Mikor kisfiam, Miki Karcsi megszületett, mindenképp textilpelenkázni akartam. Kipróbáltam többfélét, és még pár darabbal ki akartam egészíteni a készletemet.
Olvasgattam az interneten, nézegettem a már meglevő pelusainkat, és a következő megfontolások figyelembevételével varrtam meg az újakat.
A pelus a háromszárú, kis karmocskákkal az anyagba kapaszkodó, akár snappivel fogom össze. Ha nem lenne snappim, biztosítótűt használnék.
Típusát tekintve úgynevezett zsebes pelenkát varrok, mert ez szárad meg a leggyorsabban, és szükség szerint betétekkel növelhetem a nedvszívóképességét, miközben maga a pelenka ugyanolyan egyszerűen használható. A betét pedig igazán pillanatok alatt elkészíthető.
Mivel a hurkolt anyag jobb nedvszívó, én is ilyennel dolgozom. A pelus babapopsi felőli oldalán bébiplüsst használok, amelynek a fordítottja poliészter, és a színe 100% pamut. A külső oldalon pedig frottírt, ami 100%-ban pamut. Természetesen az anyagokat szabás előtt kimostam 90 fokon, hogy “élesben” ne érjen meglepetés.
Most pelenkabelsőt varrok, de pul és pur anyagból vízhatlan külsőt, illetve külső-belső egyben pelenkát is lehet készíteni. Én ezek helyett inkább gyapjúkülsőt használok.
E szabásminta szerint varrt pelus bizonyos külsővel sokáig jó. 1 méter plüssből és 1 méter frottírból, 3 méter kalapgumiból 8 pelenka lett és a szélén leeső anyagból varrtam a betéteket.
A betétek ideális mérete 28 cm*9 cm.
Ha valakinek a zsebes pelenka ötlete nem szimpatikus, akkor a betétet – 3-4 réteget is – varrhatja a frottír belső oldalára.