Dr. Titkos Csaba egyetemi docenst, három felnőtt gyermek édesapját, trénert, pszichodráma vezetőt és terapeutát kérdeztem arról, milyen is egy férfiből apává válni.
– Ha egy párkapcsolat eljut arra a pontra, hogy babát akarnak, akkor a hangsúly gyakran eltolódik a baba irányába. Férfiként hogy látod, miként lehet ezt kezelni, hogy lehet arra figyelni, hogy a férfi is fókuszban maradjon?
– Egy férfinek két problémája is lesz ilyenkor: az egyik a veszteség, a másik pedig az alkalmasság problémája. A veszteség abból adódik, hogy egy szimbiotikus párkapcsolatban, ahol egyik a másiknak a feltétele, egyszer csak bekerül a baba, létrejön az ún. triád vagy háromszög. Ez már három párt jelent, ugyanis egyszerre csak két ember tud szimbiotikus kapcsolatban lenni. A háromszög harmadik tagja pedig kívülálló lesz. Az határozza meg az együttlétet, hogy ki a harmadik. Amikor még a pocakban van a baba, többnyire ő a harmadik, de ahogy megszületik gyakran változhat, hogy ki kivel van együtt, egy apának viszont elég sokáig el kell viselni, hogy ő a harmadik. Erre pedig több módon reagálhat: megsértődhet, csábíthat, haragudhat, de lehet akár támogató is. Itt kapcsolódik be az alkalmasság kérdése: vagyis, hogy képes-e az apa éretten reagálni a helyzetre. Ha az apa jól érzi magát a bőrében, ha rendben van az önértékelése, akkor nem aggódik harmadikként sem.
A párkapcsolatban folyamatos megerősítéseket kaptunk, ám egyszer csak a harmadik széken találjuk magunkat, ugyanis az anya el van foglalva a gyermekkel. Itt válik fontossá az önmegerősítés: egy férfinek az apaságra való felkészülést már korán el kell kezdeni, meg kell erősödni.
– Hogyan tud egy férfi megerősödni?
– Azt látom, hogy a mostani apák egy jó része olyan, akik számára az apa nem volt jelen, mintha eltűnt volna. Úgy értem gyöngék voltak az apák és a nagyapákhoz kellett visszanyúlni a férfiasságért.
– Mit értesz azon, hogy apáink gyengék voltak?
– Valahogy nem tudták megjeleníteni az apai mintát, mert túl keveset voltak otthon. A fiúk, a gyerekek magukra maradtak, így esetleg a nagyapa lehetett olyan minta, mint amilyennek az apának kellett volna lenni. Nyilván nem arról van szó, hogy selejtes volna ez a nemzedék, csupán a jelenlétről van szó.
– Milyen szerepe van egy apának a gyermek életében?
– Szerintem az apának nagyon fontos szerepe van, az apa az első tanító: az a szerepe, hogy a világra felkészítse a gyereket. A gyermekhez való viszonyulása a feltételes elfogadás, ezzel megtanítja akár a lányt akár a fiút arra, hogy a világban bizonyos feltételek mellett lesznek elfogadhatók.. Az anya a feltétel nélküli elfogadás, az apa a feltételes. Persze belépnek az ún. önkéntes tanítók is, barátok személyében, sőt ma már az internetről is. Ez azonban egy nagyon steril tapasztalás, aligha személyes. Nincs az az érzelmi töltet, ami egy apai tanítói státuszban van. Éppen ezért kérdés, hogy miként válhat valaki tanítóvá, akinek nem volt meg az első tanítója? Ettől aztán lehet pánikolni.
– A 70-es, 80-as években elkezdtek megjelenni az apák a szülőszobán. Te mit gondolsz erről?
– Szerződésfüggő, jó esetben egy pár, ha igent mondd, akkor tudják, hogy mire mondanak igent. A szerződés valamilyen formában szabályozhatja, hogy mi a közös és mi nem. Nem gondolom, hogy az apák szülőszobai jelenléte egyértelműen minősíthető, de ez mégis gyakorlatilag egy varázstalanítás. A világ egy részének varázstalanítása, hiszen ha valaki még sosem látott szülést, az egy csodával egyenlő a számára. Tehát az apák szülőszobai részvétele ilyen formában egy veszteség, elveszik a varázslat, ugyanakkor ha a pár szerződésében az összekapaszkodásuk van, és az anya szeretné, hogy támogatva legyen az adott helyzetben, akkor az hosszútávon egy rendkívül hasznos dolog is lehet. Ugyanakkor én látom ennek a veszteségoldalát is. Én szívem szerint ezt személyes döntéssé tenném: a pár döntse el, hogy beengedik-e a másikat ebbe a rítusba. Van olyan feleség, aki ezt szeretné, de van olyan is, aki egyáltalán nem támogatja, hogy a férfi ott legyen a szülőszobán.
– Az anyává válás nagyon “kézzel fogható”. Az apa pocakjában nem növekszik baba. Főleg az első gyerek vállalásánál a pár hatalmas változásokon megy keresztül. Mindenki mást lép és el van foglalva a saját történetével, mindez meg van azzal fejelve, hogy anyának ott van a baba, aki minden idejét leköti.
– Igen, az anya folyamatos szimbiózisban van a babával, az apa meg a kis széken ül és lehet, hogy szorong. Gyakran ilyenkor visszamegy egy szorongó gyerekbe, hiszen azt látja, hogy a szimbiózisra csak gyerekként van esélye.
– Erről mindig az jut eszembe, amikor a feleségek úgy aposztrofálják a férjeiket, hogy ő a másik gyerekem.
– Igen, hiszen a férfi így próbálkozik visszakerülni a kiváltságos körbe. Úgy érzi, csak így kaphatja meg az anyát. Vágya lehet a korábbi kizárólagosságra.
– Egy elmélet szerint épp ez a többnejűség oka. A férfi igényli, hogy mindig legyen mellette egy nő is, aki éppen nem anya.
– Dávid király krónikája című könyvében írja Stefan Heym, hogy Nátán prófétának három felesége volt: egy szexuális partner, egy anya és egy intellektuális partner. Ha mást nem is tanulunk ebből, azt mindenképp, hogy egy kapcsolatban mindhárom szempont ott lehet.
– A gyerekvállalás utáni időszak a válás szempontjából a veszélyeztetett kor, a gyerek két éves kora előtt sok kapcsolat felbomlik. Te látsz abban realitást, hogy a jóban-rosszban működhet élet hosszan?
– Azt gondolom felelőtlen ígéreteket tartalmazó rossz szerződést íratnak velünk alá. Az örökkévaló transzcendens fogalom. Ha realitásában akarjuk nézni a kapcsolatokat, akkor ez nem állja meg a helyét, hisz a világ, amiben élünk, legalábbis számunkra és személyesen ideiglenes. Két ember életre szóló megállapodásait kellene jobban átgondolni. Ha nem ilyen irreális, de legalábbis nehezen teljesíthető elvárásokat fogadnánk meg, hanem saját vállalásaimat tudnám megfogalmazni, valószínűleg működőképesebb lehetne az élethosszig tartó fogalom. Addig tartana, amíg életnek lehet nevezni azt, amit együtt csinálunk.
– Mit gondolsz, gyereket vállalni jó dolog?
– Azt gondolom, hogy a gyerekvállaláshoz először fel kell nőni, ezután pedig felismerni, hogy kaptunk egy lehetőséget: a teremtés lehetőségét. A gyermeknemzésben ezt a teremtő erőt élheti meg a férfi. Ez a párkapcsolat transzcendens része. Az ebben való részvétel szabadon választható csodálatos lehetőség.
