Vannak-e egy párkapcsolatnak fázisai? Ha igen, mikor vannak a fordulópontok? Lehet ezt egységesíteni vagy páronként, sőt egyénenként eltérhet? Erről és egyéb párkapcsolattal kapcsolatos fontos témákról kérdezem Goldmanné Fehér Hajnalkát, aki a Kisgyermek Szociális Intézmények gyermekpszichológusa emellett pedig két gyermek boldog édesanyja.
–Milyen szakaszai vannak egy párkapcsolatnak?
-A párkapcsolatok első fejlődési szintje az úgynevezett szimbiózis, amikor is egyfajta egymásba olvadás alakul ki a felek között. Ebben a fázisban a társak nagyon rosszul érzik magukat, amikor a másik távol van, a kommunikáció során gyakran többes szám első személyben beszélnek. Ez a szakasz effektíve a rózsaszín köd időszaka, amikor is még nem vesszük észre a másik hibáit. Aztán persze előbb-utóbb, az idő előrehaladtával a párok kilépnek ebből a szakaszból: jobb esetben ez a felismerés egyszerre történik meg, rosszabb esetben azonban ez az időpont nem esik egybe a két félnél, ez pedig konfliktushelyzetet teremthet. A szimbiózis szakaszát a leválás időszaka következik. Ebben a fázisban a két fél elkezd különböző irányokba differenciálódni és újra saját magukra is fordítják a figyelmet. Itt már nem csak a „mi” létezik, hanem az „én” is, előtérbe kerülnek az egyéni igények is.
-Lehet tudni, hogy mikor jön el a leválás pillanata?
-Alapvetően ez megjósolhatatlan. Persze léteznek tendenciák, gyakran az első két év a szimbiózis időszaka. Illetve lehet ezt kötni a gyermek születéséhez is, amikor látványosan elkülönülnek igények, hiszen ilyenkor egyértelműen több figyelmet kap a gyermek, mint a férj. Ha pedig ezt a partner sérelemként éli meg, akkor az bizonyosan konfliktushelyzetet teremt a társak között.
-Túl vagyunk a szimbiózison, megtörtént a leválás. Ezután mi következik?
-A harmadik fázis a gyakorlás, amikor is már megfelelő biztonságban érezzük magunkat a kapcsolatunkban. Ebben a szakaszban a párok gyakorolják az újra felfedezett funkcióikat. Különböző hobbikkal élnek, nem ugyanaz jelenti számukra a kikapcsolódást. Külön baráti társaságba járnak, vagyis már nem csak közös barátok vannak, egyre több külső és aktív kapcsolatot alakítanak ki. Ebből akkor lehet probléma, ha az egyik fél úgy éli meg, hogy a másik gyakorlatilag elhagyja őt. Ilyenkor a sértett fél túlzott ragaszkodást mutat, előkerülnek a „Ne menj el” „Mikor jössz haza?” kérdéskörei, amit nyilván a másik nehezen visel. Ebben pedig benne van az a rizikó, hogy az egyik fél túlságosan is kedvet kap, megérzi annak az ízét, hogy a külvilág is létezik, ilyenkor pedig gyakran az adott fél le is zárja a kapcsolatot. Ha pedig mindketten nagyon nyitnak a külvilág felé, akkor előfordul, hogy mindkét fél rájön, hogy tudnak egymás nélkül is élni és ezért zárul le a kapcsolat.
-Ha viszont túl tudnak lépni ezen a gyakorlás szakaszon, akkor mit következik?
-Ha egy érett párkapcsolatról beszélünk, akkor jó esetben eljutunk az újraközeledés fázisába, amikor is újra egymás felé fordulunk, bár egy kicsit más aspektusban, mint a szimbiózis során. Elfogadjuk a másik hibáit, racionálisan látjuk, mi a valóság. Vagyis itt nem két összeolvadt emberről van szó, hanem két külön identitású emberről. A legtöbb esetben ebben az időszakban a gyerekek már nagyok, kevesebb szülői feladat létezik, azonban a szülők számára próbatétel, hogy újra egymás felé forduljanak.
-Melyik fázisban jó gyermeket vállalni és melyik az a fázis, amelyik egyáltalán nem ideális?
-Előfordulhat olyan eset, hogy olyan erős a szimbiózis, hogy abba nem fér bele még egy ember, vagyis a gyerek szóba sem jöhet. Alapvetően bármelyik korszak lehet ideális, hiszen minden pár más és más, de talán a legideálisabb pillanat a leválási szakasz után jöhet el. Ennek ellenére egyéni esetekről beszélünk, így bármely szakasz nevezhető ideálisnak.
-A gyerekvállalás során van-e olyan pont, ami a kapcsolat fennmaradásának szempontjából fontos?
-Amikor a gyerek megszületik az anyának a látószöge beszűkül a gyerekre, vagyis az anya a gyerekkel lesz szimbiózisban és nem a párjával. Ha pedig ezt az apa nem látja át megfelelően, akkor úgy érezheti, hogy kiesett a kitüntetett szerepéből. Ez egy rendkívül érzékeny időszak, ilyenkor az anyának fontos szem előtt tartani azt, hogy ne zárja ki az apát, hanem segítse abban, hogy az apa tudjon az apai szerepében érvényesülni. Máskülönben ilyen esetben fordulhat elő, hogy az apa kifelé tekintget a kapcsolatból és mind szexuális mind pedig érzelmi igényeinek kielégítését mástól várja. Emellett pedig veszélyeztetett időszak lehet a második gyermek születése is, ugyanis az első gyerek születése egyfajta katartikus élmény, egész másfajta tapasztalás. Gyakran a szülők a problémák megoldása végett vállalják a második babát, azonban később rájönnek, hogy ez már nem olyan katartikus élmény, ráadásul a problémák sem szűnnek meg, hanem a feladatok megsokszorozódnak. Azaz, ha egy kapcsolat a gyerek születése előtt sem volt kiegyensúlyozott, valószínűleg ezután sem lesz az.
-Hol van az a pont a kapcsolatban, amikor már egyértelmű, hogy valami nincs rendben?
-Ha azt érezzük, hogy az intimitás hiányzik az együttlétekből, ha a pár egyik tagja bejön a szobába és a másik kimegy – és ez alatt nem csak a szexuális együttléteket értjük – akkor a fókuszt minden bizonnyal át kell helyezni és beszélni a hogyan továbbról. Ezen nyilvánvalóan túl lehet lendülni, abban az esetben, ha a párok képesek beszélni a gondjaikról.
-Milyen túlélési stratégiákkal tudsz szolgálni az egyedülálló anyák számára?
-Az önértékelés egy kulcstényező ebben a kérdésben. A magára való figyelés, hogy tisztában legyen önmagával és csak reális elvárásokat állítson fel magával szemben. Ez persze egyedül nagyon nehezen megy, ezért van szükség a támogató közegre, csoportokra, barátokra. Ezek a csoportok abban tudnak segíteni, hogy az anyának helyre álljon az önértékelése és tudatosítsa magában, hogy igenis meg tudja csinálni és tudja működtetni azt a családot, amely rá van bízva.
EgyMa – Egyedülálló kismamák önsegítő csoportja
Gyere el egy teára, beszélgetésre, ha egyedül neveled a gyerekeidet! ha még nem jár(nak) közösségbe, a babádat is hozhatod!
Hely: Kiskuckó Bölcsőde, Pécs, testvérvárosok tere 3.Csoportvezető: Goldmann-né Fehér Hajnalka pszichológus
