Őszintén és hitelesen szeretnék beszélni az egyre inkább elterjedt szülés körüli beavatkozásokról, azok hatásáról a szülésre és a szoptatásra. Az első ezek között a fájáskeltő infúzió, az oxitocin.
A cikket ketten írtuk: Maróy Ditta, három gyermek édesanyja, szülésznő, szülésfekészítő, dúla és Somoskői Zsuzsi három gyermek édesanyja, orvos, szoptatási tanácsadó hallgató, a Lactateam tagja, speciális babahordozási tanácsadó.
Oxitocin infúzió adása nagyon gyakori. A szülés gyorsítására vagy szülésindításra szokták alkalmazni.
A szülés gyorsításáról:
A szülés hosszát skót orvosok az ötvenes, hatvanas években a következőképp határozták meg: először szülés esetén a 2 ujjnyira nyitott méhszájtól 6 óra szükséges a teljes tágulás eléréséig, azaz addig, míg a kitolási szak elkezdődik, először szülőknél 12 órában határozza meg azt az időt, ami már veszélyesen hosszú idő először szülőknek, és 6 órában többedszer szülőknél. Az ajánlás szerint ha a megfelelő tágulás ennyi idő alatt nem megy végbe, szükséges beavatkozni, hogy a szülést felgyorsítsák. Ezt a következtetést olyan szülészetekben megfigyelt szülések adataiból állították fel, ahol a szüléseket rutinszerűen oxitocinnal vagy más módon gyorsították.
Olyan szülő nőket vizsgálva, akik szülésének idejébe nem avatkoztak be, és abba az úgynevezett alacsony rizikócsoportba tartoznak, akik “időben” fejvégű magzatokat hoztak világra, azt találták, hogy az első szülés átlagos hossza a kétujjnyira nyitott méhszájtól, vagy a rendszeres összehúzódásoktól (minimum 3 összehúzódás 10 percenként) számítva az először szülők átlagoson hét és fél óráig vajúdnak, és a vajúdás a 20. órát elérve lesz hosszú. Többedszer szülőknél a vajúdás biztonságos annak kezdetétől (a két ujjnyira nyitott méhszájtól) 13 és fél óráig.
A szülésindításról:
A szülészeti protokoll a 41. terhességi héttől ajánlja a szülésindítást kedvező méhszájlelet esetén, mivel ekkortól a magzati halandóság (mortalitás) megnő. Kedvezőtlen méhszájlelet esetén prosztaglandinos méhszájérlelés és szülésindukció javasolt. Illetve a magzat állapotának folyamatos ellenőrzése: NST, ultrahang, flowmetria, és ha a magzat jól van, a betöltött 41. hétig biztonságos várni, nem felpuhult méhszáj esetén akár a betöltött 42. hétig.
Az oxitocin hormont az agyban választja ki szervezetünk, melyet Michel Odent francia szülész szeretethormonnak nevez A szeretet tudományosítása c. könyvében. Azt írja, hogy mindig, amikor jól érezzük magunkat, mert szeretett személyek vesznek körül vagy mert avval foglalkozunk, akit v. amit szeretünk, felszabadul oxitocin a szervezetünkben – nem csoda, hogy a párkapcsolatot elmélyíti a szexualitás, ugyanis az erekció, valamint mindkét félben az orgazmus (a méh ritmikus összehúzódása) is oxitocin-hatásra következik be, ami még kötődést is okoz. Szülés alatt oxitocin okozza a méhösszehúzódást, ami a méhszáj kitágulásához vezet. A szülés után az anya-baba kötődését segíti, és a tejcsatornák is oxitocin-hatásra nyílnak meg.
Az oxitocin-infúzió hatása a szülésre: a szülésélményt sokkal fájdalmasabbá teszi, mivel “kikapcsolja” a test belső fájdalomcsillapítóinak előállítását – így ez oka lehet orvosi fájdalomcsillapító, például epidurális érzéstelenítés igénylésének. Az összehúzódások hosszabbak lehetnek, mint ami a baba számára elfogadható, sürgetheti a babát, és így ún. magzati distresszt okozhat, ami a császármetszés fő oka. Korlátozza az anyát a szabad testhelyzet-választásban, mivel az infúziós állványhoz van kötve, és folyamatos szívhang-hallgatás válhat szükségessé, ami tovább csökkenti a mozgásszabadságot, és ezátal a szülés lassulását okozhatja.
Az oxitocin hatása a szoptatásra:
A vajúdás alatt alkalmazott oxitocin csökkenti az anyában a saját oxitocin termelődését, az injekció formájában beadott oxitocin nem jut be a központi idegrendszerbe, pedig itt fontos szerepe van az anyai viselkedés beindításában, és a szülés pozitív megélésének kialakulásában.
Továbbá az oxitocin a folyadékvisszatartásra ható hormon szerkezetéhez hasonló, nagy mennyiségű infúzióval adva folyadéktöbbletet okozhat az anya szervezezében, melynek testszerte ödéma lehet az eredménye, mely általában néhány napon belül elmúlik. Az ödémás, megduzzadt mellbimbót és bimbóudvart nehezebb a babának bekapni, és a szájában tartani szopáskor. Ilyen esetben szoptatásban jártas szakember segítséget tud nyújtani, hogyan csökkenthető a mellben az ödéma, és milyen műfogásokkal lehet helyesen mellre tenni a babát.
A vajúdás alatt alkalmazott oxitocin a baba szervezetébe is bejut, az infúzióval együtt folyadéktöbbletet okozhat, mely miatt nagyobb lehet az első napokban az újszülött súlyesése. Ha a súlycsökkenés a 10%-ot megközelíti, vagy meghaladja, a baba nagy valószínűséggel pótlást kap (víz, cukros víz, donor női tej, tápszer). A pótlást érdemes szoptatásbarát módon (pl. pohárból) adni, hogy megelőzzük a cumizavar kialakulását.
Az oxitocin mellékhatásaként gyakrabban fordul elő sárgaság az újszülöttnél, melynek következtében aluszékonyabbá válhat, így a szopási gyakoriság, és időtartam is csökkenhet. Ilyen esetben kérjünk segítséget szakembertől, hogyan tudjuk felébreszteni a babánkat szoptatás előtt és közben, hogy elegendő anyatejhez juthasson. Ha a baba az aluszékonyság miatt nem tud szopni, vagy fénykezelésre szorul, és emiatt nem lehet együtt az anyával, érdemes elkezdeni fejni, és a lefejt tejet szoptatásbarát módon adni neki. Természetesen amint jobban van a baba, élénkebbé válik, vagy a fénykezelés a szoptatás idejére szüneteltethető, vissza lehet térni a szoptatásra.
