Tanévkezdés, ovis napok a nagycsaládos nyár után – hogy néz ki ez a valóságban? Mi a könnyebb, amikor együtt vannak a testvérek, vagy amikor reggel mindenki elmegy suliba, oviba? És hogyan egyeztethető össze a nagycsalád a Hurcibaba klub szervezésével? Dr. Bereczky-Barna Szilviát kérdeztem.
– Amikor Kornéllal megismerkedtetek, beszéltetek arról, hogy mekkora családot szeretnétek? És honnan tudtad, tudtátok, hogy együtt rakhatjátok le a családotok építőköveit?
– Gyakran szóba került közöttünk a házasság, család gondolata, aránylag sokat beszéltünk róla. Mindketten nagy családban, több gyermekkel képzeltük el a jövőnket. Nem gondolkoztunk viszont sokat az anyagiakon, a lehetőségeinken, mindig csak az éppen következő lépésre koncentráltunk.
– Tudatosan vállaltátok az első gyermeket? Mennyit dolgoztál előtte?
– A diploma megszerzése után 3 évet dolgoztam, amikor bekopogtatott az első fiam az életünkbe, és bár aránylag sokat beszélgettünk a gyermekvállalásról, mégis meglepetésként ért minket.
– Egyáltalán, mennyi gyereket terveztetek és milyen “ütemben”?
– Négy gyermek volt az elképzelés, 2+2 felállásban, ahol a + egy hosszabb szünetet jelzett volna. Ehhez képest az első fiam most 9, az első lányom 7, a második lányom 4, a kicsi fiam pedig egy éves lett idén.
– Most úgy néz ki az életed, ahogy 10 évvel ezelőtt gondoltad, hogy ki fog nézni?
– Gyakran mondogatom magamnak, főleg nehezebb napjaimon, hogy most pontosan azt az életet élem, amit lánykoromban elképzeltem: szerető férj, 4 gyönyörű gyerek, biztos egzisztencia, az eredeti szakmámhoz (jogász) megszerzett szakvizsga. De tény, hogy sokkal egyszerűbbnek képzeltem el a mindennapjaimat, mint amilyenek most valójában.
– Szeptember lesz “pillanatokon belül” – iskolás, óvodás és 1 éves gyereked van. Hogy néz ki a szeptemberi évkezdés nálatok? Mi könnyű és mi nehéz?
– Nagy fiam már negyedikes lesz, úgyhogy rutinos évkezdőnek gondolom magunkat, bár idén izgalmasabb, mert van egy újdonsült iskolásunk is. A szükséges tanszereket az osztályfőnök által megadott lista alapján egy webshopból rendelem augusztus végén. Néhány évig még vitt az ifjonti lelkesedés, és minden tantárgy könyveit, füzeteit más-más színes borítóba csomagolgattam, de be kellett látnom, hogy az átlátszó fólia sokkal egyszerűbb, a gyerek is jobban be tudja azonosítani, és a könyvek borítója manapság ráadásul szép is.
Az óvodásunk első napjai is izgalmasnak ígérkeznek, mert ő most megy életében először úgy óvodába, hogy nem lesz ott testvére, bár eddig sem jártak egy csoportba, mégis adott neki némi biztonságot a tudat, hogy a nővére is az épületben tartózkodik.
A hétköznapok neuralgikus pontja a reggel, amikor korán kell kelni, időre elkészülni, úgyhogy ilyenkor nagyon szigorú menetrend van otthon. Szerencsés vagyok, mert az iskolásokat édesanyám viszi reggelente, hétkor mennek el otthonról, utána a kicsikkel már ráérősebb a készülődés. A következő sűrű időszak a délután, amikor egyik gyerek hazaér a suliból, tanul, a másik is hazaér, előbbit elvisszük edzésre, harmadikért elmegyünk az oviba, aztán haza, kutyát elvisszük sétálni, majd el az elsőért edzésre és akkor talán tényleg végleg hazaérünk. Tavaly egy átlagosan esős napon megszámoltam, hogy a legkisebbet 12-szer kötöttem be az autósülésbe.
– Könnyebb-e az életed, hogy napközben egy gyerekkel vagy otthon?
– Talán meglepő, de erre a kérdésre nem tudok egyértelmű igennel válaszolni, mert nem egy gyerekkel vagyok otthon, hanem egy negyedik gyerekkel, aki már a pocakban hallgatózva is a családi zsivaj részese volt, a homokozó mellett vajúdtam vele órákig, az első napja otthon pedig egy születésnapi bulival telt. Szereti, ha zajlik körülötte az élet, velem kettesben lenni sokszor túl uncsi neki. Ha az egyik lány otthon van vele, akkor sokkal könnyebben telnek az órák. Ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy ügyeket intézni, közlekedni, vásárolni sokkal könnyebb egy gyerekkel, mint n+1-gyel.
– Te alapítottad a Hurcibaba® klubot, hogy történt ez?
– 2007-ben született az első fiam, aki egyszerűen nem volt hajlandó megmaradni a babakocsiban, rendszeresen azon kaptam magam, hogy egyik karomban a babával, fél kézzel próbálom a babakocsit lavírozni a csodás pécsi járdákon. Hogy az ilyen esetekben megkönnyítsem a dolgom, vittem magammal egy hordozásra teljesen alkalmatlan kengurut, hamarosan rájöttem, hogy teljesen feleslegesen cipelem magammal a babakocsit, mert egy percet sem tölt benne a ded. A kenguru azonban hamarosan nagyon kényelmetlen lett. Egy baratnőmtől kaptam egy babaerszényt, de a féloldalas terhelést nehezen bírtam. Akkoriban Pécsett senki nem tudott segíteni, ha 10 kilós gyereknek kerestem életvitelszerű babahordozó eszközt, ezért az interneten kutakodtam és ott találtam rá egy meitai szabásmintára, ami alapján az első háti hordozót varrtam magunknak. Ez hónapokban mérhető projekt volt, mármint nem a varrás, hanem amíg egyátalán rátaláltam az információkra. A háton hordozással hihetetlen dimenziók nyíltak meg előttem, végre bátran vállalhattam hosszabb utakat is a babával együtt, mert nem kellett azon stresszelnem, hogy vagy sírni fog, vagy nem bírom el stb. Elhatároztam, hogy ebben a témában összehívom a kisbabás ismerőseimet egy tapasztalatcserére. 2008 májusában ezen apropóból hatan gyűltünk össze nálunk az egyik szobában.
– A klub életében milyen fontos fázisok voltak?
– A 2008- as indulás után szájról szájra terjedt a klub híre, szereztem klubos hordozókat, amiket haza lehetett vinni egy-egy hónapra kipróbálni. Fejlődött a klubélet, mindenki hozzátette a tapasztalatát. Elneveztük magunkat Hurcibaba klubnak – mely kifejezés azóta hivatalosan is a sajátunk -, született saját logónk, kialakult az események rendje és menete. Egyre többen lettünk és egyre nagyobb szervezettségre volt szükség.
2011-ben egy évre átadtam a klub vezetését, mert elhelyezkedtem nyolc órában az eredeti szakmámban, ekkor volt két éves a nagyobbik lányom, és úgy terveztük, hogy itt nagyobb szünetet tartunk az újabb két gyerek előtt. Ez összesen három évre sikerült. Amikor az újszülött harmadikkal visszatértem a színre, már egyértelmű volt, hogy a klub az addigi kereteit kinőtte. Új helyet találtunk a Civil Közösségek Házában, a Nevelők Háza egyesülettel együttműködésben zajlottak és zajlanak a mai napig is a Hurcibaba események. A fejlődés azóta is folyamatos, 2013 óta a klubban okleveles hordozási tanácsadók erősítik a szakmai oldalt, a klub több, mint hetven kölcsönözhető hordozóeszközzel rendelkezik. 2015-re megérett az idő, hogy létrehozzuk a Hurcibaba Egyesületet, melynek céljai túlmutatnak a klub működtetésén: szülésre felkészítés, szoptatástámogatas, kisbabás családok széles spektrumú támogatása a válaszkész babagondozás rögös, de csodálatos útján.
– Mikor tudtad könnyedén összeegyeztetni, és mikor csak nehézkesen a családi életedet a klubélettel?
– Általában könnyen össze lehet egyeztetni, mivel a Hurcibaba egy családbarát hely, illetve a mellettem álló team nélkülem is le tud vezényelni egy-egy alkalmat. Annyira hozzászoktam ahhoz, hogy egy gyerek biztos velem van, hogy nemrég elindultam vele egy civil konferenciára. A férjem kérdezett rá már az ajtóban, hogy ezt komolyan gondolom, hogy odaviszem az egyévest?! Végül otthon maradt és okos döntésnek bizonyult. Az egyesület létrehozásával hatványozottan nőtt a háttérmunka. Eleinte azt gondoltam, hogy ennek a “papírmunkának” az otthoni elvégzése nem okozhat gondot, de egyre inkább azt látom, hogy a csak akkor haladok, ha konkrétan kijelölöm a határokat, értsd ez alatt szó szerint, hogy becsukom az ajtót, ha egy órát dolgozom, akkor egyszerűen nem zavarhatnak a gyerekek.
A legnagyobb kihívást az jelenti, amikor egyéni hordozási tanácsadásra házhoz hívnak, mert oda nem viszem magammal a picit, ezek a személyes találkozások az újszülött családokkal mindig feltöltenek, jó érzés, hogy éppen egy életre szóló élmény kezdetét jelentem nekik. A hordozás felejthetetlen.
– Mit gondolsz, mi a döntésetek, meddig maradsz otthon?
– Még egy-két évig biztosan otthonról fogok dolgozni, azután majd meglátjuk mit hoz a jövő. A Bibliából, pontosabban a hegyi beszédből idéznék: “ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”
– Mik a terveid a Hurcibaba® klubbal? Lehet ez munka és kikapcsolódás is egyben?
– A Hurcibaba Egyesület tervei messze mutatnak, együttműködünk több pécsi civil szervezettel hosszú távú projektekben, mint például a Peer Gynt projekt, melynek keretében a belvárosi Civil Közösségek Háza mellett egy újabb helyszínen a keleti városrészben is tartunk majd workshopokat, kínálunk szolgáltatásokat. Magam részéről sokáig ódzkodtam attól, hogy a Hurcibaba a munkám legyen, mert meggyőződésem, hogy mindenki megérdemel magának egy hobbit, de a hozzánk forduló családok részéről olyan nagy és sokrétű az igény, amit pusztán hobbi szinten már nem tudtam/ tudtunk kielégíteni.
A havonta egy nagy hordozókölcsönzős klubesemény mellett heti rendszerességgel workshopokat és egyéb programokat kínálunk majd. Szerencsére vannak olyan hordozós események, ahol kevesebb a munka és több a szórakozás, ilyenek az Uccuneki hurcistúrák, ahol babával a hátunkon járjuk be a Mecseket, illetve a Kangatréning, ahol a babával együtt tornázhatunk. Kényes ez az egyensúly, amikor a család/munka/hobbi/kikapcsolódás egy helyszínen kap teret. Tudatosan kell figyelnem arra, hogy ez az egyensúly ne boruljon meg, de ez néha még abban a szerencsés helyzetben is nehéz, hogy a férjem is támogatja a Hurcibaba projektet.
– Hogy látod magad és a klubot a jövőben? Kolos fiad egy éves múlt, meddig leszel otthon vele, folytatod a klubbeli tevékenységed?
– Az egyik civil konferencián, amire a a Hurcibaba tevékenysége kapcsán kaptam meghívást, azt kérdezte tőlem az egyik ismerősöm: nahát, te már vissza is mentél dolgozni?! Hirtelen nem is tudtam mit felelni, mert én “csak” azért voltam ott, hogy új utakat találjak, hogy a hordozás minél több családhoz eljusson. Ekkor döbbentem rá arra, hogy igen, ez külső szemlélő számára munka. Most az a cél, hogy a Hurcibabával egy ember fő tevékenységként tudjon foglalkozni. Nagyon izgalmas terveink vannak a jövőre nézve, remélem, hogy sok pécsi baba, mama, papa talál majd egymás jó társaságára és a hozzá közel álló babahordozós tevékenységre a Hurcibaba segítségével. Ennek érdekében október első hetében, 3-6. között között tartjuk a Nemzetközi Babahordozó héthez csatlakozva a Pécsi Babahordozó Napokat. A programsorozaton találkozhatnak az érdeklődők a pécsi és Pécs környéki babahordozással összefüggő szolgáltatásokkal.
Szeretem az eredeti szakmámat, szívesen dolgozom jogászként is, úgyhogy el tudom képzelni azt is, hogy két év múlva, amikor Kolos is óvodába megy, én elhelyezkedem jogászként, a Hurcibaba pedig civil tevékenységem marad.
– Köszönöm a válaszokat!
