéssel születtek meg, ugyanannál az orvosnőnél. Amikor a negyedik gyerekemet vártam, akkor is hozzá kezdtem járni, de terhes voltam, amikor Indiába költöztünk.

Indiában hogyan szerettél volna szülni, ott virágzik még az otthonszülés?

Igen, a falvakban még bábák vannak. Én is elkezdtem keresgélni, mert otthon szerettem volna szülni. De már 8 hónapos terhes voltam, elég kevés időnk volt ahhoz, hogy találjak valakit, akiben tényleg megbízom, ezért inkább a kórházat választottuk.
Indiában rengeteg ember van, rengeteg gyerek születik. Sok kórház van, sok szolgáltatás ingyenes.

Viktor ott is benn lehetett?

Hallottak már róla, hogy van apás szülés, de ott a szülés női feladat, fel sem merül senkiben, hogy az apa jelen legyen. Egy modern kórházat választottunk, külföldiek voltunk, ezért megengedték. Az én férjem volt az első ebben a kórházban, aki bent volt a szülésnél.

Hogy képzeljük el az indiai kórházat?

Igazából ugyanolyan, mint egy európai  kórház. Ami érdekes volt, hogy nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy saját akaratom van – például nem voltam hajlandó felhúzni a kórházi hálóinget. Ezt az indiai mentalitás nem ismeri. A szolgáltatás nagyon jó volt és nagyon kedvesek voltak, nevetgéltünk vajúdás alatt. Amikor megérkezett a doktornő, sikerült elrontania a hangulatot…

Sikerült császármetszés után természetes úton szülnöd a negyedik gyerekedet?

Igen. Egyedül a hegvastagságot nézték, ami rendben volt.

Milyen testhelyzetet választhattál?

Csak fekve lehet ott is szülni, de rosszabb volt, mint a bolgár. A köldökzsinórt viszont nem vágták el rögtön, volt átmenet.

Egyetlen egyágyas szoba volt, sikerült idekerülnöm. A babát se vitték ki, hanem bejött  a gyerekorvos megvizsgálni. Az nagyon jó volt, hogy amikor este jött megint megnézni a babát és látta, hogy alszunk, akkor csendben kiment és még a villanyt se kapcsolta föl. Amikor mondtuk, hogy nem kérünk oltást, még egyszer bejöttek a főorvossal, hogy jól meggondoltuk-e, de nem csináltak nagy ügyet belőle.

Milyen volt a gyerekágy az indiai kórházban?

Nagyon hasonlított az európai rendszerhez: mellettem volt  a baba, Viktor is ott alhatott volna, ha akarjuk. Ebben a kórházban volt konyha, persze vegetáriánus, aminek én örültem. Bármit rendelhettél, azt felhozták a szobádba. Egy napot voltam csak bent. Az sem lett volna lehetetlen, hogy aznap hazamenjek, amikor szültem.

Otthoni ellátás  létezik Indiában?

Indiában nagy család van, együtt is élnek, intenzívebb a generációk közötti kapcsolattartás. Egy indiai családnál laktunk, mindenki ott nyüzsgött szülés után. Úgy hiányoztak, mint púp a hátamra, de ott ez a szokás. Virágcsokrokat hoztak, kézről kézre adták  a gyereket. Ott a gyerek nagy öröm és nagyon gondoskodóak a terhes asszonyokkal is. Megszervezték, hogy jöjjön hozzám masszőr a várandósság alatt is és szülés után a babához is, hozzám is, ez ott természetes része a gyerekszülésnek. Nem tudom, hogy ezért van-e, de a nők nagyon hamar felépülnek szülés után: nincs szülés utáni elhízás, lógó has. Ott is tartják a 40 napos gyerekágyat, ez alatt nem szokás kimenni. De a rokonság mindig ott van, az elég is.

Egészségügyi szakdolgozó akkor nem jár házhoz.

Nem, ilyen nincs sem Bulgáriában, sem Indiában. Indiában kulturális háttérből adódóan az egész gyerekgondozás közös ügy. Nem annyira individualizált a világ, mint itt. Mindenki fogdossa a gyereket, nem az anya privilégiuma. Ha fölsír a pici, az veszi föl, aki éppen ott van.

Van valami számodra kedves történet ebből az időszakból?

Történt egyszer, mikor költözködtünk el ettől a családtól egy külön lakásba, hogy el kellett mennem vásárolni. Megkértem az asszonykát, akinél laktunk, hogy vigyázzon a babámra, amíg nem vagyok itthon. Fejtem le tejet, hogy meg tudják etetni. Szívesen vállalta, de előtte lefürdött és fehér ruhát húzott, hogy megadja a tiszteletet. Ez nagyon szép pillanat volt. Aztán elfogyott a lefejt tej, amíg távol voltam, a baba pedig sírt. Ekkor az asszonyka sógornője lekapta a ruháját és mellre tette a babámat. Nem volt teje, Mohant mégis megnyugtatta. Nem zavarta, hogy még rokonok sem vagyunk.


Maróy Ditta

Mentés

Mentés

Tags:,

Modernkori otthonszülés antropológus szemmel

Ezeken az oldalakon hónapról hónapra járjuk körbe, vizsgálgatjuk, tanulmányozzuk és bemutatjuk a szülés legkülönfélébb módjait, helyszíneit, lelki-testi történéseit. Szülés a világ körül sorozatunk szerkesztése közben állandó volt az összehasonlítás. Hogy is van ez nálunk? Mint azt e sorok olvasói kivétel nélkül tudják: Magyarországon a kórházi modell az uralkodó a szülészeti ellátásban. Az otthonszülésről az emberek döntő többségének rémtörténetek és sámánrigmusokat dúdolgató felelőtlen anyák jutnak az eszükbe, pedig az otthonszülés ennél jóval többről szól, és immár 2011 óta legálisan választható nálunk is. Kisdi Barbara antropológussal a társadalomtudomány szemüvegén keresztül néztünk rá a magyarországi otthonszülésre.

-Miért eresztett ilyen mély gyökeret a mi kultúránkban a kórházi modell?

Modernkori otthonszülés

Szülésfelkészítéssel és szüléskíséréssel is foglalkozom

-Több neves antropológus és szociológus is leírja azt a folyamatot, ahogyan a 18. századtól kezdve a nyugati társadalmakban különböző intézmények egyre nagyobb hatalomra és tekintélyre tesznek szert, és ezek közül az egyik az orvosi hatalom és maga a klinikai gyakorlat. Ez jórészt annak köszönhető, hogy az orvoslás tagadhatatlanul óriási felfedezéseket tett, amelyek számtalan terhet levettek az emberek válláról, azonban mára a medikalizációnak nevezett folyamat olyannyira kiteljesedett, hogy a betegségekkel való foglalatosság a mindennapjaink részévé vált, és mindenféle – vélt vagy valós – bajunkra számtalan gyógyszer vagy terápia közül válogathatunk, – mint egy piac fogyasztói. A modern nyugati gondolkodás pedig ezt a szemléletet támasztja alá: az orvos feladata a beteg, vagyis a rosszul működő test gyógyítása. A lélek már teljesen kiszorult ebből a rendszerből. A születés és a szülés logikusan illeszkedik ebbe a felfogásba és folyamatba: az abnormális, potenciálisan problémás szülés bekerült az orvosi felügyelet alá. A legtöbb vélekedés, felfogás, viselkedés kulturális eredetű, márpedig ha egy kultúra értékrendje minden eszközzel azt a képzetet támogatja, hogy a szülés veszélyes dolog, és a veszély elhárításában csakis az orvostudomány képes helyt állni, akkor ez válik természetessé mindenki számára.

-Mi az előnye az “orvosi modellnek” a mi társadalmi berendezkedésünkben?

-A világ valamennyi társadalma felügyeli a szülés és a születés folyamatát, ami általában annyit jelent, hogy a férfiak kulturálisan szabályozzák a nők természetes, biológiai folyamatait. Nálunk a kulturális felügyelet azt a szabályrendszert jelenti, amibe a várandós nő a teherbe esése pillanatától kezdve belekerül, mert a szülészorvosok 92 százaléka férfi, a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégiumnak pedig egyetlen női tagja sincsen. Itt nem kizárólag a férfidominanciáról van szó, hanem arról a hierarchikusan, tekintélyelvűen működő kulturális rendszerről, ami az orvostársadalmat, s ezen belül is hangsúlyosan a szülészetet jellemzi. Mint minden működőképes rendszernek, ennek is vannak komoly előnyei. Először is a legtöbb nő és férfi számára biztonságot nyújt, mert a természetes folyamatok kulturális ellenőrzése a rendteremtéssel egyenlő minden társadalomban, amit nálunk éppen úgy rítusokkal erősítenek meg, mint egy törzsi társadalomban. Hiszen a rutinszerű gátmetszés, a borotválás, a beöntés, az orvosi beszédmód, az újszülött ellátásának egy része, a kórházi több napos bentlakás mind-mind az intézmény fenntartásának szükségességét bizonyítja.  (Nem arról van szó, hogy ne volna szükség kórházra. Csupán arról, hogy azok a beavatkozások, amelyek egészségügyi szempontból nem támaszthatóak alá, csak a rendszert fenntartó rituálé részeként maradtak fent.) Ezek a rítusok azonban a legtöbb ember számára újra csak a biztonságtudatot szolgálják, hiszen ma már a szülésre való felkészítés egyetlen szocializációs csatornája az egészségügy – nem pedig a család.

-Miben különbözik a mai otthonszülés az orvosi modelltől és a hajdani bábai gondoskodástól?

-Alapvetően a szemléletben. A mai otthonszülés csakis úgy születhetett meg, hogy merített mind a hagyományos bábaság elveiből és módszereiből, mind az orvosi modell eredményeiből. Ezek nélkül nem létezhetne. Mondhatnánk, hogy a mai otthonszülés visszatér a jól bevált receptekhez, a test és a lélek egységét valló felfogáshoz, de több ennél. Például azért, mert míg a hagyományos kultúrákban a természetes szülés nem a nő választásának eredménye, hanem a társadalmi normáé, addig a mai otthonszülésnél a dönteni képes és döntésre hajlandó, független, jogaival tisztában lévő  nő akaratán múlik az, hogy hol és milyen módon szeretne gyermeket szülni. Régen a bábai gyakorlat közösségi jellegű volt, hiszen a magzat, illetve az újszülött, meg persze az anya egészségéért nem csak a bába felelt, hanem az egész közösség. Jellemző, hogy különféle szabályokkal és tabukkal, illetve lelki megerősítéssel vették, és sokhelyütt veszik körül ma is az anyát, amit a jó szülés biztosítékának tekintettek. Noha hasonló közösségiség a modern otthonszülés alkalmával nincs, a pszichés megerősítés hasonlóan jelen van.
A kórházi modellnél ez hiányzik, mert a test és a lélek szükségleteit különválasztja. Nem vitás, hogy a legtöbb társadalomban a szülést női kérdésként kezelik, úgy a hagyományos társadalmakban, mint a mai otthonszülés kapcsán, ahol a középpontban a szülő nő és a bába, esetleg más női segítők állnak. Kevés társadalomban kap helyet a férfi. A modern szüléskultúrában viszont megjelenik: egyrészt a hierarchiában legfelül álló orvos személyében, másrészt  az apa személyében, aki immáron jelen van a szülésnél. Nem tudjuk, hogy azért, mert tényleg ott akar lenni, vagy azért, mert ez ma társadalmi elvárás.

A tudás formájában is vannak változások: míg a hagyományos szülésmodellben nagy tekintélye van a tapasztalati tudásnak (a bábáénak vagy az anyáénak, és minden jótanácsot kínáló asszonyénak), addig a modern szüléskultúrában az orvos tanult tudása áll mindenek felett. A mai otthonszülésnél mindkét tudástípus nagyra értékelt: a bábák és dúlák szakirányú képzéseken vesznek részt, de a tapasztalati tudás továbbra sem veszít értékéből. A mai otthonszülés mindkét modell lehetőségeit kiaknázza: bár alapvetően nem a gépekben, hanem az önészlelésben, illetve a bába tapasztalatában bízik, szükség esetén azonban nem habozik a modern technológiához nyúlni. A fő különbség abban áll, hogy míg kórházi szüléskor minden esetben, addig otthonszüléskor csak szükség esetén nyúl a modern technológiához, azért, mert a mai otthonszülés a szülést természetes folyamatnak tartja, ami az esetek döntő hányadában mindenfajta beavatkozás nélkül lezajlik. Nem nehéz alátámasztani azt a tételt, hogy a legkevésbé azok a folyamatok terhelik meg a szervezetet, amelyek természetes módon zajlanak. Természetesen vannak kivételek, de ritkán, a bábáknak pedig éppen az a feladatuk, hogy az ilyen eseteket időben észrevegyék.

Az orvosi modell számára ez a felfogás saját létének megkérdőjelezését jelentené. A Magyarországon általános rendszer azonban szükségszerűen a „szülés, mint potenciális veszélyhelyzet” képzetét tartja fönn. Mindazonáltal úgy hiszem, valamennyi szülésmodellben jelen van a jobbító szándék, annak tudata, hogy a szülés és születés ügyét a lehető legjobb módon szolgálja.

-Lesz-e, és milyen hatása az otthonszülés térhódításának a kórházi szülésre?

-Persze, hiszen már van is.  Az, hogy mi már nem úgy szülünk, mint anyáink, sok szempontból ennek köszönhető. Persze a gyakorlaton könnyebb változtatni, mint a szemléleten. Hiába ismert tény ma már, hogy a szülés után az azonnali szem- és bőrkontaktus jótékonyan hat a babára és a mamára egyaránt, meg persze a kapcsolatukra, ha a mellretétel csak szimbolikus aktusként jelenik meg és sorolhatnám. Mégis úgy hiszem, a változás már megkezdődött, talán a szülő nő is kikerül lassan a beteg-státuszból, s nem azt fogják a „kórlapjára” írni, hogy a „beteg panasza: terhes”.

Ebben a folyamatban az otthonszülésnek, s az abban tevékenykedő bábáknak óriási szerepe van, mert az otthonszülést katalizátor szerepe teszi össztársadalmi kérdéssé.

Kisdi Barbara

Mentés

Mentés

Tags:, ,

Az érem két oldala – szülés itthon és Norvégiában

Rozendaal-Pandur Zsanett két gyermeket szült: egyet Norvégiában, egyet itthon. A két szülésélményről, a két intézmény különbségeiről beszélgettünk.

-Norvégiában hogyan zajlott a várandósgondozás?

Norvégiában szülni-Amikor kiderült, hogy babát várok, elmentem egy várandósgondozást biztosító ambulanciára, ahol az orvos megállapította, hogy várandós vagyok. Bekerültem a rendszerbe, és attól kezdve az ún. jordmorhoz (ejtsd: júrmúr) jártam. A várandósgondozást végig a jordmor végezte, aki nagyjából a szülésznőnek felel meg. Egy kis faluban laktunk, és nem kellett eljárni a városba, hanem a körzetes jordmorhoz mentünk a helyi rendelőbe.  Az első trimeszterben egyszer voltam, majd 4 hetente. Szerencsére probléma mentes várandósságom volt. A kontrollokon vérnyomást, súlyt, vizeletet néztek, szívhangot hallgattak, a baba mozgását regisztrálták. Köldök-szeméremcsont távolságot is mért az orvos, a szívhangokat fatülökkel hallgatta.

Az egész várandósság alatt egyetlen ultrahangvizsgálat volt a 18. héten, amikor kép is készült. Aki akarja, az magán úton készíttethet 3D-s ultrahangot is, ami ott is egyre népszerűbb.

-Úgy mentél szülni, hogy előtte nem is jártál a kórházban?

-Minden szerdán nyílt délután volt a kórházban, mi az 5. hónapban mentünk el. Ez egy megyei kórház volt, évi 6-700 szüléssel. Végigvezettek minket a szülőszobán, és a gyerekágyas osztályon. Egy folyosóból nyíltak a szülőszobák:  két hagyományos és egy alternatív szülőszoba, a folyosó másik felén pedig a gyermekágyas szobák, ahol az anyukák vannak a gyerekekkel. Ez egy baba- és mamabarát kórház volt, a norvég kórházak legtöbbje megkapta ezt a minősítést és az egész rendszerre jellemző ez a hozzáállás. A várandósgondozás során rengeteg kiadványt kaptam a jordmortól.  Ezek többek között az érzéstelenítésről, a szoptatásról, a fürdetésről, a szülés alatt felvehető testhelyzetekről, a szülés utáni bőrkontaktus jelentősségéről és az együttalvásról is szóltak. Ott ösztönzik a szülőket, hogy aludjanak együtt a babájukkal.

Az otthonszülés lehetősége is felmerült bennünk, de miután láttuk a kórházat, letettünk erről. Igazából az infrastruktúra sem volt adott ehhez, meg a kórház is messze volt, 60 km-re.

-Volt lehetőséged találkozni más kismamákkal?

-Igen. A faluban abban az évben 11 baba született. Az év második felében kezdtünk el összejárni,  kéthetente találkoztunk a baba-mama klubban, és eljártunk egymáshoz is.

-Hogy szültetek?

-Augusztus 7-re voltam kiírva, 14-én indult meg a szülés. De ezen nem nagyon izgultak, talán egy héten kétszer mentem ellenőrzésre, non-stressz teszt vagy pose vizsgálat nem volt, hüvelyi vizsgálatot végzett a jordmor.

Kórházban szülni családias élmény Norvégiában. Amikor otthon 5-perces fájásokat mértünk, elindultunk a kórházba. Amikor odaértünk, mindegyik szülőszoba szabad volt. Elfoglaltuk a francia ágyas, kádas szobát. Feltettek egy fájásmérőt. Alig voltam még nyitva, mondták, ráérünk. Ha ott laktunk volna a városban, akkor hazaküldtek volna, de mivel messze laktunk, azt mondták, maradjunk inkább bent. Járkáltunk a kertben, kaptunk meleg vacsorát, zenét hallgattunk.

Nagyon pozitív volt a közeg. Orvos nem is jött be, csak a vége felé, az ügyeletes jordmorok voltak ott. Nagyon kedvesek voltak végig, de én persze izgultam. Egy rosszmájú megjegyzés sem volt, elképzelhetetlen is lett volna abban a környezetben. Végül egy egész napot bent töltöttünk, és végigjártuk a teljes palettát az akkupunktúrától (aminek hatására megrepedt a burok) a nevetőgázon át (ami nekem egyáltalán nem segített) az epidurálig. Vajúdtam kádban, pihentem babzsákon, használtunk melegvizes borogatást a derekamra. Mindezek ellenére nagyon lassan haladt a vajúdás, a magzatvízről pedig menet közben kiderült, hogy el volt színeződve, ezért 24 óra elteltével az orvos azt javasolta, hogy az epidurált kihasználva legyen császármetszés. Mivel én is éreztem, hogy végén járok az erőmnek, beleegyeztem. Számomra nagy csalódás volt ez, sokáig is tartott utána, mire fel tudtam dolgozni magamban.

A történések szintjén viszont továbbra is minden teljesen pozitívan zajlott. Betoltak a műtőbe, a férjem mellettem volt és végig fogta a kezemet. Minden orvos és ápoló kedves volt és érezni lehetett, hogy mindenki azért van itt, hogy velem törődjön. Miután kivették a kislányunkat, mindenki azonnal gratulált, ami nagyon jólesett. A babát megmutatták, aztán a férjemnek adták, ő vitte ki a mérésre. Mire engem összevarrtak és a lábadozóba vittek, már a babát is hozták és mellém tették. Ekkor rögtön szopott, és innen kezdve végig mellettem volt. Egyágyas szobába kerültem, a császármetszés után ez jár.

-Hogy nézett ki a szoba?

-Az ágy a fal mellett volt, a babát biztonságosan magam mellé tudtam fektetni. A szobában volt egy pelenkázópult egy mosdókagylóval, ahol a babát lehetett fürdetni, a szekrényben pedig babaruhák és pelenkák voltak, illetve betétek nekem a vérzéshez. Saját fürdőszoba is volt zuhanyzóval. Az ágy mellett kis asztal, a telefon és a nővércsengő karnyújtásnyira az ágy fölött. Ha megcsöngettem a csengőt, mindig egy mosolygós nővér nyitott be.

-Hogy szólítottak?

-Zsanettnak. Ott mindenki tegeződik.

-Gyakori ott a császármetszés?

-A falunkban a 11 gyerekből 2 baba született császármetszéssel. Alapvetően ritka.

-Meddig voltatok a kórházban, milyen volt az ellátás?

-Négy éjszakát töltöttünk bent. Alapvetően olyan volt, mintha egy sokcsillagos szállodában lettem volna. A szobába hozták az ételt, napi háromszor. Előző nap beikszeltem, mit kérek, és másnap azt hozták. Este kerültem be, az első napot végig ágyban töltöttük, a hasamba kaptam injekciót. A második reggelen mondta a nővér, hogy ha akarok, lefürödhetek, de nem sürgetett senki. Segített felállni és lezuhanyozni. Ha bármi kérdésem volt, válaszoltak. Segítettek a szoptatásban. Emlékszem, hogy megcsodálták a szoptatós párnát, amit behozott a férjem. A második éjszakánk nehéz volt, nem tudtam megnyugtatni a babámat, csak sírt, én pedig ki voltam merülve. Akkor a nővér felajánlotta, hogy elviszi, hogy pihenhessek. Sétálgattak vele, és adtak neki vizet inni, amíg én aludtam pár órát. Hajnalban visszahozták, és emlékszem, milyen nagy lelkiismeret-furdalásom volt, de ez nem a nővérektől jött, ők kedvesek voltak.

Nagyon jellemző mozzanat volt, hogy kaptam egy táblázatot, amin vezetni tudtam, hogy hányszor szoptattam. Az volt ugyanis a cél, hogy naponta legalább 12-szer legyen mellen a baba. A baba súlyával az első két napban senki nem foglalkozott, a 3. napon mérték először a szülés után.

A látogatók a szobámba jöttek, és addig voltak ott, ameddig kedvük volt.

-Volt csecsemős nővér?

-Emlékeim szerint a jordmorok, akik a szülésnél segítettek, a gyermekágyas anyukáknál is ott voltak nővérként. Rajtuk kívül azt hiszem voltak olyan nővérek is, akik a szülőszobán nem dolgoznak, csak a gyermekágyon. Külön csecsemősnővér szerintem nem volt, mivel itt csak rooming-in van, ezért nincs is külön babaszoba.

-Milyen vizsgálatokat végeztek?

-A kórházban volt egy gyermekorvosi vizsgálat. Mivel ott hallottak valami szívzörejt, ezért minket szívultrahangra is elküldtek a kórházon belül, de mondták, hogy valószínűleg semmi abnormális nem lesz, szerencsére tényleg nem is lett. A vizsgálatokra természetesen én is mentem, ez fel sem merült kérdésként.  Amikor hazamentünk a kórházból, akkor átkerültünk a védőnőhöz, aki hazaérkezésünk után nem sokkal felhívott. Mivel a rendelő az utcánkban volt, én lesétáltam, de azt hiszem kérésre házhoz is jött volna. A babával alapvetően a védőnőhöz jártunk, ő adta be az oltásokat is. Egyszer volt egy csípővizsgálat, amit egy szakorvos végzett, ezen kívül azonban nagyon ritkán láttunk orvost, talán csak évente, mivel szerencsére elkerültek minket a betegségek.

-Kapott oltást a baba?

-Igen, az ott szokásos oltásokat megkapta. Norvégiában egyébként nem kötelező oltani. Kaptunk egy kiadványt az oltásokról, a csoportos védettség elvéről, ahol szerintem korrektül le voltak írva a dolgok. Mivel mi nem félünk az oltásoktól, nem volt okunk kivonni magunkat. A falunkban egyébként mindenki beoltatta a gyerekét, ami azt hiszem jól tükrözi a nemzeti szintű hozzáállást is.

-A kisebbik lányodat itthon szülted, más körülmények között. Tartottál a császármetszéstől?

-Igen, a második babánál szerettem volna elkerülni a császármetszést. Sokat készültem a szülésre, egy bábával is beszélgettem sokat, de ő nem tudott a szülésnél kísérni. Dúlát választottam, aki nagyon hatékonyan képviselte az érdekeimet a kórház felé. Olyan szülészorvost választottam, akiről lehetett tudni, hogy rugalmas. Nem minden vizsgálatba egyeztem bele, és meg is mondtam neki, ha lehet, nem szeretnék császárral szülni.

Sokat készültem előtte a várandósságra és a szülésre is.

-Hogyan zajlott a szülés?

-Szinte ugyanúgy, mint az első, csak gyorsított felvételen. Kb. ugyanolyan fájásokkal és tágulással érkeztünk a kórházba, itt is az alternatív szobában kezdhettünk. Persze itt szó sem volt meleg vacsoráról, hanem titokban kellett lenyelni azt a pár falatot, amit magunkkal vittünk. Ha valaki bejött, az általában zajjal és fénnyel járt, alapvetően nem lehetett privát szférát fenntartani a szobában. Ráadásul a leghihetetlenebb dolgokkal zavartak meg. Azt már alig akartam elhinni, amikor azzal jött be egy nővér, hogy akkor most írjam alá, hogy milyen beavatkozásokba fogok beleegyezni. Elém raktak egy listát, amikor a fájdalomtól alig tudtam gondolkodni, hogy kezdjek el ikszelgetni. A legbántóbb számomra mégis az volt, ahogy a szülésznők kommunikálnak, a sok elejtett félmondat, amelyekben nyoma nincs a bátorításnak. Róluk leginkább az a benyomásom támadt, hogy nagyon fáradtak és fásultak.

-Miért lett császármetszés?

-Hivatalosan azért, mert 8 óra vajúdás után a baba nem volt eléggé lent, nem volt elég tágulás és el volt színeződve a magzatvíz. Mondhatni mindenkinek elfogyott a türelme, magamat is beleértve. Az hamar világossá vált, hogy ez nem az a közeg, ahol nekem sikerülne magamra találnom és elmélyülnöm. Ez persze nem kell, hogy a kórház hibája legyen, hiszen a családias norvég közegben is volt valami akadály bennem, de tény, hogy itt a tudatos szinten is sokkal akadályozottabbnak éreztem magam. Itt persze nem engedték be a férjemet hozzám a műtőbe.

-Mi volt a legnagyobb különbség a két ország között?

-Össze sem lehet hasonlítani. Az emberek kisugárzása teljesen más. Norvégiában azt éreztem, én vagyok ott, aki szül, és velem foglalkoznak, itt meg azt, hogy én voltam még egy eset, akit gyorsan le kell zavarni. Az egész hozzáállás más.

-És a szülés után?

-Nagyon sokat számított, hogy a második szülésem volt, és hogy egy jó példával a tarsolyomban érkeztem. A császármetszés után ragaszkodtam ahhoz, hogy a babát nekem adják, és ne vigyék el megfigyelésre. Ezt már a várandósság alatt világosan elmondtam az orvosnak, persze még így is vitatkoznom kellett pár percet a műtét után hajnali 3-kor, de végül nálam maradt a baba és onnan kezdve sínen voltunk. Mivel itt is rooming-in volt, magamnál tartottam és igyekeztem magunkra koncentrálni. Egy emlékezetes különbség volt, hogy itt a műtét után 6 órával gyakorlatilag kirángatott az ágyból a nővér, azzal, hogy most kötelező lezuhanyoznom. A másik pedig az, hogy a szoptatás hatékonyságát a baba súlyának méregetésével próbálták lemérni. Már a 2. napon vizespoharat lobogtattak felém, hogy itassam meg a babát. Az orvosi vizsgálatra alig akartak beengedni, amikor pedig a baba fejét bökték meg, akkor gyakorlatilag érzelmi zsarolással érték el, hogy kint maradjak: azt mondták, hogy ha bent vagyok, akkor az orvos annyira fog izgulni, hogy esetleg mellébök és többször kell szúrnia. A gyermekágyi tartózkodásról az volt az összbenyomásom, hogy olyan, mint egy folyamatos kötéltánc: próbáltam a magam meglátása szerint tenni, de közben folyton ügyelnem kellett, nehogy túlfeszítsem a húrt. Az emberek szintjén nem volt senkivel problémám, a legtöbb nővér kedves volt, a gond rendszerszinten van. Az már csak hab volt a tortán, hogy a látogatók csak a büféig jöhettek be, ahova császár után nem valami könnyű kidöcögni. Örültem, amikor a 3. éjszaka után hazamehettünk.

Maróy Ditta

Mentés

Mentés

Tags:, ,

Indián bábák világa – avagy Mexikóban szülni

Mexikóban a bábaság rendszere és gyakorlata sokkal összetettebb és bonyolultabb, mint hazánkban. A felsőfokú iskolákban végzett szakképzett orvosok és szülésznők mellett megtalálhatjuk a nemzetközi és mexikói bábaiskolákban holisztikus képzésben részesült modern bábákat és az álmok, családi hagyomány vagy a véletlen hozta élethelyzet által beavatódott hagyományos indián bábákat. Olvasd el, milyen az indián bábák világa!

 indián bábák világaA várandósgondozás, a születés módjai és formái, a bábák tevékenységének lehetőségei és alkalmazott módszereik országrészenként és lakhelyenként változnak. Nagyváros modern kórházában orvosi felügyelet és beavatkozások mellett vagy kicsi hegyi falu döngölt padlóján bábai kíséretben szülni egészen mást jelent, lelki és szakmai szempontból egyaránt.

Ebben a cikkben Mexikó két legszegényebb déli államában szerzett tapasztalataimról írok. Oaxaca és Chiapas  államokban a legmagasabb a hagyományait, nyelvét és kultúráját megőrző indián lakosság és a hagyományos gyógyító tevékenységet folytató bábák száma.  A születés módját és a bábák társadalmi szerepét meghatározza, hogy az indián lakosság egy része olyan elzárt falusi közösségekben él, ahol a hivatalos egészségügyi ellátás nehezen érhető el. Ennek köszönhetően ezekben a közösségekben a hagyományos gyógyítók és bábák tevékenysége létfontosságú. A tradicionális bábák saját közösségük tagjaiként, a környezetük és családjuk kulturális, szociális értékeit ismerve és képviselve tevékenykednek.

Mihályfi Márta indián bábaasszonnyal

A városoktól messzi eső falvakban a hagyományos bábákat az ötödik hónaptól látogatják a kismamák, akik rendszeresen masszírozzák őket, pozícióba hozzák a magzatot. Arról, hogy ezt hányadik hónaptól és mennyire gyakran végzik eltérnek a vélemények. A bábák nagy része a szülés utáni 40 napos időszak végéig viseli gondját az anyának.

Számomra az egyik legkedvesebb születés körüli indián hagyomány, az izzasztókunyhó hagyománya. A kunyhót a múlt században még nagyon sok indián közösségben alkalmazták, szinte minden család udvarán megtalálható volt, amelyet a hétköznapi életben és a születés szokásaiban egyaránt alkalmaztak. Manapság sajnos egyre szűkebb körben, főleg a déli megyékben találkozhatunk még ezzel a felemelő szertartással. Az izzasztókunyhó, amely alakját tekintve is a női méhet jelképezi, a legalkalmasabb hely a női test befogadására, a születésre való felkészítésére és a szülés után elgyengült női test támogatásra. Alkalmazásának ideje, gyakorisága területenként változó, de mindenütt egyetértenek azzal, hogy a meleg pára, a melegség az, ami megerősíti és feltölti a női méhet, csontokat, izmokat és az egész testet. A szülést követő pár hétben mind az anya, mind az újszülött részesülhetett ebben az áldásos melegben. A kunyhó szertartását a bába végezte, speciális masszázsban és gyógynövény kúrában részesítve az anyát.

indian3A bábai gondoskodás előnyeit Magyarországon is sokan megtapasztalhatják. Ami talán különböző a magyarországi „bábai modelltől”, hogy a bába a kis falvakban a közösség részeként előzőleg már ismeri az anyákat, családi viszonyokat, egy mély bizalom és gyakran családi és baráti kapcsolat kötik össze őket. Így a bába nem egy a születés alkalmára felkért asszonytárs, hanem az anya mindennapi életének egyik szereplője. Emellett igen gyakori, hogy a hagyományos indián bábaasszonyok nem csupán a születés körüli teendőket látják el, hanem egyébként is gyógyítanak füvekkel, imákkal, tisztító eljárásokkal. Ez mindenképpen bizalmat és biztonságot ad a szülő nőknek.

A városi kórházakban a hazánkban is jól ismert úgynevezett orvosi modellel találkozhatunk, ahol a férfi orvosok jelenléte gyakran mintegy kulturális sokk-ként éri a falvakból érkező indián asszonyokat. Amellett, hogy az orvosok általában nem beszélik a szülő nő indián anyanyelvét, igen sok kutatásban olvashatunk arról, hogy eléggé általános jelenség az, hogy a hivatalos egészségügyi személyzet megalázóan, durván bánik az asszonyokkal.

Az egészségügyi ellátásban alkalmazott bábák szerepkörét erősen korlátozzák, úgynevezett háttér és összekötő szindian1erepet kapnak az egészségügyi intézmény és az indián kismamák, anyák között. A bábák kutatják fel a kismamákat azzal a céllal, hogy jelenljenek meg a kórházi vizsgálatokon és lehetőség szerint a kórházban szüljenek.  A kórházakban a rutinszerű gátmetszések, szükségtelen és elhamarkodott orvosi beavatkozások mellett sajnos rutinszerűvé vált a császármetszés is. Vannak olyan városi kórházak, ahol 50%os a császármetszések aránya. Automatikuan és előírásszerűen alkalmaznak császármetszést például 16 év alatti fiatal anyáknál, miszerint ezek a fiatal lányok nem képesek fizikailag megszülni a gyermeküket.

Végezetül szeretnék pár sort idézni az egyik legismertebb zapoték indián bábától, Dona Quetatol:

Mikor egy nő szül, én is vele együtt szülök, mert a szülő nő és a bába, spirituális energiája egységbe kerülnek. Ez a bábai felelősségünk és megállapodásunk a közösségünk felé. Az általam támogatott szüléseknél gyakran nem fizetnek pénzzel, hanem egy marék kukoricával, vagy néhány tojással… De a legfontosabb az, hogy szeretettel fogadjuk… mert tudjuk, hogy mindannyian emberi lények vagyunk és mindannyiunknak szüksége van egymásra. Munkánkat tisztelettel végezzük.

Mihályfi Márta

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Tags:,

Új-Zélandon szülni – Interjú Sík Mártával

Sík Márta 6 éve él és dolgozik Új-Zealandon. Munkája nagy részében várandós kismamákkal dolgozik. E tőlünk távoli ország szülészeti eljárásairól, szülési lehetőségeiről kérdeztük Szülés a világ körül sorozatunkban.

  Új-Zélandon szülni– Mindig és most is szeretem a hazámat, de itt, Új-Zélandon teljesen más. Mindenki nyugodt, kedves, és az állandó mosolyog….
Mióta itt vagyok, ténylegesen úgy érzem, hogy hazaértem. – meséli egy kedves barátnőm, Sík Márti, aki Új-Zélandon dolgozik, egy független bába mellett, holisztikus terápiákkal kiegészítve és segítve annak munkáját.

– Egészségfejlesztő terapeuta szakon végeztem a Natura Holisztikum Szabadegyetemen. Érdekel a kineziológia, a reiki, az akupresszúra, a fitoterápia és minden, ami az alternatív orvoslással kapcsolatos. Miután Új Zélandra költöztem, várandós terápiákra specializálódtam, mint például várandós shiatsu, várandós akkupunktúra, hypnoszülés és kismama jóga.
Magyarországon 2006-ban végeztem szülésznőként, de a szakmában nem dolgoztam, az első hét gyakorlat után tudtam, és éreztem ezt lehet másként is csinálni. Az otthoni módszerekkel egyszerűen nem tudtam azonosulni. Szakdolgozatomat a gátmetszés megelőzéséről írtam – holisztikus szemlélettel. Eme otthon rutinszerű beavatkozás volt az egyik, aminek szükségszerűségét nem tudtam megérteni. A itteni szüléseknél, amelyeknél jelen voltam, egyik esetben sem volt gátmetszést, mindösszesen 2-3 esetben volt olyan fokú a gátsérülés, hogy a szülésznőnek párat kellett ölteni. Pedig nem hiszem, hogy itteni nők “kevésbé szakadós anyagból készülnek”, mint hazánkban élő nőtársaik…

– Ott mindig is ilyenek voltak a körülmények?

– Évtizedekkel ezelőtt az új-zélandi kórházakban is a kevésbé holisztikus egészséggondozási modell volt jelen, mint ahogy hazai kórházakban a képzésem ideje alatt. A jelenlegi helyzetbe sajnos már nincs belelátásom, mivel itt élek 6 éve – meséli. – Nagyjából akkor történt Új-Zélandon fordulat, amikor nálunk is rendszerváltás volt. Amikor ide érkeztem, nem értettem, hogy ha engedélyezett az otthonszülés, és születésházak működnek, akkor miért szül a nők többsége mégis kórházban. Amikor megláttam a kórházakat, megértettem: az itteni szülőszobák tágasak, modern felszereltségükkel, inkább hasonlítanak szállodai szobákhoz.. A Palmerston North-ban lévő kórházban, ahol ideérkezesemkor majdnem egy évet töltöttem, 9 szülőszoba van, mindegyik teljesen külön. Mindhez tartozik egy fürdőszoba: káddal, tusolóval, meg wc-vel. A szoba alkalmas arra, hogy bármely családtag részt vegyen a születés csodájában, itt nincs korlátozva a szülésen bentlévők száma.

ujzeland1

– Hogy működik a várandósgondozás?

– Itt is lehetőség van orvos választására, azonban a többség független szülésznők gondozásába kerül. A kismama kap egy nagy méretű “maternity notes” című várandós könyvet, amelybe bejegyzik a különböző vizitek, vizsgálatok eredményeit. Ezen kívül egy vaskos mappát, amiben a legkülönfélébb, a várandósság és a szülés kapcsán felmerülő igényeknek megfelelő reklámokat és egyéb hasznos tájékoztatókat találnak. Ezeket az anyagokat a TB-fizetők megkapják az államtól ingyen. A mamáknak a gondozás során szüléssel, szoptatással, várandósgondozással kapcsolatos DVD-ket is adnak, hogy ezek segítségével is jobban felkészülhessenek, valamint saját költségre lehetőségük van külön felkészítő programban részt venni (ami lehet otthon szülés, illetve holisztikus irányzatú, hypnoszülés, kultúrális hagyományokat tiszteletben tartó szülésfelkészítés). Itt, Új-Zélandon működnek független bábapraxisok (többnyire 2-6 szülésznő dolgozik együtt), aki fizeti a TB-t, az külön fizetség nélkül igénybe veheti a szolgáltatásaikat. Persze vannak ügyeletbe beosztott, csak kórházban dolgozó szülésznők is, de a független szülésznőknek is szabad bejárásuk van a kórházba.

 Hogyan zajlik egy szülés?

– A családtagokon és a vajúdó anyán kívül egy szülésznő tartózkodik a szobában. Természetesen akkor, ha minden szépen, nyugisan zajlik. Palmerston North tanulókórház, de itt is egy szülésznő mellé egy tanuló van beosztva, akit a kismama a várandósgondozás alatt már megismert, igy ritkán fordul elő, hogy bárki idegen tartózkodna a szülőszobában. Szülészorvos ritkán tartózkodik a szülőszobán – illetve szülésnél nem vesz részt orvos, amennyiben nem indokolt. Persze ügyeletben vannak orvosok, akik bármilyen gond esetén egy gombnyomásra összeszaladnak a szülőszobára, minden egyes szülőszobán van egy “ügyeleti csengő”. A szülésznő kompetenciájába itt sem tartoznak bele a fogóval, illetve vákuummal befejezendő szülések. Azt itt is orvos csinálja. Ugyanez vonatkozik a császármetszésre is, azonban itt sokkal kevesebb esetben végződnek a szülések császármetszéssel. Kb. 4-5 %-os volt az arány abban az évben, amikor Palmerston Northban dolgoztam a 4 tagú szülésznő csapatnál (négyen együtt összesen 346 szülést kísértek egész évben).

A szülésnél bárki jelen lehet, nem tapasztalok félelmet, aggódást. A bábák magabiztosak, kompetensek, ritkán végeznek belső vizsgálatot. A bába “vakon” vizsgál, közben folyamatosan a mama szemébe néz és meséli, hogy mit csinál, mit érez. Kicsit más így a légkör. Nincs erős fény és sok-sok idegen. A nők közelében azok vannak, akiket ismernek, és akikkel biztonságban érzik magukat.

ujzeland2

A baba szívhangját nézik időnként, nincs türelmetlenség, nem mondják meg a mamának, hogy mikor mit csináljon. A kismama olyan pozícióban szül, amilyenben akar, szinte egy háton fekvésben történő szülést sem láttam. A többség guggolt, térdelt, vagy éppen állt, esetleg az oldalán feküdt.

– A bába csak a szülésnél találkozik a kismamával?

– Nem, ő az, aki a várandósság teljes ideje alatt kapcsolatban van a mamával. Vele van az otthonában is, amíg vajúdik vagy szül, és együtt vannak a kórházban is. Ketten, párban kísérik a vajúdást és a szülést az otthonszüléseknél álltalában. Az utógondozást is ők végzik, szülés után 6 hétig, ami minimum 11 vizitet tartalmaz. A szülésznők házhoz mennek, és ott mérik le a baba súlyát, illetve adnak szoptatási, táplálkozási és minden egyéb tanácsot a kismamáknak.
Tulajdonképpen a bába egyesíti – a magyar viszonyokat nézve – a védőnőt, a szülésznőt, az újszülöttes nővért, az adminisztrátort és részben a szülészorvost is, ugyanis azon ritka esetekben, ha nagyobb gátrepedés történik, azt is ők öltik össze. Bizonyos gyógyszerek felírására is van jogosultságuk a terhesség ideje alatt, és az azt követő 6 hétben.

– Mi történik szülés után?

– A nő szülés után pár órával hazamehet, ha úgy érzi. Tehát náluk nem is igazán van gyerekágy, csak abban az esetben, ha valami komplikáció volt az anyával vagy a babával a szülés alatt, vagy az anya illetve család külön kéri. Én lepődtem meg a legjobban, amikor egy maori nő, miután életet adott első gyermekének, és mellre helyezés után megnéztük a babát, megkérdezte, hogy mikor mehet haza, mert neki kosárlabda meccse lesz este, és azt nem akarja kihagyni.

A babaellátást szülés után, szintén a szülésznő végzi. Ahogy a baba kibújt, és az anya is készen áll rá, ráhelyezik az anya hasára és várnak, amíg a köldökzsinór nem pulzál tovább. Nyákszívás sincs, egy mozdulattal végigtörlik az arcát a picinek, és ennyi. A késői köldökellátás után a szülésznő gyorsan átnézi a babát, maximum egy K-vitamin injekcióval kellemetlenkedik, de megvan az szülők szabad választási lehetősége, hogy ezt szeretnék-e. Ezután, fürdetés nélkül egyből visszaadják a szülőknek a babát, és bátorítják, illetve segítik a mellre helyezést.

Ezeket látva és tapasztalva, örülök, hogy hallhattam a megérzéseimre, és útra keltem, hogy ilyen messzire költözzek, távol a családomtól és barátaimtól. Ma már úgy érzem, itt van az otthonom, és alig várom, hogy saját családom legyen, és a “másik” oldalról is megtapasztalhassam az itteni ellátást. Soha nem akartam támadni az otthoni rendszert, csak szeretném, ha az emberek nyitottak lennének, tele kérdésekkel, és kíváncsisággal, főleg ha valami nem rezonál belső hitvilágukkal.
Remélem, egyszer eljön az ideje otthon is, hogy minden nőnek, és kisbabának megadatik a szülés szabadsága!

Kiss Bernadett

Mentés

Mentés

Mentés

Tags:, ,