Ma már szinte egyértelmű, hogy az apa is aktívan részt vesz a gyermekvárás folyamatában, és a szülőszobán is ott lesz. Annyira egyértelmű ez, hogy szinte annak (a párnak) kell magyarázkodnia, akik nem így tesznek.
Pedig 1978-ban vett rész Magyarországon az első apa a szülésben, addig apáknak a szülőszoba ajtó előtti toporgás jutott. Még korábban pedig férfiak sem voltak a szülésnél, hisz a várandósság, szülés és a gyermekágy női dolog volt, férfiaknak ott nem volt keresnivalójuk. Először férfiorvosok voltak férfiként jelen a szülésnél.
Ebben a cikkben a következőket tudhatod meg:
- Jó vagy rossz az apás szülés?
- Mit lehet tenni azért, hogy egy férfi magabiztosan lehessen jelen a szülőszobán?
Jó vagy rossz az apás szülés?
Nem hiszek abban, hogy valami egyértelműen jó lehet vagy rossz. Abban hiszek, hogy mindenki más, és ami nekem jó, az lehet neked káros.
Abban is hiszek, hogy az őszinteség jobb, mint az épp aktuális trendek majmolása.
Minden ember, minden párkapcsolat más. Az anyának is vannak igényei és az apának is. Az első szülésnél pedig egy olyan helyzetre készülnek fel, amit még nem ismernek, így még nehezebb elképzelni, abban az új, szokatlan helyzetben hogyan reagálnak.
A mai nukleális családban a férfi és a nő leginkább egymásra támaszkodnak, a tágabb családi segítség sokaknak nem realitás. Barátoktól, vagy a már létező szakértőktől – akik idegenek, de egy terület ismerői, szülés körül ilyen ember a bába vagy szülésznő, a szülésfelkészítő vagy a dúla – lehet segítséget kapni. Az anya igényeit – hogy valaki legyen ott érte, segítse, kényeztesse, és jelezze számára, hol tart a folyamatban, mi vár még rá, és mik azok a szakaszok, amiket már megtett – az apa is kielégítheti, de ha ő nem olyan habitusú, vagy ellenállást érez magában, lehet keresni mást, aki az apának is segít ebben az új és kivételes élethelyzetben.
Ha a páron kívül más is ott van azért, hogy a szülés folyamatát segítse, az az apának is segítség. Sok férfi úgy érzi, a párjáért felelősséget kell vállaljon, meg kell védje, miközben pedig fél, hogy neki vagy a babának baja esik. Úgy érzik sokan, övék a felelősség – mégis hogy vállalhatnának felelősséget egy folyamatért, amit nem ismernek, és amire nem is tudják hogyan lehet hatásuk?
Ez az oka annak, hogy az apák a legpozitívabb jelzőkkel írják le élményeiket a szülés után – csodálatos, felemelő, életem legszebb perce, és sokan mondják, hogy a baba megszületésekor örömkönnyeik csordultak. Ha mélyebben is utána járunk a történetnek, ezeket az érzéseket a félelem, aggodalom, tanácstalanság és bizonytalanság követnek. Többen aggódnak, mint akik magabiztosnak érzik magukat. Érdemes komolyan venni ezeket a második sorban szereplő érzéseket is, mert az apa félelme ráragadhat az anyára is, így indirekt módon akadályozva a szülést.
Mit lehet tenni azért, hogy egy férfi magabiztosan lehessen jelen a szülőszobán?
Csak annyi támogatást vállaljon be, amennyiről valóban azt gondolja, biztos meg tudja adni. Csábító az a gondolat, hogy mindenben tud egy férfi a párjának segíteni – a segítségnek is vannak határai. Csak az tud segíteni, aki maga is jól van. Ez ebben az esetben azt is jelenti, hogy a vajúdás és szülés ideje alatt egyen, igyon és pisilhessen, amikor szüksége van rá. És azt is, hogy csak olyanban segítsen, ami számára kellemes gondolatokat ébreszt. Ha egy apa szorongással gondol arra, hogyan fog ő maga a szüléshez viszonyulni, mi lesz vele ez idő alatt, két helyről kérhet még segítséget, mielőtt meghozza döntését: tájékozódhat.
Részt vehet egy független szülésfelkészítőn, ahol elmondják, megmutatják a szülés szakaszait, így fel az segítséget nyújt az apának abban, hogy el tudja dönteni, valóban szeretne részt venni gyermeke születésén. Az információk abban is segítik az apát, hogy ne vigye idejekorán be a párját a szülőszobára, szakértőkhöz, hanem tudja, rendben van, ha a vajúdás eleje otthon történik, és a legnagyobb segítség akkor a türelmes várakozás. Jó esetben ezen a tréningen tanítanak természetes fájdalomcsillapító technikákat is, így ha úgy dönt az apa, bemegy a szülésre, vannak eszközök, amivel tevőlegesen tud segíteni az anyának a szülés ideje alatt.
Beszélhet olyan ismerőseivel, akikkel az értékrendje hasonló, és akik már szültek. Férfiakkal és nőkkel is. Kérdezze meg a történeten felül, ki és mivel járult ahhoz hozzá, hogy a szülés jól alakuljon (szülésznő, szülésfelkészítő, dúla, orvos), és mi volt az a döntés, amiről utólag úgy tűnik, nem jó döntés volt. Sokféle történetet fog hallani, a válaszok meghallgatása közben a belső hangja mely döntésekkel ért egyet megadja a választ arra a kérdésre, mi lehet nekik hasznos a történetből.
Beszéljen akár az apa külön egy dúlával. Minden kapcsolat más, van, ahol az apa nyíltan fel tudja vállalni az aggodalmait a párja előtt (volt, hogy részben azért kértek fel dúlának egy kórházi szülésnél, mert apa félt, hogy el fog ájulni, és egyik feladatom az volt, hogy kitakarjam azokat a látványokat, amiktől félt, hogy sok lesz neki), és van ahol nem. A dúla azért van ott a szülésnél, hogy lelki és fizikai támaszt nyújtson – elsősorban az anyának, szükség szerint az apának is. Ő már szült, és látott több szülést is, így tudja, mi a normális, és mi nem az. Mivel tudja, hogy kell borogatni, masszírozni, nem kell az apának attól tartania, hogy a támasz nélkül marad, ha ő mégis kimegy a szülőszobáról.
Ha megkapta a pár – és az apa is a szükséges információkat a szülésről, már valóban felelősségteljesen tudnak arról dönteni, miben és mennyi ideig tudja az apa biztosan támogatni a párját és mik azok a dolgok, amiket most előre még nem lát, és nem tudja, például a kitoláson valóban bent akar-e maradni, vagy sem.
Ez a döntés már valóban az ő döntésük lesz. És ha így lesz, az ő számukra a legmegfelelőbb lesz.
