Tag Archives: szülés

Férfiből apává válni

Dr. Titkos Csaba egyetemi docenst, három felnőtt gyermek édesapját, trénert, pszichodráma vezetőt és terapeutát kérdeztem arról, milyen is egy férfiből apává válni.

– Ha egy párkapcsolat eljut arra a pontra, hogy babát akarnak, akkor a hangsúly gyakran eltolódik a baba irányába. Férfiként hogy látod, miként lehet ezt kezelni, hogy lehet arra figyelni, hogy a férfi is fókuszban maradjon?

Férfiből apává válniEgy férfinek két problémája is lesz ilyenkor: az egyik a veszteség, a másik pedig az alkalmasság problémája. A veszteség abból adódik, hogy egy szimbiotikus párkapcsolatban, ahol egyik a másiknak a feltétele, egyszer csak bekerül a baba, létrejön az ún. triád vagy háromszög. Ez már három párt jelent, ugyanis egyszerre csak két ember tud szimbiotikus kapcsolatban lenni. A háromszög harmadik tagja pedig kívülálló lesz.  Az határozza meg az együttlétet, hogy ki a harmadik. Amikor még a pocakban van a baba, többnyire ő a harmadik, de ahogy megszületik  gyakran változhat, hogy ki kivel van együtt, egy apának viszont elég sokáig el kell viselni, hogy ő a harmadik. Erre pedig  több módon reagálhat: megsértődhet, csábíthat, haragudhat, de lehet akár támogató is. Itt kapcsolódik be az alkalmasság kérdése: vagyis, hogy képes-e az apa éretten reagálni a helyzetre. Ha az apa jól érzi magát a bőrében, ha rendben van az önértékelése, akkor nem aggódik harmadikként sem.

A párkapcsolatban folyamatos megerősítéseket kaptunk, ám egyszer csak a harmadik széken találjuk magunkat, ugyanis az anya el van foglalva a gyermekkel. Itt válik fontossá az önmegerősítés: egy férfinek az apaságra való felkészülést már korán el kell kezdeni, meg kell erősödni.

– Hogyan tud egy férfi megerősödni?

Azt látom, hogy a mostani apák egy jó része olyan, akik számára az apa nem volt jelen, mintha  eltűnt volna. Úgy értem gyöngék voltak az apák és a nagyapákhoz kellett visszanyúlni a férfiasságért.

– Mit értesz azon, hogy apáink gyengék voltak?

Valahogy nem tudták megjeleníteni az apai mintát, mert túl keveset voltak otthon. A fiúk, a gyerekek magukra maradtak, így esetleg a nagyapa lehetett olyan minta, mint amilyennek az apának kellett volna lenni. Nyilván nem arról van szó, hogy selejtes volna ez a nemzedék, csupán a jelenlétről van szó.

– Milyen szerepe van egy apának a gyermek életében?

Szerintem az apának nagyon fontos szerepe van, az apa az első tanító: az a szerepe, hogy a világra felkészítse a gyereket. A gyermekhez való viszonyulása a feltételes elfogadás, ezzel megtanítja akár a lányt akár a fiút arra, hogy a világban bizonyos feltételek mellett lesznek elfogadhatók.. Az anya a feltétel nélküli elfogadás, az apa a feltételes. Persze belépnek az ún. önkéntes tanítók is, barátok személyében, sőt ma már az internetről is. Ez azonban egy nagyon steril tapasztalás, aligha személyes. Nincs az az érzelmi töltet, ami egy apai tanítói státuszban van. Éppen ezért kérdés, hogy miként válhat valaki tanítóvá, akinek nem volt meg az első tanítója? Ettől aztán lehet pánikolni.

– A 70-es, 80-as években elkezdtek megjelenni az apák a szülőszobán. Te mit gondolsz erről?

Szerződésfüggő, jó esetben egy pár, ha igent mondd, akkor tudják, hogy mire mondanak igent. A szerződés valamilyen formában szabályozhatja, hogy mi a közös és mi nem. Nem gondolom, hogy az apák szülőszobai jelenléte egyértelműen minősíthető, de ez mégis gyakorlatilag egy varázstalanítás. A világ egy részének varázstalanítása, hiszen ha valaki  még sosem látott szülést, az egy csodával egyenlő a számára. Tehát az apák szülőszobai részvétele ilyen formában egy veszteség, elveszik a varázslat, ugyanakkor ha a pár szerződésében az összekapaszkodásuk van, és az anya szeretné, hogy támogatva legyen az adott helyzetben, akkor az hosszútávon egy rendkívül hasznos dolog is lehet. Ugyanakkor én látom ennek a veszteségoldalát is. Én szívem szerint ezt személyes döntéssé tenném: a pár döntse el, hogy beengedik-e a másikat ebbe a rítusba. Van olyan feleség, aki ezt szeretné, de van olyan is, aki egyáltalán nem támogatja, hogy a férfi ott legyen a szülőszobán.

– Az anyává válás nagyon “kézzel fogható”. Az apa pocakjában nem növekszik baba. Főleg az első gyerek vállalásánál a pár hatalmas változásokon megy keresztül. Mindenki mást lép és el van foglalva a saját történetével, mindez meg van azzal fejelve, hogy anyának ott van a baba, aki minden idejét leköti.

Igen, az anya folyamatos szimbiózisban van a babával, az apa meg a kis széken ül és lehet, hogy szorong. Gyakran ilyenkor visszamegy egy szorongó gyerekbe, hiszen azt látja, hogy a szimbiózisra csak gyerekként van esélye.

– Erről mindig az jut eszembe, amikor a feleségek úgy aposztrofálják a férjeiket, hogy ő a másik gyerekem.

Igen, hiszen a férfi így próbálkozik visszakerülni a kiváltságos körbe. Úgy érzi, csak így kaphatja meg az anyát. Vágya lehet a korábbi kizárólagosságra.

– Egy elmélet szerint épp ez a többnejűség oka. A férfi igényli, hogy mindig legyen mellette egy nő is, aki éppen nem anya.

Dávid király krónikája című könyvében írja Stefan Heym, hogy Nátán prófétának három felesége volt: egy szexuális partner, egy anya és egy intellektuális partner. Ha mást nem is tanulunk ebből, azt mindenképp, hogy egy kapcsolatban mindhárom szempont ott lehet.

– A gyerekvállalás utáni időszak a válás szempontjából a veszélyeztetett kor, a gyerek két éves kora előtt sok kapcsolat felbomlik. Te látsz abban realitást, hogy a jóban-rosszban működhet élet hosszan?

Azt gondolom felelőtlen ígéreteket tartalmazó rossz szerződést íratnak velünk alá. Az örökkévaló transzcendens fogalom. Ha realitásában akarjuk nézni a kapcsolatokat, akkor ez nem állja meg a helyét, hisz a világ, amiben élünk, legalábbis számunkra és személyesen ideiglenes. Két ember életre szóló megállapodásait  kellene jobban átgondolni. Ha nem ilyen irreális, de legalábbis nehezen teljesíthető elvárásokat fogadnánk meg, hanem saját vállalásaimat tudnám megfogalmazni, valószínűleg működőképesebb lehetne az élethosszig tartó fogalom. Addig tartana, amíg életnek lehet nevezni azt, amit együtt csinálunk.

– Mit gondolsz, gyereket vállalni jó dolog?

Azt gondolom, hogy a gyerekvállaláshoz először fel kell nőni, ezután pedig  felismerni, hogy kaptunk egy lehetőséget: a teremtés lehetőségét. A gyermeknemzésben ezt a teremtő erőt élheti meg a férfi. Ez a párkapcsolat transzcendens része.  Az ebben való részvétel szabadon választható csodálatos lehetőség.

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Tags:, ,

A választás jelentőségéről

Más a feladata, szemlélete egy kiemelt regionális ellátó központnak, egy egyszerű szülészeti osztálynak és más egy otthonszülésben segédkező szolgáltatónak. A tekezedben val a választás, melyik mellett döntesz, ezért írok a választás jelentősségéről.

választás jelentősségeAz ellátási gyakorlatuk is más. Vannak statisztikák, például a császármetszések, a gátmetszések aránya stb., amelyek számszerűsíthetők – így összehasonlítható adatok –, mégsem mondanak sokat a szülés élményéről.

Várandós anyaként, apaként van elképzelésed egészségről, betegségről, és arról, mi az, ami biztonságot nyújt neked (pl. a háborítatlanság vagy a gépek adta biztonság). Ezek az okok nagyon egyediek, és nagyon fontosak. Akkor tudsz leginkább az elvárásaidnak megfelelő módon szülni, ha átgondolod, mi a legfontosabb.

Mi az, ami jó lenne, ha teljesülne, de ha a legfontosabb már teljesül, akkor mégsem annyira fontos, és mi az, ami nem is fontos?

Ha már megvannak a válaszok ezekre a kérdésekre, vizsgáld meg a nőgyógyászt/szülésznőt/dúlát („megfelelő rész aláhúzandó” 🙂 ) a szülészeti ellátót, hogy teljesíti-e az elvárásaidat.


Melyik intézmény, mely szakember az, aki érti, amit kérdezel tőle, akinek elhiszed, amit mond?

Ha megtalálod ezt az intézményt, azt a gárdát, ülj le velük, és beszéld át az elvárásaidat – ha szükséges, fogadd el, hogy a legfontosabb szempontok teljesülnek, és lehet, néhány nem annyira fontos szempont nem. Fontos, hogy partnerként tudjatok „tárgyalni”, fontos a szakszemélyzetnek is, hogy érezze, megbízol bennük. Ezért válaszd azt, akit emberként és szakemberként is el tudsz fogadni. Nem hiszek az általános „jóban” vagy „rosszban”.

Nem jó vagy rossz a kórházi szülés, epidurális érzéstelenítés, az otthonszülés… és a felsorolást folytathatnám. A kérdés, hogy neked melyik út szimpatikus. Amivel szintén tisztában kell lenni az az, hogy a szülésben nem lehet „tutira menni”. Megtervezed, és lehet, hogy a dolgok mégis máshogy alakulnak. Legyen benned rugalmasság arra, hogy elfogadd, a szülés nem úgy alakult, ahogy eltervezted. Ne harcolj azokkal, akik melletted vannak, és segíteni próbálnak, hanem higgy abban, a legjobb tudásukkal azon vannak, hogy te és a babád jól legyetek, hiszen azért választottad őket, mert ők voltak számodra a leghitelesebbek.

 

Mentés

Mentés

Tags:

A szülésfelkészítésről

Sokszor hallom ezeket a mondatokat: bízom az orvosomban, tudja, mi a dolga; eddig is megszült mindenki, nekem is sikerülni fog. Jogosan merül fel tehát a kérdés, miért van szükség a szülésfelkészítő tanfolyamra?

A szakember csupán segíteni tud abban, hogy az anya megszülje gyermekét, csak támogatni tudja őt vajúdás közben. Annak, aki már szült, van valós elképzelése a szülésről, ezt az elképzelést persze nagy mértékben befolyásolja saját szülés- és születésélménye. Két gyermekem születése után kezdtem el szülés körüli segítéssel foglalkozni. Amikor először kísértem más szülését, nagyon elcsodálkoztam, hogy abból az “égiháborúból”, amire saját szüléseimből  emlékszem, milyen keveset érzékel a külvilág.

Bíztatnék mindenkit, hogy készüljön gyermeke fogadására és a szülésre!

szülésfelkészítő tanfolyam

Mai társadalmunkban elsősorban a velünk egykorúakkal vagyunk kapcsolatban – óvodásokkal óvodás korban, osztálytársainkkal az iskolában, majd munkatársainkkal. Sokszor nem él együtt a nagycsalád, lehet, a szülők is külön vannak… Gyakran úgy növünk fel, hogy nem látjuk, hogy a nagynénénk, nővérünk megházasodik, gyermeket vár, szül és a kicsi babát gondozza, nem látjuk, hogyan lesz egy párból család. Hiszünk abban, hogy más is megcsinálta, nekünk is biztosan sikerülni fog.

A szülés meghatározó élmény, és mivel egyre kevesebb baba születik (egy családban átlagosan egy gyermek), még nagyobb hangsúlyt kap ez a kivételes esemény. Nehéz a szülés előtt reálisan elképzelni, pontosan milyen élmény is lesz az, ehhez lehet jó mankó a szülésfelkészítőn átélt saját élmény: egy fájdalomszimulációs, vagy más, érzékletes gyakorlat, ami megmutatja, milyen is lehet a szülés. Persze a szülés maga olyan is lesz, és más is, mégis részeit lehet “modellezni”, lehet segíteni abban, hogy valamennyire közelebb kerüljünk ehhez a majdnem transzcendens eseményhez.

A szülés része a családdá válás folyamatának – amikor nőből anya, férfiból apa, párból család lesz. Valami új születik – és a régi mindörökre, visszavonhatatlanul megváltozik. Gyermeket várni nagy öröm, de egyben gyászfolyamat is. Hangsúlyosabbá válnak a szülők saját családjából hozott mintái, sok szeretetre, türelemre és megértésre lesz szükség mindkét fél részéről, hogy az új kihívásokhoz közösen tudjanak alkalmazkodni úgy, hogy új szerepében mindenki jól érezze magát.

Mért pont szülésfelkészítés?

Mert ideális esetben itt a várandós találkozik másokkal, akikkel azonos élethelyzetben van. Más ez, mint amikor kismamatorna, vagy jóga után futtában beszélgetsz a többiekkel. Vannak érzések, gondolatok, amiket közösen könnyebb felvetni, megbeszélni. Különösen igaz ez leendő apákra: nekik még fontosabb, hogy legyen lehetőségük azzal a változással foglalkozni, aminek részesei, mert ritkán kerülnek a figyelem középpontjába.

A szülésfelkészítő alkalmakat olyan személy vezeti, akinek van saját jó szülésélménye, segített már szülésnél, tehát gyakorlati tudása is van róla. Szinte minden kultúrában hagyomány, hogy a nőket a szülésre náluk idősebb, tapasztaltabb asszony készíti fel, ennek mai változata a szülésfelkészítő tanfolyam.

Milyen az ideális szülésfelkészítő tanfolyam?

Ma az információ, a tudás a legnagyobb érték, az érzések, megélések kissé háttérbe szorultak.

Az ideális szülésfelkészítő szerintem tájékoztat, ad saját élményt, és lehetőséget kínál arra, hogy megvitasd a kételyeidet egy csoportban, egy szakemberrel.

Sok lehetőség közül lehet választani: lehet kórházban, vagy kórházon kívül szülni, a ma hagyományosnak számító szülőszobán, vagy alternatívban, lehet labdán vajúdni, kádban vagy ágyban. Van kórház, ahol nem használnak fájdalomcsillapítót és olyan is, ahol alig lehet nélküle szülni. A nagy választék mindenképp arra ösztönzi a párt, hogy megfogalmazza saját elképzeléseit a szüléssel kapcsolatban. Azt,  hogy a szülésnél jelenlévőkkel szemben mik az elvárásai. Akkor várható, hogy a pár elégedett lesz, ha olyan helyszínt választanak, ahol a szolgáltatások a legközelebb vannak a szülésről alkotott elképzeléseikhez. Érdemes meghallgatni a kórházak információs előadásait, hogy tudjuk, mire számíthatunk egy adott intézményben.

Az a tapasztalat, hogy ahány emberrel, intézménnyel találkozunk, annyiféle szemponttal is. Kinek higgyünk? Ebben is tud segíteni egy jó szülésfelkészítő tanfolyam: tájékoztat és nem érdekelt abban, hogy befolyásolja a pár döntését. Meg tudja világítani a különböző beavatkozások hatását a babára, anyára, és tud abban is segíteni, hogy a pár meghozza azt a döntést, ami az ő életükben a legmegfelelőbb.

A jó szülésfelkészítő bemutatja, milyen egy szülés, mik a különböző szakaszok jelei. Játékos, gyakorlatias formában segít elképzelni a vajúdást. Tájékoztat a fájdalomról és a fájdalomcsillapítás lehetőségeiről, annak hatásáról. Megmutat és ki is próbáltat olyan módszereket, amik könnyebbé teszik a vajúdást, csillapítják a fájdalmat – és evvel segít az apáknak is hasznossá tenni magukat a szülőszobán. A szülésfelkészítő nem akarja a szülőpárt sem rá-, sem lebeszélni semmiről. Azért fontos, hogy kipróbálja a leendő szülő pár a technikákat, mert így kiismerhetik, közelebb érezhetik magukhoz a szülési folyamatot, több eszköz lesz a kezükben ahhoz, hogy a vajúdást értsék, irányítsák vagy épp engedjék a maga medrében folytatódni.

Egy szülésfelkészítőn van lehetőség arra, hogy megvitasd, amit ott vagy máshol hallottál, olvastál, átéltél. Ahhoz, hogy igazán jól “feldolgozd”, jó, ha van lehetőség átbeszélni a hallottakat. Az élmény és persze a tudás is jobban beépül így. Sokszor tapasztalom, hogy pusztán az is segíthet, ha egy szülésfelkészítő foglalkozáson, bizalmas légkörben lehet arról beszélni, hogy mi az, amitől a leendő anya vagy apa fél.

Apa a tanfolyamon

Ma majdnem elvárás, hogy az apa is bent legyen a szülésnél. Van, akiknél ez megalapozott döntés, és vannak párok, akik nem biztosak abban, hogy apás szülést szeretnének. Nekik nagy segítség, ha hallják mások véleményét, esetleg megoszthatják kételyeiket a többiekkel a döntés meghozatala előtt. Persze vannak olyanok is, akik biztosak abban, hogy nem lesz bent apa a szülőszobán, és ez is rendben van.

Tapasztalom, hogy vannak apák, akik nem önszántukból jönnek a szülésfelkészítő tanfolyamra, mégis utólag hasznosnak találják a csoporton való részvételt. Ők nehezebb helyzetben vannak: bennük nem zajlanak testi változások, mégis készülnek a szülésre. A szülésfelkészítő ebben is segítséget tud nyújtani: egyrészt az apák megtapasztalhatják, hogy a párjuk nem az egyetlen, aki annyira megváltozott, hanem a más állapot hozta magával a változásokat. Másrészt a többi apával beszélgetve rájöhetnek arra, hogy vannak változások, amik bennük is elindultak és az érzéseikkel nincsenek egyedül.

A szülés utáni beszélgetéseken gyakran hallom a pároktól, hogy hasznosnak tartották a szülésfelkészítést, használták az itt tanultakat, illetve mesélnek arról, hogy valóban úgy volt-e a szülésnél, ahogy szó volt róla. Azt is tapasztalom, hogy nagyon erős kötést és így segítséget is jelent sok anyának, párnak, hogy másokkal együtt vettek részt a szülésfelkészítőn, és a barátság, kapcsolat sokszor a szülés utáni időben is megmarad.

Mentés

Mentés

Mentés

Tags:,

Ki legyen velem a szülés alatt? Dúla, szülésznő vagy orvos?

Pici magzat szíve dobog a szíved alatt. Apró kis titok, vagy már gombölyödő kis pocak, aki a mozgásával jelzi az ittlétét. Néha nehéz, émelyítő, illetve boldog napok ezek. Egy biztos: ez az áldott állapot a szüléssel véget ér. Ma már nagyon sok módja van a szülésnek, érdemes azt kiválasztani, ami a személyiségedhez és felfogásodhoz a legközelebb áll.

A szülés szempontjából a helyszín kiválasztása másodlagos, sokkal fontosabb, hogy azok, akikkel szülsz a legközelebb álljanak szemléletben ahhoz, amit te gondolsz a szülésről. Ez  a feltétele annak, hogy miután kiválasztottad a segítőidet, meg tudj bennük bízni, és ne azt lesd, hogy egyetértesz-e avval, amit csinálnak.

Mégis ki van jelen egy szülésnél? Vegyük sorra, mit csinál a szülész, a bába, a szülésznő vagy a dúla!

Szülész-nőgyógyász:

Magyarországon az otthonszülés jogi szabályozásáig a szülész mindenképp jelen kellett legyen szülésnél. Kórházi szüléseknél így is van. Ellenőrzi a szülés előrehaladását – ez azt jelenti, hogy általában kétóránként benéz a szülőszobára, és végez egy hüvelyi vizsgálatot. Ő ajánlja vagy rendeli el a szülésnél a gyógyszerezést (infúzió, oxitocin, stb.). A baba születése után ő végzi a gát és hüvely állapotának ellenőrzését, és az esetleges gátmetszést. A gátmetszés szükségességét elsősorban a szülésnél jelen levők gyakorlata és az intézményi protokoll befolyásolja. Vannak intézmények, ahol csak szülész végezhet gátmetszést, míg más intézményekben a szülésznő is. Van, ahol majd minden hüvelyi szülésnél elvégzik ezt a beavatkozást, míg máshol gyakorlottak a gátvédelemben. Vannak intézmények, ahol csak szülészorvost lehet “fogadni”.

dúla vagy szülésznő

Szülésznő

Ő figyeli szorosabban a vajúdót, előkészíti, ha ez szokás, vagy igény van rá, teszi fel a szívhang-hallgatót, és figyeli azt, az orvosságokat – kivéve a gerinctáji érzéstelenítést – ő adja be, és ellenőrzi az anya pulzusát, vérnyomását. Nem megy el a szülőszobáról. Ha osztályos is, gyakran be-benéz. Lehet “fogadni” vagy lehet műszakban levő. Biztatja az anyát, ha van róla tudása, masszírozhat, esetleg használ homeopátiás szereket. Kórházon kívüli szülésnél csak szülésznő van jelen.

Bába

ez a régebbi kifejezésünk a szülésnél jelen levőkre. Régen a szülésnél bábaasszonyok voltak, akik egymástól tanultak. A szülésznőképző bevezetésével különböztették meg a szülésnél segédkezőket a képzésük szerint. ma a két szó szinonima. Az Amerikai Egyesült Államokban lehetőség van arra, hogy ne kórházi szemléletben legyen valaki szülésznő, és a nem ápolói szemlélettel képzett szülésznőket a megnevezésük is megkülönbözteti a kórháziaktól. Hazánkban erre még nincs valós, mindenki által elfogadott megnevezés. Mégis fontosnak tartom hogy megkülönböztessük a kórháti modellt a bábai gondozástól.

Dúla

segítő, aki kulcsfontosságú eseménynek írja le a szülést,lelki támogatást nyújt. Általában van már gyereke. Beszélget veled a szülésről azt megelőzően, és a szülés alatt abban segít, amire megkéred. Ismer “alternatív” fájdalomcsillapítási módszereket, mint pl. a borogatást, masszírozást, és ezt használja is. Van, aki a gyerekágyas időben is segít. A jelenléte jó hatással van a szülésre, a beavatkozások száma kb. a felére csökken.

Maróy Ditta szülésfelkészítő, szülésznő dúláskodik

dúlai segítségnyújtás a szülőszobán

Ezek a feladatok, amit ellátnak.

Itt jön a szemlélet kérdése: mit részesítesz előnyben – a természetes szülést vagy a fájdalomcsillapítást? Van-e valamilyen egészségügyi ok arra h pl. fokozottabb figyelmet igényeljen a szülés? Azt szeretnéd, ha egyszerűen csak szülnél, kapjál jó időben fájdalomcsillapítást, stb, vagy esetleg fontos számodra a szabadtesthelyzet-választás, a gátvédelem? Kik azok, akik alapból azt az ellátást nyújtják, amire vágysz? És velük “működik a kémia”, egyezik ez az intézményi szokásokkal?

Most tudod, kire miben számíthatsz. Érdemes az ismeretségi körödben is kérdezgetni, kinek milyen élménye volt, mi segített, mi esett rosszul. A jó tapasztalatokat – amikor a másik meg tudja mondani, miért volt jó, hogy az az ember volt vele, érdemes megszívlelni. Segítenek a döntésedben.

Van, aki dúlát fogad és ügyeletes orvossal, szülésznővel szül, más csak orvost, más szülésznő-orvos párt, és van, aki szülésznő-dúla párt. Kérdezd meg, miért őket választotta, és mi volt ebben a választásban a legjobb!

És már meg is kaptad, hol szülj 🙂

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg te is!

Mentés

Mentés

Tags:,

Kis magyar bábaságtörténet – Interjú Deáky Zitával

A Zsebi oldalain többször szóltunk már a kórházi és a bábai szülési modellről. Ez utóbbi a közelmúlt változásai miatt egyre többször került elő a szüléssel kapcsolatos közbeszédben. De hová lettek a hajdani bábaasszonyok? Kik az elődei a ma engedéllyel működő, egészségügyi képzettséggel rendelkező bábáknak? Deáky Zita etnográfus egyetemi docenssel beszélgettünk.

 Magyarországon először Mária Terézia szabályozta a bábák helyzetét. Mit jelentett ez és hogyan, kik kísérték korábban a szüléseket?

A XVIII. sz közepéig tanulatlan, de nagy tapasztalattal rendelkező bábák voltak, ez a mesterség általában anyáról lányára szállt, de egy-egy bátrabb asszony is nekikezdett a mesterségnek.  A szükségkeresztség gyakorlata miatt, és a magzatelhajtás illetve a csecsemőgyilkosság megakadályozása érdekében az egyház is felügyelte a bábák tevékenységét. A szükségkeresztség gyenge, életveszélyben lévő újszülött esetében kötelező volt, ezért ha úgy látta a bába, hogy nem éri meg a gyermek a keresztséget, akkor neki kellett megkeresztelnie. Erre már a XIV. századtól kioktatta a pap a bábát, fel is eskette a feladatra.

Kis magyar bábaságtörténet

Mária Terézia az általános egészségügy reformjával kapcsolatban szabályozta a bábák tevékenységét, így a bábák oktatása a főorvos feladata volt, majd helyet kapott az intézményes bábaképzés az orvosi egyetem keretében. Ez azt jelentette, hogy korszerűbb, intézményes képzést kaptak, de nem egyetemi képzést és diplomát. Ők voltak az okleveles bábák. Később, a 19. század második felében létrehozták az ún. másodrendű bábaképzőket, ahol 1,5- 3 – 6 hónap alatt képezték ki az asszonyokat- ők voltak a cédulás bábák. Mellettük nagy számban dolgoztak a “csak” tapasztalattal rendelkező, de nagyon ügyes parasztbábák.

Milyen eredménnyel dolgoztak ezek a képzetlen parasztbábák?

Erről nincsenek pontos adatok, ugyanis a csecsemőhalandóság a XIX. század végéig nagy volt. Ez nem csak a bábák esetleges tudatlanságának köszönhető, hanem a korabeli higiénés viszonyoknak, az akkor gyógyíthatatlan gyermekbetegségeknek és járványoknak, és az akkori orvoshiánynak is legalább akkora mértékben. A források arról tanúskodnak, hogy a bábák mindent megtettek a szülés szerencsés lefolyásáért és azért, hogy az anya és a gyermek életben maradjon, de ezzel együtt nagyon magas volt a  szüléssel kapcsolatos halálozás minden társadalmi rétegben.

Deáky Zita

Moldvában a 90-es években a Duna tévével olyan bábaasszonyokat kerestünk meg, akik még kísértek otthonszüléseket olyan falvakban, ahonnan nagyon nehéz volt bejutni a városi szülőotthonokba vagy kórházakba. Ezek a majdhogynem analfabéta asszonyok évtizedekig vezettek le szüléseket, és volt olyan, akinek a keze között soha nem halt meg anya vagy gyermek és pontosan el tudta dönteni, hogy normális lefolyású lesz a szülés, vagy nem. Az utóbbi esetben jóval korábban a kórházba küldte az anyát. Elmondásokból kiderült, hogy váratlan komplikációt is megoldottak, bátran és ügyesen döntöttek az anya és a gyermek megmentése érdekében.

Egy moldvai bábaasszony maga mondta el nekem, hogy amikor kapálta a kukoricát, szóltak neki, hogy szül egy asszony. Eldobta a kapát, hazaszaladt a kötényéért, a köldökzsinór lekötéséhez szükséges madzagért, segített világra hozni a gyermeket, elkötötte a köldökzsinórt, és egy hétig még látogatta az asszonyt – a látogatások között pedig kapálta a kukoricáját.

Ezzel együtt nagyon sok forrásunk van, amelyek főleg orvosoktól származnak, és amelyekben leírják, hogy a bábák isznak, piszkos kézzel nyúlnak az asszonyhoz stb. Nyilván voltak ilyen bábák is, de, azt is tudni kell, hogy a XIX. sz. folyamán az orvosok és a bábák között kenyérharc folyt, mert a bábák vezették a szülések döntő többségét.

Mikor jelentek meg Magyarországon a szülészorvosok?

A XVIII. században jelentek meg olyan orvosok, akik egyben “szülésmesterek” is voltak. Egy-egy gazdagabb városban több orvos is lehetett, ugyanakkor több bába is dolgozott. A “szülésmestert”, azaz az orvost csak akkor hívták, ha nagyon nagy baj volt és a bába nem tudott segíteni. Mivel az orvosok leginkább a városokban gyakorolták mesterségüket, a nehézkes közlekedési viszonyok miatt a falvakban zajló szülésekhez szinte lehetetlen volt elhívni őket bármekkora volt is a baj.

Már Mária Terézia kötelezte a bábákat arra, hogy komplikáció esetén kötelességük orvost hívni, de a normális lefolyású szüléseket bábaasszony vezette le, és ha az orvos nem érkezett meg, akkor is tenniük kellett valamit.

Az első szülőotthont Bécsben nyitották meg, ide elsősorban megesett nők és nagyon szegények mentek szülni. Eleinte, a kórházi szülések elterjedésének idején a nők nem szívesen szültek kórházban. Aki csak tehette, nemes, polgár, paraszt, az a saját otthonában, a saját szobájában, a saját bábaasszonyával szült.

Milyen szülési pozíciókról tanúskodnak a források?

A XIX. század közepére-végére egységesítették az okleveles bábák a szülési pozíciókat, ami elsősorban az ágyban szülést jelentette. A korábban évszázadokban és a parasztbábáknál mellett rendkívül változatos helyzetben szültek a nők. A parasztasszonyok általában a földön állva, fekve, térdelve, teknő fölött guggolva szültek, és, mivel a szülés mocsokkal járt, általában nem az ágyban és nem is a lakószobában hozták világra gyermeküket. A főúri asszonyok valószínűleg ágyban szültek, majd a XVIII. században, az orvosokkal együtt jelent meg a szülőszék, ami a főúri és a polgári szülésekre volt leginkább jellemző, de Domonkos Ottó Sopron környékén találkozott a szülőszék paraszti használatával is. Az okleveles bábák próbálták rávenni az asszonyokat, hogy ne a földön, vagy az istállóban szüljenek, ezt a törekvést segítette a gumilepedő elterjedése, ami megvédte az ágyat a szennyeződéstől.

 A XX. században ki végzi a csecsemőgondozást?

A csecsemőgyilkosságok és a tiltott magzatelhajtás miatt Mária Terézia elrendelte, hogy a bábák jelentsék be a várandós asszonyokat is. A faluban ők ismerték a lányokat, asszonyokat, tudták, mikor mentek férjhez, mikor várható a gyermek.

babakez

Ma Magyarországon az orvos végzi a várandósgondozást, többnyire ő van ott a szülésnél. Mikor alakult ki ez a gyakorlat?

Mindkét feladat korábban a bába feladata volt. Az okleveles és a parasztbábákkal szemben is elvárás volt, hogy a szülés után egy hétig járjon még az anyához, naponta kétszer is, de ha szükség volt rá, akkor tovább is látogatta, segítette. Tisztába tette a gyermeket, a köldökcsonkot, ellenőrizte a szoptatást, a tisztulást. A parasztbábák kimosták még a lepedőt és a pelenkát is, az oklevelesek nem. Mivel nem volt varrás, varratszedés sem volt. A bábaság komplex szerep volt, tulajdonképpen a szüléstől a halálig terjedt a feladatköre. A menstruációs problémákban, a terhességi rosszulléteknél, szoptatásnál tanácsot adott, vagy mindenféle női bajt és gyermekbetegségeket gyógyított, fület lyukasztott, de van arra adat, hogy férfiak nemi betegségét kezelte.. A himlőoltás bevezetésekor a bábák is segédkeztek az oltás beadásában.

Az 1950-es években kötelező vált a kórházi, szülőotthoni szülés, ami a szülés medikalizálását, intézményi szabályozását, a hagyományokkal való szakítást jelentette. Sokáig a nők nem akartak bemenni a kórházba, mert az számukra a betegséget, a férfi orvosokat, a bezártságot, az idegenséget jelentette. Biztonságot adott nekik a saját otthoni környezetük, a saját ágyneműjük, az ismerős bábaasszony és a segédkező, vagy csak jelenlevő rokonasszonyok vagy barátnők, akika segítségen túl a személyességet, a csak rá figyelést és a hagyományok megtartását is biztosították.

Ezért ameddig lehetett, a parasztasszonyok nem mentek be a kórházba. Voltam egy Tolna megyei faluban, ahol úgy próbálták kijátszani a törvényt az 1950-es években, hogy amikor megindult a szülés, szóltak a bábának, és amikor már megszületett a baba, akkor szóltak a mentőnek. Aki negyedik, ötödik, hatodik gyerekét szülte meg probléma nélkül, annak eszébe nem jutott bemenni a kórházba.

 A szocialista blokkra jellemző az, hogy „beterelte” a szülést a kórházba?

Ezt nem tudom, de sok fejlett nyugati országban ma szülésznő vezeti le a szülést. Van egy magyar mozgalom, amit az Országos Bábaszövetség képvisel, akik a bábáknak ezt a régi szerepét szeretnék visszaállítani.

Mi lett a falusi bábákkal?

Akik tanultak voltak, és akár alapfokú egészségügyi képzettséggel rendelkeztek, bekerülhettek a szülőotthonokba. Itt szüléseket vezettek le, de a korábbi komplex szerepük eltűnt. Vagy asszisztensek, szülésznők vagy ápolónők lettek. A parasztbábák megmaradtak a falvakban a füvesasszonyokhoz hasonlóan okos, segítő, tanácsot adó öregasszonynak.

 Maróy Ditta

Mentés

Mentés

Mentés

Tags:,

Négy szülés – két kontinens. Bulgáriában és Indiában szülni

Prema Francess négy gyermeket szült az elmúlt hat évben. Kettőt férje hazájában, Bulgáriában, egyet Indiában – mindezt magyarként. Szüléseiről és a két országban tapasztaltakról beszélgettem vele.

Hat évvel ezelőtt Bulgáriában szültél először. Szerettél volna otthon szülni, de nem lehetett. Az elvárásaidhoz képest hogyan alakult az első szülésed?

Bulgáriában és Indiában szülniEgész jól. Egy magánorvosnál szültem, aki nagyon nyitott volt. Készültem a szülésre, határozott kéréseim voltak és ő ezeket nagyjából elfogadta. Még azokat is, amivel nem nagyon értett egyet, mint például, hogy nem kérek fájdalomcsillapítót. Neki is voltak rutinbeavatkozásai, például a burokrepesztés, de elfogadta, hogy én ezt nem akarom, időt szánt rám, nem sietett. Nagyon lelkiismeretes volt. Azt nem tudom megítélni, hogy minden szükséges volt-e. Nehezen szülő típus vagyok: elég erősek voltak a fájások, de nem voltak elég hosszúak. Ezért úgy döntött a doktornő, hogy infúzióra van szükségem. Aztán valahogy megszületett Dzsaja nagy nehezen. A doktornővel maximálisan elégedettek voltunk, a kórház többi személyzetével már annyira nem…

Nagyjából hány óráig vajúdtál?

3-4 óra körül kezdtem kényelmetlenül érezni magam, és 5-6 óra körül ment el a magzatvíz teljesen váratlanul. Este 11-kor született meg Dzsaja. Gyors szülés volt, de jócskán túlhordtam. A doktornő ezen sem aggódott, pedig voltak tényezők, amivel riogathattak volna: 30-on fölül voltam, túlsúlyos voltam, de nem zaklatott ezekkel.

Milyen a kórházi ellátás Bulgáriában?

Az orvos magánorvos volt, de a kórház, ahol szültem, állami. Én nem akartam abban a kórházban szülni, úgy nézett ki, mint egy hentesüzem. Összeomlottam, mikor mentünk a nyílt napra. De a doktornő azt mondta, hogy nála csak itt szülhetek.

Végül a “luxus” szülőszobába kerültem, ahol egyedül lehettem. Az orvos mindenben támogatott: vihettem be zenét, labdát a vajúdáshoz, aminek egyébként a csodájára jártak. Egyébként is csodabogár voltam ott azért, amiket kértem a szüléssel kapcsolatban, meg a tény, hogy ennyire készültem rá, ez nem volt átlagos.

Ott akkor jöttek divatba az apás szülések, de nem volt szokványos, hogy a férjem bejött – külön kellett is érte fizetni. A magyar férfiak sokkal nagyobb részt vállalnak a gyereknevelésben, mint a bolgárok. Minél keletebbre, meg délebbre megyünk, ez annál inkább női szerepkör, a férfiak ebből próbálnak kimaradni. A férjem is így szocializálódott, nagy harc volt, hogy rávegyem, hogy bejöjjön. De nem bánta meg, örült neki.

Gátmetszés? Köldökzsinór elvágás?

Mindkettő van. Amikor kértem, hogy ne vágják el rögtön, azt  válaszolták, hogy nem lehet, mert a vér visszafolyik az anyába és a gyerek vérellátása nem lesz megfelelő. Indiában ezt lazábban kezelték.


Milyen testhelyzetben szültél?

A vajúdás alatt megválaszthattam, hogy kényelmes nekem. Ültem  a labdán, a férjem masszírozta  a derekamat, aminek az összes szülésznő a csodájára járt. De szülni fekve kellett.

Második-harmadik gyerekeid ikrek, ők hol születtek?

Ők is még Bulgáriában, az elhelyezkedésük miatt császármetszéssel születtek meg, ugyanannál az orvosnőnél. Amikor a negyedik gyerekemet vártam, akkor is hozzá kezdtem járni, de terhes voltam, amikor Indiába költöztünk.

Indiában hogyan szerettél volna szülni, ott virágzik még az otthonszülés?

Igen, a falvakban még bábák vannak. Én is elkezdtem keresgélni, mert otthon szerettem volna szülni. De már 8 hónapos terhes voltam, elég kevés időnk volt ahhoz, hogy találjak valakit, akiben tényleg megbízom, ezért inkább a kórházat választottuk.
Indiában rengeteg ember van, rengeteg gyerek születik. Sok kórház van, sok szolgáltatás ingyenes.

Viktor ott is benn lehetett?

Hallottak már róla, hogy van apás szülés, de ott a szülés női feladat, fel sem merül senkiben, hogy az apa jelen legyen. Egy modern kórházat választottunk, külföldiek voltunk, ezért megengedték. Az én férjem volt az első ebben a kórházban, aki bent volt a szülésnél.

Hogy képzeljük el az indiai kórházat?

Igazából ugyanolyan, mint egy európai  kórház. Ami érdekes volt, hogy nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy saját akaratom van – például nem voltam hajlandó felhúzni a kórházi hálóinget. Ezt az indiai mentalitás nem ismeri. A szolgáltatás nagyon jó volt és nagyon kedvesek voltak, nevetgéltünk vajúdás alatt. Amikor megérkezett a doktornő, sikerült elrontania a hangulatot…

Sikerült császármetszés után természetes úton szülnöd a negyedik gyerekedet?

Igen. Egyedül a hegvastagságot nézték, ami rendben volt.

Milyen testhelyzetet választhattál?

Csak fekve lehet ott is szülni, de rosszabb volt, mint a bolgár. A köldökzsinórt viszont nem vágták el rögtön, volt átmenet.

Egyetlen egyágyas szoba volt, sikerült idekerülnöm. A babát se vitték ki, hanem bejött  a gyerekorvos megvizsgálni. Az nagyon jó volt, hogy amikor este jött megint megnézni a babát és látta, hogy alszunk, akkor csendben kiment és még a villanyt se kapcsolta föl. Amikor mondtuk, hogy nem kérünk oltást, még egyszer bejöttek a főorvossal, hogy jól meggondoltuk-e, de nem csináltak nagy ügyet belőle.

Milyen volt a gyerekágy az indiai kórházban?

Nagyon hasonlított az európai rendszerhez: mellettem volt  a baba, Viktor is ott alhatott volna, ha akarjuk. Ebben a kórházban volt konyha, persze vegetáriánus, aminek én örültem. Bármit rendelhettél, azt felhozták a szobádba. Egy napot voltam csak bent. Az sem lett volna lehetetlen, hogy aznap hazamenjek, amikor szültem.

Otthoni ellátás  létezik Indiában?

Indiában nagy család van, együtt is élnek, intenzívebb a generációk közötti kapcsolattartás. Egy indiai családnál laktunk, mindenki ott nyüzsgött szülés után. Úgy hiányoztak, mint púp a hátamra, de ott ez a szokás. Virágcsokrokat hoztak, kézről kézre adták  a gyereket. Ott a gyerek nagy öröm és nagyon gondoskodóak a terhes asszonyokkal is. Megszervezték, hogy jöjjön hozzám masszőr a várandósság alatt is és szülés után a babához is, hozzám is, ez ott természetes része a gyerekszülésnek. Nem tudom, hogy ezért van-e, de a nők nagyon hamar felépülnek szülés után: nincs szülés utáni elhízás, lógó has. Ott is tartják a 40 napos gyerekágyat, ez alatt nem szokás kimenni. De a rokonság mindig ott van, az elég is.

Egészségügyi szakdolgozó akkor nem jár házhoz.

Nem, ilyen nincs sem Bulgáriában, sem Indiában. Indiában kulturális háttérből adódóan az egész gyerekgondozás közös ügy. Nem annyira individualizált a világ, mint itt. Mindenki fogdossa a gyereket, nem az anya privilégiuma. Ha fölsír a pici, az veszi föl, aki éppen ott van.

Van valami számodra kedves történet ebből az időszakból?

Történt egyszer, mikor költözködtünk el ettől a családtól egy külön lakásba, hogy el kellett mennem vásárolni. Megkértem az asszonykát, akinél laktunk, hogy vigyázzon a babámra, amíg nem vagyok itthon. Fejtem le tejet, hogy meg tudják etetni. Szívesen vállalta, de előtte lefürdött és fehér ruhát húzott, hogy megadja a tiszteletet. Ez nagyon szép pillanat volt. Aztán elfogyott a lefejt tej, amíg távol voltam, a baba pedig sírt. Ekkor az asszonyka sógornője lekapta a ruháját és mellre tette a babámat. Nem volt teje, Mohant mégis megnyugtatta. Nem zavarta, hogy még rokonok sem vagyunk.


Maróy Ditta

Mentés

Mentés

Tags:,

A szülésélmény szerepe a további gyermekvállalásban

Csizek Zsuzsanna mentálhigiénés szakember, 2009 óta dolgozik a budapesti Perinatus Alapítványnál. Elsősorban szülésélmény-feldolgozó csoportokat vezet Nováky Rita szülésznővel közösen. A közelmúltban fellángolt társadalmi vita kapcsán arról beszélgettünk, hogy mi lehet az oka, hogy a statisztikák szerint a nők egyre kevesebb gyermeket vállalnak. Vajon a vállalt gyerekek száma mennyiben függ a korábbi szülésélménytől?

A korábbi szülésélmény hogyan befolyásolja a gyermekvállalási kedvet?

A szülésélményAz anya és a gyermek közötti kapcsolatban  kiemelt szerepe van az anya szülésélményének. Nehéz szülésélmény következtében haragot érezhet az édesanya a kisbabája iránt. Ez a harag valójában nem az újszülöttnek szól, hanem, ahogy mi mondjuk: “összecsúsznak” az élmények. A szüléskor kialakuló kötődés alapozza meg, a későbbi kapcsolati képességünket. Nagyon fontos, hogy milyen kapcsolatot képes kialakítani az édesanya a babájával a szüléskor és közvetlenül utána. Ez nem azt jeleni, hogy rossz szülésélménnyel nem lehet valaki jó anya, vagy nem lehet jó az anya-gyerek kapcsolat,  de hátrányból indul.

Gyakran látom, hogy az első gyerek születésével meginognak a párkapcsolatok. Sheila Kitzinger mondja, hogy a szülés a pszichoszexuális fejlődésünknek kulcsállomása. Elősegíti a fejlődést, ha szülés közben a nő megnyílik és át tudja adni magát az ösztöneinek, a szülés folyamatának. Egy ilyen élménytől a nő szexualitása más minőségűvé, érettebé válik. A “jó szülés” pozitívan hathat a párkapcsolatra, a szexualitásra és nagyobb kedvvel vállal a pár következő gyereket.

Mi okoz szülési traumát?

Belső tényezők és a külső körülmények is okozhatnak traumát. Belső tényező, amikor lelki gát miatt akad el a szülés. Külső tényező az, ha a kismama nincs felkészülve arra, amivel a szülőszobán találkozik, vagy nem tudja azt elfogadni. Gyakori, hogy a kismamának pontos elképzelése van arról, hogyan szeretne szülni. Ez nagyon jó, de ha nem nyitott más utakra, az okozhat nehézségeket. Amikor nem úgy alakul a szülés, ahogy azt az anyuka eltervezte, fontos, hogy minden nem várt körülményről tájékoztassák. Ha egyáltalán nem, vagy rosszul kommunikálják felé a történéseket, az elindíthat egy lavinát, és szülési traumát okozhat.

A szülés elengedés is egyben. A megnyílással el kell engedjük a babánkat, ez elindít egy természetes gyászfolyamatot. Az édesanyának élete korábbi szakaszaiban, hasonló helyzetben megélt traumái – például, ha gyerekkorában kórházban kellett lennie az édesanyja nélkül –   erőteljes nyomot hagynak az emberi léleken, hatással lehetnek a szülésre is. Ha valaki nem akar kórházban szülni, annak sokszor nem az az oka, hogy otthon szeretne szülni, hanem az, hogy retteg a kórháztól, a hatalomtól, a hatalmi kommunikációtól, ami sajnos a mai magyar egészségügyre nagyon jellemző.

Hogyan lehet segíteni  a trauma elkerülését?

Fontos, hogy a szülésnél segédkezők tájékoztassák a szülő nőt arról, ami történik. Az a jó, ha egy csapatot alkotnak a jelenlévők: a szülő nő, az apa, az orvos, a dúla, a szülésznő. Ha vannak ellentétek csapaton belül, annak hatása van a szülésre. Az apa is része ennek a csapatnak, ismerkednie kell a helyzettel, ne a szülés legyen az első alkalom, amikor találkozik a segítőkkel!

Mit tanácsolsz azoknak, akiknek nehéz a kapcsolatuk az édesanyjukkal, vagy más olyan belső tényező van, ami elakadást okozhat?

A várandósság kezdetén az édesanyánkkal való kapcsolat mindig előkerül. Nem mindegy, hogy ez a kapcsolat milyen. Sokan fordulnak hozzánk a várandósság előtt, akik tudatosan gyereket terveznek. Javasoljuk, hogy járjanak az önismeretüket fejlesztő segítő csoportba, terápiára. Itt beszélgethetnek a gyermekvállalásról, arról, hogy milyen anyai mintákat hoznak, és óhatatlanul arról is, hogy a hozott minták mennyire vállalhatóak számukra. A hozott minták nagyon erősek, hiába szeretnénk tudatosan más mintákat követni, ezeket fel kell oldani. Ebben egy szakember hatékonyan tud segíteni.

Milyen belső tényezőkre érdemes odafigyelni?

Ha végig problémás egy várandósság, az valamilyen lelki nehézséget jelent. Én abban hiszek, hogy minden testi állapotnak van lelki oldala. Gondot okozhat, ha nehézségek voltak a korábbi gyermekvállaláskor, vagy voltak veszteségek: abortusz, elvesztett magzat. Azt tapasztalom, hogy sokszor a korábbi traumák feldolgozása nélkül vállalnak az emberek újra gyermeket.

Egészen más eredetű lelki nehézségek a korábbi bántalmazások, a szexuális erőszak – ez gyakran okoz elakadást, és nagyon nehéz helyzetet teremt.

A saját születésélmény hogyan befolyásolja a szülést?

Nagyon! Az is számít, hogy az édesanya várt gyermek volt, vagy nem és a születés maga is. Az én generációm nagyon brutálisan született, nehéz születéstörténeteket hordozunk. Ezzel már szülés előtt kellene foglalkozni. Gyakran találkozom azzal, hogy valaki második, harmadik gyerek születése után döbben rá, hogy a szülései azonos forgatókönyv alapján zajlottak ezekután a következő gyermekét máshogyan szeretné világra hozni. Ennek hátterében sokszor  asaját születés mintája áll.

Hogyan lehet feldolgozni egy nehéz szülésélményt?

Van olyan, hogy a gyerekszülések gyógyítják a saját születési traumát, illetve a többedik gyerek születése javítja az előző szülések emlékét is. Segíthet az egyéni terápia, például, ha császármetszéssel született az első baba, és a másodikat szeretné természetes úton megszülni az édesanya. Minden anyának megvan a lehetősége, hogy a lelkében, szellemében feldolgozza a szülésélményét. Ebben sokat segíthet a szülés után pár héttel egy beszélgetés az egyik olyan személlyel – szülésznővel, dúlával -, aki jelen volt. Sokat tud segíteni a párunk, de hangsúlyozom, az erősen traumatikus helyzeteket hiába idézzük fel a párunknak százszor is, ezt nem vele kell megbeszélni, ehhez szakemberre van szükség.


Maróy Ditta

 Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Tags:,

Modernkori otthonszülés antropológus szemmel

Ezeken az oldalakon hónapról hónapra járjuk körbe, vizsgálgatjuk, tanulmányozzuk és bemutatjuk a szülés legkülönfélébb módjait, helyszíneit, lelki-testi történéseit. Szülés a világ körül sorozatunk szerkesztése közben állandó volt az összehasonlítás. Hogy is van ez nálunk? Mint azt e sorok olvasói kivétel nélkül tudják: Magyarországon a kórházi modell az uralkodó a szülészeti ellátásban. Az otthonszülésről az emberek döntő többségének rémtörténetek és sámánrigmusokat dúdolgató felelőtlen anyák jutnak az eszükbe, pedig az otthonszülés ennél jóval többről szól, és immár 2011 óta legálisan választható nálunk is. Kisdi Barbara antropológussal a társadalomtudomány szemüvegén keresztül néztünk rá a magyarországi otthonszülésre.

-Miért eresztett ilyen mély gyökeret a mi kultúránkban a kórházi modell?

Modernkori otthonszülés

Szülésfelkészítéssel és szüléskíséréssel is foglalkozom

-Több neves antropológus és szociológus is leírja azt a folyamatot, ahogyan a 18. századtól kezdve a nyugati társadalmakban különböző intézmények egyre nagyobb hatalomra és tekintélyre tesznek szert, és ezek közül az egyik az orvosi hatalom és maga a klinikai gyakorlat. Ez jórészt annak köszönhető, hogy az orvoslás tagadhatatlanul óriási felfedezéseket tett, amelyek számtalan terhet levettek az emberek válláról, azonban mára a medikalizációnak nevezett folyamat olyannyira kiteljesedett, hogy a betegségekkel való foglalatosság a mindennapjaink részévé vált, és mindenféle – vélt vagy valós – bajunkra számtalan gyógyszer vagy terápia közül válogathatunk, – mint egy piac fogyasztói. A modern nyugati gondolkodás pedig ezt a szemléletet támasztja alá: az orvos feladata a beteg, vagyis a rosszul működő test gyógyítása. A lélek már teljesen kiszorult ebből a rendszerből. A születés és a szülés logikusan illeszkedik ebbe a felfogásba és folyamatba: az abnormális, potenciálisan problémás szülés bekerült az orvosi felügyelet alá. A legtöbb vélekedés, felfogás, viselkedés kulturális eredetű, márpedig ha egy kultúra értékrendje minden eszközzel azt a képzetet támogatja, hogy a szülés veszélyes dolog, és a veszély elhárításában csakis az orvostudomány képes helyt állni, akkor ez válik természetessé mindenki számára.

-Mi az előnye az “orvosi modellnek” a mi társadalmi berendezkedésünkben?

-A világ valamennyi társadalma felügyeli a szülés és a születés folyamatát, ami általában annyit jelent, hogy a férfiak kulturálisan szabályozzák a nők természetes, biológiai folyamatait. Nálunk a kulturális felügyelet azt a szabályrendszert jelenti, amibe a várandós nő a teherbe esése pillanatától kezdve belekerül, mert a szülészorvosok 92 százaléka férfi, a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégiumnak pedig egyetlen női tagja sincsen. Itt nem kizárólag a férfidominanciáról van szó, hanem arról a hierarchikusan, tekintélyelvűen működő kulturális rendszerről, ami az orvostársadalmat, s ezen belül is hangsúlyosan a szülészetet jellemzi. Mint minden működőképes rendszernek, ennek is vannak komoly előnyei. Először is a legtöbb nő és férfi számára biztonságot nyújt, mert a természetes folyamatok kulturális ellenőrzése a rendteremtéssel egyenlő minden társadalomban, amit nálunk éppen úgy rítusokkal erősítenek meg, mint egy törzsi társadalomban. Hiszen a rutinszerű gátmetszés, a borotválás, a beöntés, az orvosi beszédmód, az újszülött ellátásának egy része, a kórházi több napos bentlakás mind-mind az intézmény fenntartásának szükségességét bizonyítja.  (Nem arról van szó, hogy ne volna szükség kórházra. Csupán arról, hogy azok a beavatkozások, amelyek egészségügyi szempontból nem támaszthatóak alá, csak a rendszert fenntartó rituálé részeként maradtak fent.) Ezek a rítusok azonban a legtöbb ember számára újra csak a biztonságtudatot szolgálják, hiszen ma már a szülésre való felkészítés egyetlen szocializációs csatornája az egészségügy – nem pedig a család.

-Miben különbözik a mai otthonszülés az orvosi modelltől és a hajdani bábai gondoskodástól?

-Alapvetően a szemléletben. A mai otthonszülés csakis úgy születhetett meg, hogy merített mind a hagyományos bábaság elveiből és módszereiből, mind az orvosi modell eredményeiből. Ezek nélkül nem létezhetne. Mondhatnánk, hogy a mai otthonszülés visszatér a jól bevált receptekhez, a test és a lélek egységét valló felfogáshoz, de több ennél. Például azért, mert míg a hagyományos kultúrákban a természetes szülés nem a nő választásának eredménye, hanem a társadalmi normáé, addig a mai otthonszülésnél a dönteni képes és döntésre hajlandó, független, jogaival tisztában lévő  nő akaratán múlik az, hogy hol és milyen módon szeretne gyermeket szülni. Régen a bábai gyakorlat közösségi jellegű volt, hiszen a magzat, illetve az újszülött, meg persze az anya egészségéért nem csak a bába felelt, hanem az egész közösség. Jellemző, hogy különféle szabályokkal és tabukkal, illetve lelki megerősítéssel vették, és sokhelyütt veszik körül ma is az anyát, amit a jó szülés biztosítékának tekintettek. Noha hasonló közösségiség a modern otthonszülés alkalmával nincs, a pszichés megerősítés hasonlóan jelen van.
A kórházi modellnél ez hiányzik, mert a test és a lélek szükségleteit különválasztja. Nem vitás, hogy a legtöbb társadalomban a szülést női kérdésként kezelik, úgy a hagyományos társadalmakban, mint a mai otthonszülés kapcsán, ahol a középpontban a szülő nő és a bába, esetleg más női segítők állnak. Kevés társadalomban kap helyet a férfi. A modern szüléskultúrában viszont megjelenik: egyrészt a hierarchiában legfelül álló orvos személyében, másrészt  az apa személyében, aki immáron jelen van a szülésnél. Nem tudjuk, hogy azért, mert tényleg ott akar lenni, vagy azért, mert ez ma társadalmi elvárás.

A tudás formájában is vannak változások: míg a hagyományos szülésmodellben nagy tekintélye van a tapasztalati tudásnak (a bábáénak vagy az anyáénak, és minden jótanácsot kínáló asszonyénak), addig a modern szüléskultúrában az orvos tanult tudása áll mindenek felett. A mai otthonszülésnél mindkét tudástípus nagyra értékelt: a bábák és dúlák szakirányú képzéseken vesznek részt, de a tapasztalati tudás továbbra sem veszít értékéből. A mai otthonszülés mindkét modell lehetőségeit kiaknázza: bár alapvetően nem a gépekben, hanem az önészlelésben, illetve a bába tapasztalatában bízik, szükség esetén azonban nem habozik a modern technológiához nyúlni. A fő különbség abban áll, hogy míg kórházi szüléskor minden esetben, addig otthonszüléskor csak szükség esetén nyúl a modern technológiához, azért, mert a mai otthonszülés a szülést természetes folyamatnak tartja, ami az esetek döntő hányadában mindenfajta beavatkozás nélkül lezajlik. Nem nehéz alátámasztani azt a tételt, hogy a legkevésbé azok a folyamatok terhelik meg a szervezetet, amelyek természetes módon zajlanak. Természetesen vannak kivételek, de ritkán, a bábáknak pedig éppen az a feladatuk, hogy az ilyen eseteket időben észrevegyék.

Az orvosi modell számára ez a felfogás saját létének megkérdőjelezését jelentené. A Magyarországon általános rendszer azonban szükségszerűen a „szülés, mint potenciális veszélyhelyzet” képzetét tartja fönn. Mindazonáltal úgy hiszem, valamennyi szülésmodellben jelen van a jobbító szándék, annak tudata, hogy a szülés és születés ügyét a lehető legjobb módon szolgálja.

-Lesz-e, és milyen hatása az otthonszülés térhódításának a kórházi szülésre?

-Persze, hiszen már van is.  Az, hogy mi már nem úgy szülünk, mint anyáink, sok szempontból ennek köszönhető. Persze a gyakorlaton könnyebb változtatni, mint a szemléleten. Hiába ismert tény ma már, hogy a szülés után az azonnali szem- és bőrkontaktus jótékonyan hat a babára és a mamára egyaránt, meg persze a kapcsolatukra, ha a mellretétel csak szimbolikus aktusként jelenik meg és sorolhatnám. Mégis úgy hiszem, a változás már megkezdődött, talán a szülő nő is kikerül lassan a beteg-státuszból, s nem azt fogják a „kórlapjára” írni, hogy a „beteg panasza: terhes”.

Ebben a folyamatban az otthonszülésnek, s az abban tevékenykedő bábáknak óriási szerepe van, mert az otthonszülést katalizátor szerepe teszi össztársadalmi kérdéssé.

Kisdi Barbara

Mentés

Mentés

Tags:, ,

Az érem két oldala – szülés itthon és Norvégiában

Rozendaal-Pandur Zsanett két gyermeket szült: egyet Norvégiában, egyet itthon. A két szülésélményről, a két intézmény különbségeiről beszélgettünk.

-Norvégiában hogyan zajlott a várandósgondozás?

Norvégiában szülni-Amikor kiderült, hogy babát várok, elmentem egy várandósgondozást biztosító ambulanciára, ahol az orvos megállapította, hogy várandós vagyok. Bekerültem a rendszerbe, és attól kezdve az ún. jordmorhoz (ejtsd: júrmúr) jártam. A várandósgondozást végig a jordmor végezte, aki nagyjából a szülésznőnek felel meg. Egy kis faluban laktunk, és nem kellett eljárni a városba, hanem a körzetes jordmorhoz mentünk a helyi rendelőbe.  Az első trimeszterben egyszer voltam, majd 4 hetente. Szerencsére probléma mentes várandósságom volt. A kontrollokon vérnyomást, súlyt, vizeletet néztek, szívhangot hallgattak, a baba mozgását regisztrálták. Köldök-szeméremcsont távolságot is mért az orvos, a szívhangokat fatülökkel hallgatta.

Az egész várandósság alatt egyetlen ultrahangvizsgálat volt a 18. héten, amikor kép is készült. Aki akarja, az magán úton készíttethet 3D-s ultrahangot is, ami ott is egyre népszerűbb.

-Úgy mentél szülni, hogy előtte nem is jártál a kórházban?

-Minden szerdán nyílt délután volt a kórházban, mi az 5. hónapban mentünk el. Ez egy megyei kórház volt, évi 6-700 szüléssel. Végigvezettek minket a szülőszobán, és a gyerekágyas osztályon. Egy folyosóból nyíltak a szülőszobák:  két hagyományos és egy alternatív szülőszoba, a folyosó másik felén pedig a gyermekágyas szobák, ahol az anyukák vannak a gyerekekkel. Ez egy baba- és mamabarát kórház volt, a norvég kórházak legtöbbje megkapta ezt a minősítést és az egész rendszerre jellemző ez a hozzáállás. A várandósgondozás során rengeteg kiadványt kaptam a jordmortól.  Ezek többek között az érzéstelenítésről, a szoptatásról, a fürdetésről, a szülés alatt felvehető testhelyzetekről, a szülés utáni bőrkontaktus jelentősségéről és az együttalvásról is szóltak. Ott ösztönzik a szülőket, hogy aludjanak együtt a babájukkal.

Az otthonszülés lehetősége is felmerült bennünk, de miután láttuk a kórházat, letettünk erről. Igazából az infrastruktúra sem volt adott ehhez, meg a kórház is messze volt, 60 km-re.

-Volt lehetőséged találkozni más kismamákkal?

-Igen. A faluban abban az évben 11 baba született. Az év második felében kezdtünk el összejárni,  kéthetente találkoztunk a baba-mama klubban, és eljártunk egymáshoz is.

-Hogy szültetek?

-Augusztus 7-re voltam kiírva, 14-én indult meg a szülés. De ezen nem nagyon izgultak, talán egy héten kétszer mentem ellenőrzésre, non-stressz teszt vagy pose vizsgálat nem volt, hüvelyi vizsgálatot végzett a jordmor.

Kórházban szülni családias élmény Norvégiában. Amikor otthon 5-perces fájásokat mértünk, elindultunk a kórházba. Amikor odaértünk, mindegyik szülőszoba szabad volt. Elfoglaltuk a francia ágyas, kádas szobát. Feltettek egy fájásmérőt. Alig voltam még nyitva, mondták, ráérünk. Ha ott laktunk volna a városban, akkor hazaküldtek volna, de mivel messze laktunk, azt mondták, maradjunk inkább bent. Járkáltunk a kertben, kaptunk meleg vacsorát, zenét hallgattunk.

Nagyon pozitív volt a közeg. Orvos nem is jött be, csak a vége felé, az ügyeletes jordmorok voltak ott. Nagyon kedvesek voltak végig, de én persze izgultam. Egy rosszmájú megjegyzés sem volt, elképzelhetetlen is lett volna abban a környezetben. Végül egy egész napot bent töltöttünk, és végigjártuk a teljes palettát az akkupunktúrától (aminek hatására megrepedt a burok) a nevetőgázon át (ami nekem egyáltalán nem segített) az epidurálig. Vajúdtam kádban, pihentem babzsákon, használtunk melegvizes borogatást a derekamra. Mindezek ellenére nagyon lassan haladt a vajúdás, a magzatvízről pedig menet közben kiderült, hogy el volt színeződve, ezért 24 óra elteltével az orvos azt javasolta, hogy az epidurált kihasználva legyen császármetszés. Mivel én is éreztem, hogy végén járok az erőmnek, beleegyeztem. Számomra nagy csalódás volt ez, sokáig is tartott utána, mire fel tudtam dolgozni magamban.

A történések szintjén viszont továbbra is minden teljesen pozitívan zajlott. Betoltak a műtőbe, a férjem mellettem volt és végig fogta a kezemet. Minden orvos és ápoló kedves volt és érezni lehetett, hogy mindenki azért van itt, hogy velem törődjön. Miután kivették a kislányunkat, mindenki azonnal gratulált, ami nagyon jólesett. A babát megmutatták, aztán a férjemnek adták, ő vitte ki a mérésre. Mire engem összevarrtak és a lábadozóba vittek, már a babát is hozták és mellém tették. Ekkor rögtön szopott, és innen kezdve végig mellettem volt. Egyágyas szobába kerültem, a császármetszés után ez jár.

-Hogy nézett ki a szoba?

-Az ágy a fal mellett volt, a babát biztonságosan magam mellé tudtam fektetni. A szobában volt egy pelenkázópult egy mosdókagylóval, ahol a babát lehetett fürdetni, a szekrényben pedig babaruhák és pelenkák voltak, illetve betétek nekem a vérzéshez. Saját fürdőszoba is volt zuhanyzóval. Az ágy mellett kis asztal, a telefon és a nővércsengő karnyújtásnyira az ágy fölött. Ha megcsöngettem a csengőt, mindig egy mosolygós nővér nyitott be.

-Hogy szólítottak?

-Zsanettnak. Ott mindenki tegeződik.

-Gyakori ott a császármetszés?

-A falunkban a 11 gyerekből 2 baba született császármetszéssel. Alapvetően ritka.

-Meddig voltatok a kórházban, milyen volt az ellátás?

-Négy éjszakát töltöttünk bent. Alapvetően olyan volt, mintha egy sokcsillagos szállodában lettem volna. A szobába hozták az ételt, napi háromszor. Előző nap beikszeltem, mit kérek, és másnap azt hozták. Este kerültem be, az első napot végig ágyban töltöttük, a hasamba kaptam injekciót. A második reggelen mondta a nővér, hogy ha akarok, lefürödhetek, de nem sürgetett senki. Segített felállni és lezuhanyozni. Ha bármi kérdésem volt, válaszoltak. Segítettek a szoptatásban. Emlékszem, hogy megcsodálták a szoptatós párnát, amit behozott a férjem. A második éjszakánk nehéz volt, nem tudtam megnyugtatni a babámat, csak sírt, én pedig ki voltam merülve. Akkor a nővér felajánlotta, hogy elviszi, hogy pihenhessek. Sétálgattak vele, és adtak neki vizet inni, amíg én aludtam pár órát. Hajnalban visszahozták, és emlékszem, milyen nagy lelkiismeret-furdalásom volt, de ez nem a nővérektől jött, ők kedvesek voltak.

Nagyon jellemző mozzanat volt, hogy kaptam egy táblázatot, amin vezetni tudtam, hogy hányszor szoptattam. Az volt ugyanis a cél, hogy naponta legalább 12-szer legyen mellen a baba. A baba súlyával az első két napban senki nem foglalkozott, a 3. napon mérték először a szülés után.

A látogatók a szobámba jöttek, és addig voltak ott, ameddig kedvük volt.

-Volt csecsemős nővér?

-Emlékeim szerint a jordmorok, akik a szülésnél segítettek, a gyermekágyas anyukáknál is ott voltak nővérként. Rajtuk kívül azt hiszem voltak olyan nővérek is, akik a szülőszobán nem dolgoznak, csak a gyermekágyon. Külön csecsemősnővér szerintem nem volt, mivel itt csak rooming-in van, ezért nincs is külön babaszoba.

-Milyen vizsgálatokat végeztek?

-A kórházban volt egy gyermekorvosi vizsgálat. Mivel ott hallottak valami szívzörejt, ezért minket szívultrahangra is elküldtek a kórházon belül, de mondták, hogy valószínűleg semmi abnormális nem lesz, szerencsére tényleg nem is lett. A vizsgálatokra természetesen én is mentem, ez fel sem merült kérdésként.  Amikor hazamentünk a kórházból, akkor átkerültünk a védőnőhöz, aki hazaérkezésünk után nem sokkal felhívott. Mivel a rendelő az utcánkban volt, én lesétáltam, de azt hiszem kérésre házhoz is jött volna. A babával alapvetően a védőnőhöz jártunk, ő adta be az oltásokat is. Egyszer volt egy csípővizsgálat, amit egy szakorvos végzett, ezen kívül azonban nagyon ritkán láttunk orvost, talán csak évente, mivel szerencsére elkerültek minket a betegségek.

-Kapott oltást a baba?

-Igen, az ott szokásos oltásokat megkapta. Norvégiában egyébként nem kötelező oltani. Kaptunk egy kiadványt az oltásokról, a csoportos védettség elvéről, ahol szerintem korrektül le voltak írva a dolgok. Mivel mi nem félünk az oltásoktól, nem volt okunk kivonni magunkat. A falunkban egyébként mindenki beoltatta a gyerekét, ami azt hiszem jól tükrözi a nemzeti szintű hozzáállást is.

-A kisebbik lányodat itthon szülted, más körülmények között. Tartottál a császármetszéstől?

-Igen, a második babánál szerettem volna elkerülni a császármetszést. Sokat készültem a szülésre, egy bábával is beszélgettem sokat, de ő nem tudott a szülésnél kísérni. Dúlát választottam, aki nagyon hatékonyan képviselte az érdekeimet a kórház felé. Olyan szülészorvost választottam, akiről lehetett tudni, hogy rugalmas. Nem minden vizsgálatba egyeztem bele, és meg is mondtam neki, ha lehet, nem szeretnék császárral szülni.

Sokat készültem előtte a várandósságra és a szülésre is.

-Hogyan zajlott a szülés?

-Szinte ugyanúgy, mint az első, csak gyorsított felvételen. Kb. ugyanolyan fájásokkal és tágulással érkeztünk a kórházba, itt is az alternatív szobában kezdhettünk. Persze itt szó sem volt meleg vacsoráról, hanem titokban kellett lenyelni azt a pár falatot, amit magunkkal vittünk. Ha valaki bejött, az általában zajjal és fénnyel járt, alapvetően nem lehetett privát szférát fenntartani a szobában. Ráadásul a leghihetetlenebb dolgokkal zavartak meg. Azt már alig akartam elhinni, amikor azzal jött be egy nővér, hogy akkor most írjam alá, hogy milyen beavatkozásokba fogok beleegyezni. Elém raktak egy listát, amikor a fájdalomtól alig tudtam gondolkodni, hogy kezdjek el ikszelgetni. A legbántóbb számomra mégis az volt, ahogy a szülésznők kommunikálnak, a sok elejtett félmondat, amelyekben nyoma nincs a bátorításnak. Róluk leginkább az a benyomásom támadt, hogy nagyon fáradtak és fásultak.

-Miért lett császármetszés?

-Hivatalosan azért, mert 8 óra vajúdás után a baba nem volt eléggé lent, nem volt elég tágulás és el volt színeződve a magzatvíz. Mondhatni mindenkinek elfogyott a türelme, magamat is beleértve. Az hamar világossá vált, hogy ez nem az a közeg, ahol nekem sikerülne magamra találnom és elmélyülnöm. Ez persze nem kell, hogy a kórház hibája legyen, hiszen a családias norvég közegben is volt valami akadály bennem, de tény, hogy itt a tudatos szinten is sokkal akadályozottabbnak éreztem magam. Itt persze nem engedték be a férjemet hozzám a műtőbe.

-Mi volt a legnagyobb különbség a két ország között?

-Össze sem lehet hasonlítani. Az emberek kisugárzása teljesen más. Norvégiában azt éreztem, én vagyok ott, aki szül, és velem foglalkoznak, itt meg azt, hogy én voltam még egy eset, akit gyorsan le kell zavarni. Az egész hozzáállás más.

-És a szülés után?

-Nagyon sokat számított, hogy a második szülésem volt, és hogy egy jó példával a tarsolyomban érkeztem. A császármetszés után ragaszkodtam ahhoz, hogy a babát nekem adják, és ne vigyék el megfigyelésre. Ezt már a várandósság alatt világosan elmondtam az orvosnak, persze még így is vitatkoznom kellett pár percet a műtét után hajnali 3-kor, de végül nálam maradt a baba és onnan kezdve sínen voltunk. Mivel itt is rooming-in volt, magamnál tartottam és igyekeztem magunkra koncentrálni. Egy emlékezetes különbség volt, hogy itt a műtét után 6 órával gyakorlatilag kirángatott az ágyból a nővér, azzal, hogy most kötelező lezuhanyoznom. A másik pedig az, hogy a szoptatás hatékonyságát a baba súlyának méregetésével próbálták lemérni. Már a 2. napon vizespoharat lobogtattak felém, hogy itassam meg a babát. Az orvosi vizsgálatra alig akartak beengedni, amikor pedig a baba fejét bökték meg, akkor gyakorlatilag érzelmi zsarolással érték el, hogy kint maradjak: azt mondták, hogy ha bent vagyok, akkor az orvos annyira fog izgulni, hogy esetleg mellébök és többször kell szúrnia. A gyermekágyi tartózkodásról az volt az összbenyomásom, hogy olyan, mint egy folyamatos kötéltánc: próbáltam a magam meglátása szerint tenni, de közben folyton ügyelnem kellett, nehogy túlfeszítsem a húrt. Az emberek szintjén nem volt senkivel problémám, a legtöbb nővér kedves volt, a gond rendszerszinten van. Az már csak hab volt a tortán, hogy a látogatók csak a büféig jöhettek be, ahova császár után nem valami könnyű kidöcögni. Örültem, amikor a 3. éjszaka után hazamehettünk.

Maróy Ditta

Mentés

Mentés

Tags:, ,

Indián bábák világa – avagy Mexikóban szülni

Mexikóban a bábaság rendszere és gyakorlata sokkal összetettebb és bonyolultabb, mint hazánkban. A felsőfokú iskolákban végzett szakképzett orvosok és szülésznők mellett megtalálhatjuk a nemzetközi és mexikói bábaiskolákban holisztikus képzésben részesült modern bábákat és az álmok, családi hagyomány vagy a véletlen hozta élethelyzet által beavatódott hagyományos indián bábákat. Olvasd el, milyen az indián bábák világa!

 indián bábák világaA várandósgondozás, a születés módjai és formái, a bábák tevékenységének lehetőségei és alkalmazott módszereik országrészenként és lakhelyenként változnak. Nagyváros modern kórházában orvosi felügyelet és beavatkozások mellett vagy kicsi hegyi falu döngölt padlóján bábai kíséretben szülni egészen mást jelent, lelki és szakmai szempontból egyaránt.

Ebben a cikkben Mexikó két legszegényebb déli államában szerzett tapasztalataimról írok. Oaxaca és Chiapas  államokban a legmagasabb a hagyományait, nyelvét és kultúráját megőrző indián lakosság és a hagyományos gyógyító tevékenységet folytató bábák száma.  A születés módját és a bábák társadalmi szerepét meghatározza, hogy az indián lakosság egy része olyan elzárt falusi közösségekben él, ahol a hivatalos egészségügyi ellátás nehezen érhető el. Ennek köszönhetően ezekben a közösségekben a hagyományos gyógyítók és bábák tevékenysége létfontosságú. A tradicionális bábák saját közösségük tagjaiként, a környezetük és családjuk kulturális, szociális értékeit ismerve és képviselve tevékenykednek.

Mihályfi Márta indián bábaasszonnyal

A városoktól messzi eső falvakban a hagyományos bábákat az ötödik hónaptól látogatják a kismamák, akik rendszeresen masszírozzák őket, pozícióba hozzák a magzatot. Arról, hogy ezt hányadik hónaptól és mennyire gyakran végzik eltérnek a vélemények. A bábák nagy része a szülés utáni 40 napos időszak végéig viseli gondját az anyának.

Számomra az egyik legkedvesebb születés körüli indián hagyomány, az izzasztókunyhó hagyománya. A kunyhót a múlt században még nagyon sok indián közösségben alkalmazták, szinte minden család udvarán megtalálható volt, amelyet a hétköznapi életben és a születés szokásaiban egyaránt alkalmaztak. Manapság sajnos egyre szűkebb körben, főleg a déli megyékben találkozhatunk még ezzel a felemelő szertartással. Az izzasztókunyhó, amely alakját tekintve is a női méhet jelképezi, a legalkalmasabb hely a női test befogadására, a születésre való felkészítésére és a szülés után elgyengült női test támogatásra. Alkalmazásának ideje, gyakorisága területenként változó, de mindenütt egyetértenek azzal, hogy a meleg pára, a melegség az, ami megerősíti és feltölti a női méhet, csontokat, izmokat és az egész testet. A szülést követő pár hétben mind az anya, mind az újszülött részesülhetett ebben az áldásos melegben. A kunyhó szertartását a bába végezte, speciális masszázsban és gyógynövény kúrában részesítve az anyát.

indian3A bábai gondoskodás előnyeit Magyarországon is sokan megtapasztalhatják. Ami talán különböző a magyarországi „bábai modelltől”, hogy a bába a kis falvakban a közösség részeként előzőleg már ismeri az anyákat, családi viszonyokat, egy mély bizalom és gyakran családi és baráti kapcsolat kötik össze őket. Így a bába nem egy a születés alkalmára felkért asszonytárs, hanem az anya mindennapi életének egyik szereplője. Emellett igen gyakori, hogy a hagyományos indián bábaasszonyok nem csupán a születés körüli teendőket látják el, hanem egyébként is gyógyítanak füvekkel, imákkal, tisztító eljárásokkal. Ez mindenképpen bizalmat és biztonságot ad a szülő nőknek.

A városi kórházakban a hazánkban is jól ismert úgynevezett orvosi modellel találkozhatunk, ahol a férfi orvosok jelenléte gyakran mintegy kulturális sokk-ként éri a falvakból érkező indián asszonyokat. Amellett, hogy az orvosok általában nem beszélik a szülő nő indián anyanyelvét, igen sok kutatásban olvashatunk arról, hogy eléggé általános jelenség az, hogy a hivatalos egészségügyi személyzet megalázóan, durván bánik az asszonyokkal.

Az egészségügyi ellátásban alkalmazott bábák szerepkörét erősen korlátozzák, úgynevezett háttér és összekötő szindian1erepet kapnak az egészségügyi intézmény és az indián kismamák, anyák között. A bábák kutatják fel a kismamákat azzal a céllal, hogy jelenljenek meg a kórházi vizsgálatokon és lehetőség szerint a kórházban szüljenek.  A kórházakban a rutinszerű gátmetszések, szükségtelen és elhamarkodott orvosi beavatkozások mellett sajnos rutinszerűvé vált a császármetszés is. Vannak olyan városi kórházak, ahol 50%os a császármetszések aránya. Automatikuan és előírásszerűen alkalmaznak császármetszést például 16 év alatti fiatal anyáknál, miszerint ezek a fiatal lányok nem képesek fizikailag megszülni a gyermeküket.

Végezetül szeretnék pár sort idézni az egyik legismertebb zapoték indián bábától, Dona Quetatol:

Mikor egy nő szül, én is vele együtt szülök, mert a szülő nő és a bába, spirituális energiája egységbe kerülnek. Ez a bábai felelősségünk és megállapodásunk a közösségünk felé. Az általam támogatott szüléseknél gyakran nem fizetnek pénzzel, hanem egy marék kukoricával, vagy néhány tojással… De a legfontosabb az, hogy szeretettel fogadjuk… mert tudjuk, hogy mindannyian emberi lények vagyunk és mindannyiunknak szüksége van egymásra. Munkánkat tisztelettel végezzük.

Mihályfi Márta

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Tags:,