Megszületett Andor

Picture of admin

admin

Emlékszem, egyszer régen, még a múlt ezredben, mikor vártam elsőszülött gyermekemet, azt gondoltam, az én kisfiam nem fog sírni, nem lesz beteg, és ha ezen a szülés nevű akadályon túl vagyunk, a szoptatás, gyereknevelés úgy fog menni, mint a karikacsapás.
Egy enyhe őszi napon megszületett Andor. Gyönyörű volt. Ez a történet eleje.

Beteg szerencsére csak első születésnapja után lett… de a szoptatás… nehezen indult. Már a kórházban kisebesedett a mellbimbóm. Akkoriban még ajánlották a fejést,a  kórháznak volt egy különlegesen erős fejőgépe, és én fejtem. Harmadik napra már 30-40 millit szoptatások után. Azt hittem, a mellkasomon nem mellek vannak, hanem lángolóan forró kövek – ma már tudom, a feleslegesen sok mellstimuláció miatt egy mellgyulladással kezdtem a szoptatást. Ez szerencsére azért otthon – fejőgép hiányában – gyorsan elmúlt. Szoptattam, ha a gyerekem megmozdult, ha nyugtalan volt – hisz tudtam, hogy létezik konfortszopi is. És amikor elengedte a mellem, visszatettem, hogy biztosan elég legyen neki. Néha elég nehéz volt újból szopásra bírni, volt, hogy egyértelműen a mellemmel ellentétes irányba fordította a fejét, de addig ügyeskedtem, míg sikerült.

Azt gondoltam, én tudom, mire van szüksége. Andor minden délután sírt. majdnem percre pontosan 5-kor kezdte és majdnem percre pontosan fél hétig sírt. Elolvastam mindent, amit lehet, és tudtam, hasfájós, értettem, hogy a könyvek szerint a hasfájás elsősorban a túlságosan gyarapodó fiúknál fordul elő, kinövi majd 3 hónapos korában. Ittam köményteát, ánizsteát (a kizárólagos szoptatáshoz ragaszkodtam ezért ittam a gyógynövény-teákat), kivittem ebben a napszakban télen, felfagyott utcákon a sötétben tologatva a babakocsit, hátha ettől megnyugszik, de ő akkor is csak vígasztalhatatlanul sírt 5 és fél 7 között.

Egy tanácsadás alkalmával beültem a védőnőhöz szoptatni mielőtt hazaindultunk, és azt csináltam, amit szoktam: mellre tettem, és amikor elengedte azt, vissza akartam tenni. A tapasztalt védőnő hívta fel arra a figyelmem, hogy ha elengedte a mellem, akkor már elég neki a tej. Attól a naptól nem tettem őt soha vissza a mellemre, ha elengedte azt. És attól a naptól nem fájt a hasa sem. Azért persze voltak sírós napjai, de ez a menetrendszerűen visszatérő esti sírás attól kezdve már nem volt. Azóta is gondolkodom azon, mért nem tudtam a jelzését megérteni magamtól. Két kisebb gyermekemnél nem volt ilyen problémám. Igaz, ők már egy gyakorlottabb anyát kaptak.

Picture of admin

admin

Vélemény, hozzászólás?

Hasonló cikkek

Pelenkabelső házilag

Mikor kisfiam, Miki Karcsi megszületett, mindenképp textilpelenkázni akartam. Kipróbáltam többfélét, és még pár darabbal ki akartam egészíteni a készletemet.  Olvasgattam az interneten, nézegettem a már meglevő pelusainkat,

Hátamon a srácom – mosható pelenkák

A mamamis pécsi hordozós és mosható pelenkázós klub megálmodója és megvalósítója Bereczki-Barna Szilvia. A klub kicsit leképezi világunkat: akad benne olyan, aki nem veszi, hanem varrja

Hátamon a srácom – MeiTai

A mamamis pécsi hordozós és mosható pelenkázós klub, melynek megálmodója és megvalósítója Bereczki-Barna Szilvia, kicsiben leképezi a világunkat: az alapítóknak, illetve a legrégebbi tagok közül